Van még egy óra – 25 mese a 25 éves Pagonynak
Huszonöt év, huszonöt történet, huszonöt szerző, huszonöt illusztrátor. A Gondolj egy számra, mondok egy mesét! első pillantásra nagyon szabályos születésnapi konstrukció: a Pagony 25. évfordulójára készült kötetben minden évhez egy-egy mese tartozik. De már maga az alapötlet is nagyon jó irány egy évfordulós kötethez: nem a mögötte álló huszonöt éven nosztalgiázik, hanem a jövőnek teremt valami izgalmasat: az írók kalapból húzták a számot, ami kapcsán megírták a történetet, az illusztrátorok pedig az írók nevét húzták. Csupa véletlen és meglepetés, aminek folyamán olyan párosok is létrejöttek, akik korábban nem feltétlenül dolgoztak együtt – így a kiadó nemcsak új mesék létrejöttét, hanem új alkotói találkozásokat is megalapozott.
Ez a sokféleség a kötet egyik legizgalmasabb hozadéka: Marék Veronikától Berg Juditon, Dániel Andráson, Kiss Judit Ágnesen és Wéber Anikón át Harcos Bálintig nagyon különböző mesélői világok kerültek egymás mellé, és ugyanez igaz a képekre is. A kötet változatossága miatt elég jók az esélyek arra, hogy legyen benne legalább egy történet, amelyhez újra vissza akarunk majd lapozni, és egy illusztráció, amely előtt hosszabban ott maradunk. A véletlenszerű párosítások miatt külön játék lehet arra figyelni, mit kezd egy illusztrátor egy olyan szerző szövegével, akit esetleg egészen más vizuális világgal társítunk. Ráadásul nem feltétlenül kell hagyományosan az elejétől a végéig haladni: a könyv formája eleve arra biztat, hogy használjuk, ne csak végigolvassuk.
Találkozunk majd megcinkelt hatos lottó játékkal, a nyolcbalkezes polippal és egyhíjánhúszfejű sárkánnyal, meg rengeteg szerethető karakterrel és ugyanennyi különböző történettel. A kötet utolsó meséje pedig ennek az egész játékos gondolati ívnek ad még egy csavart. Tasnádi István A huszonötödik óra című története egy különleges és titokzatos lehetőséggel toldja meg a nap óráinak számát: egy huszonötödikkel. Ebben az órában bármi lehetséges, a képzelet és valóság határa összemosódik. Talán ennél jobb huszonötödik történetet nehéz is lenne elképzelni egy huszonötödik születésnapra: szépen rímel ez a lezárás a Pagony huszonöt évét lezáró kötettel. A huszonötödik óra ezért nemcsak a kötet utolsó meséjeként működik jól, hanem az egész vállalkozás szép metaforájaként is: a már meglévőhöz hozzá lehet képzelni még valamit. Egy új órát, egy új történetet, egy új alkotói találkozást. Ha van ebben a jubileumi kötetben egy csipetnyi varázslat, talán éppen ez az: hogy a huszonöt évre nem lezárt történetként néz, hanem olyan alapként, amelyből még sok minden megszülethet.
