Szerelmes történet nyerte el a Goncourt-díjat

A L’Iconoclaste kiadó gondozásában megjelent csaknem 600 oldalas mű a 20. századi Olaszországba kalauzolja az olvasót egy ellentmondásos szerelmi történeten és a művészet iránti szenvedélyen keresztül.

A zsűri a 14. fordulóban hozta ki győztesnek az 52 éves szerző regényét, ami arra utal, hogy hatalmas verseny volt idén a döntőbe jutott művek között. A Veiller sur elle végül a zsűrielnök Didier Decoin szavazatával győzött, amely két voksot ér.

„Ez egy fantasztikus pillanat, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer az életben ilyet fogok átélni” – mondta újságíróknak Jean-Baptiste Andrea a párizsi Drouant étterem előtt, ahol 1914 óta hagyományosan egy ebéd keretében ítéli oda és adja át a zsűri a Goncourt-díjat.

„Azokra a gyerekekre gondolok, akik erről álmodoznak, és akik azt mondják magukban: nekem úgyse fog sikerülni. Azt üzenem nekik: legyetek irracionálisak! A művészet a szabadságot jelenti. Én mindig is hittem a mesékben, a történetmesélés soha nem tűnt el.”

A dél-franciaországi Cannes-ban élő Jean-Baptiste Andrea karrierjét filmrendezőként kezdte, majd hat évvel ezelőtt abbahagyta a filmezést, és azóta minden idejét az írásnak szenteli. A Veiller sur elle a negyedik regénye, ám magyarul még nem olvashatunk tőle. Az első világháború és a fasizmus vége között Olaszországban játszódó nagyregény néhány héttel ezelőtt elnyerte az egyik legjelentősebb könyváruház, a Fnac díját, amelyet az olvasók ítélnek oda.

A könyv két főszereplőjének életét követi, a szegény családban született Mimóét, aki kőszobrásznak tanul, és Viola Orsiniét, egy gazdag család ambiciózus örökösnőjét. A fiatalok között szerelem szövődik, amelyen keresztül a fasizálódó Olaszország története bontakozik ki.

A Goncourt-díj jelképes pénzjutalommal – csupán 10 euróval – jár, ám marketinghatása jelentős: a díjazott könyvet a francia olvasók több százezer példányban szokták megvásárolni.

A díjat egy szerző csak egy alkalommal kaphatja meg, egyszer azonban mégis előfordult, hogy valakit kétszer is díjaztak. Romain Gary először 1956-ban a Les racines du ciel (Az ég gyökerei) című művéért vehette át a díjat, majd 1975-ben Émile Ajar álnéven ismét őt találták a legjobbnak La vie devant soi (Előttem az élet) című, magyarra is lefordított könyvéért. Gary megpróbálta visszautasítani a díjat, de Hervé Bazin, a döntőbizottság akkori elnöke kijelentette: „A Goncourt-díj olyan, mint a születés vagy a halál, sem elfogadni, sem elutasítani nem lehet”.

A képen Jean-Baptiste Andrea francia író a Goncourt-díj bejelentése után a párizsi Drouant étteremből integet. Fotó: Hans Lucas via AFP / Magali Cohen