interjú
Ezek szerint a mi hallgatóink inkább bicajoznak
Az amber smith mindig is mesélt nekünk, főleg indie-rock történeteket, most viszont úgy kezdik a kalandot, hogy „egyszer volt, hol nem volt”. Megjelent a zenekar kilencedik albuma, a Once Upon A Time, ezúttal a streamingszolgáltatásokon kívül csak vinyl formátumban. Poniklo Imrével, a Fonogram-díjas zenekar vezetőjével beszélgettünk.
Kortárs őserő a 19. századból
Almási-Tóth András azt mondja, hogy nem kell, mert nem is lehet megzabolázni azt az elemi nyerseséget, amely Muszorgszkijnak a most ősváltozatban színre került Borisz Godunovját áthatja. A rendező a politika helyett a démonokkal vívott harc felé fordult. Jászay Tamás írása.
Amennyire lehet, feszegetem a határokat
Meglepetés nyílt színen: Pasztircsák Polina az Arabella című Richard Strauss-mű felújításakor vastaps közepette vette át a címszereplő, az évad kamaraénekesének járó díjat, amelyet 2017 után már másodszor nyert el idén.
Wahorn: Nem akartam hasonlítani senkihez és semmihez
Az A. E. Bizottság tagjai a szentendrei Vajda Lajos Stúdió képzőművészei közül kerültek ki, alternatív szürrealista-dadaista punkzenét játszottak, vagyis inkább olyat, amihez hasonlót azelőtt és azóta se hallottunk. Az egykori együttes vezetőjét, Wahorn Andrást kérdeztük a jelenségről.
Nem tudtam eldönteni, hogy sirály vagyok vagy színésznő
Bíró Panna Dominika 2022-ben, A Király-sorozat Háfra Marijaként robbant be, de már előtte is – azóta pedig még inkább – jó néhány hazai és nemzetközi kis- és nagyjátékfilmben, sorozatban tűnt fel. Látható videóklipekben és reklámokban, játszik vidéken és Budapesten, kőszínházi és független produkciókban. Interjú.
Szeretném azt az érzést kelteni a nézőben, hogy ez az ő története is
Murányi Kristóf képzőművész kollektív múltunkat feldolgozó képei tíz éve robbantak be a közösségi médiába. Az önmenedzselés nem izgatja, ám ha valaki szerethetően ironikus képeket készít, amelyek könnyen utat törnek maguknak, annak nem kell magáról beszélnie. Csak ha kérdezik.
Táncdalfesztiválok, vacak magnók és legendás dalok
A dalszövegíró és könnyűzenetörténet-oktató Hegyi György és a Legendás együttes élő zenés rocktörténeti előadással járja a kistelepüléseket. A műsorban a beatkorszaktól a ’90-es évekig tesznek időutazást, amelynek során felcsendülnek a régi slágerek, a magyar könnyűzene legendás alakjairól pedig megmosolyogtató és keserédes történetek hangzanak el.
Ternovszky Béla: A kritika nem tudta eldönteni, merjen-e tetszeni neki a Macskafogó
A Dióbél királyfival indult, részt vett a Mézga család, a Kérem a következőt!, a Gusztáv és a Pumukli készítésében, és olyan filmeket rendezett önállóan, mint a Modern edzésmódszerek és a Macskafogó. Végigjárta a ranglétrát, és mindig az analóg módszerek híve maradt, a számítógépes animáció korában már nem érezte otthonosan magát a szakmájában. A Kossuth- és Balázs Béla-díjas Ternovszky Bélával beszélgettünk.
A közölnivalóhoz próbálom megtalálni a legmegfelelőbb kifejezési formát
Tóth Norbert festőművész már óvodáskorában alkotói pályára készült, ennek ellenére tanárként diplomázott. Alkotási vágya a Képzőművészeti Egyetemre és a Dél-balatoni Kortárs Alkotóműhely és Art Residencybe is elvezette.
Attól, hogy játszunk, még áraszthatunk jó kedélyt és örömöt
Anya és fia, akiket a hivatásuk, a színészet is összeköt. Csombor Teréz és Orth Péter ráadásul tizenöt éve ugyanannak a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színháznak a tagjai. Hol máshol, mint ott: a második otthonukban találkoztunk velük.
Mészöly Anna: Gyakran megtalálnak azok a karakterek, akik valamilyen titkot rejtegetnek
Tizennégy éves korában megszólalt és soha többé nem halkult el a belső hang, mely kérlelhetetlenül duruzsolta neki: a színészet az ő útja. Ő hallgatott rá, pedig nem lebegett előtte példakép, nem kapott ez irányban családi támogatást, és még a felvételire is félig titokban kellett ellógnia Budapestre. Aztán jött a Csipkerózsika-álom. A Soós Imre-díjas Mészöly Annával randiztunk.
Akit tíz nyelven sem lehet zavarba hozni
Patat Bence műfordítóra már gyerekként ragadtak a nyelvek, s bár azóta megtanult németül, angolul, olaszul, franciául, neve leginkább a norvég, svéd, dán, izlandi, finn és észt nyelvekkel forrt össze. 2000 óta műfordít, s több mint száz északi művet ültetett már át magyarra, s naptára 2025-ig már most betelt.
A népzene olyan, hogy ha „elveszik”, még több lesz belőle
Maga nem akar zenefolklorista lenni? Egy tanára kérdezte ezt előzmények nélkül Pávai Istvántól, és ő nem tudott nemmel felelni. Az immár Széchenyi-díjas népzenekutató úgy gondolja, minél inkább eltérünk a tanmenettől, annál jobb, de azt is elmondta, mi a közös a népzenében és a rockban.
A trombitaművész, aki mindig a közönség helyébe képzeli magát
Eötvös Péter Echo című művének magyarországi bemutatójára is sor kerül Boldoczki Gábor trombitaművész és Iveta Apkalna lett orgonista kamarakoncertjén május 7-én a Müpában. Hogyan vált színpadképes, szólisztikus hangszerré az egyszerű rézcső? A „harmadik évezred trombitazsenije”, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja ennek a folyamatnak a tanulságait ismertette áprilisi székfoglaló előadásában.
Jövőre ötvenéves a kecskeméti Kodály Intézet
Kecskemétet a 16. század közepétől jelentős iskolavárosként tartják számon. A tudományok mellett a múzsák otthona is: a színházé, a vizuális alkotóművészeteké, és mint Kodály Zoltán szülőhelye kiemelten a muzsikáé. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kodály Intézetét 2023 ősze óta Rajk Judit, az egyházzenei tanszék docense vezeti.
Esztergatokmány versus kortárs magyar széppróza
Bazsányi Sándor irodalmi munkásként definiálja magát. Napjaink kiemelkedő esztétája, irodalomtörténésze első máig emlékezetesnek megmaradt könyvélményéről, életkori ellenzékiségről, művészetközi kalandozásról és „az írástudatlanok árulásáról” mesélt. Interjú.