Már a múlt század elején rajongtak érte a filmnézők, de a mai napig nincs nyár kertmozizás nélkül
Ha a mozivászon az álmok kiterjesztése, akkor a kertmozi ezt a vásznat a végtelenségig feszíti ki, hiszen a csillagok vagy a tükröződő tópart ugyanúgy része lehet a filmélménynek. Az alábbiakban megmutatjuk, hogy az igazi 3D-s moziélményt nem a kék és piros színű papírszemüveg adja, hanem maga a természetet.
110 éve, 1916-ban nyílt meg a világ első és ma is működő szabadtéri mozija, a Sun Picture Gardens, az ausztráliai Broome városában. A szabadtéri mozik az 1920-as évek elején terjedtek el világszerte, de az athéni Syntagma téren már 1900 nyarán vetítettek filmeket, és még az 1960-as években is több száz szabadtéri mozi működött a mediterrán városban.
Az Egyesült Államokban az 1940-es évek végétől kezdve az autós mozik fokozatosan a populáris kultúra részévé váltak. Ugyanebben az időben a kommunista Kínában mobil vetítőegységek járták a falvakat és a gyárakat, a gyárudvarokon vagy éppen sportpályákon helyeztek ki ideiglenes vetítővásznakat. A kétezres években, ahogy egyre csökkent a használt vetítőgépek ára, elterjedtek az online szerveződő gerillakertmozik. Vannak, akik felhőkarcolók és parkolóházak tetejére szerveznek mozizást, de Kanada északi részén már vetítetek hófalakra is filmeket.
Magyarországon a szabadtéri mozik az első világháború és a spanyolnáthajárvány után, az 1920-as évek elején jelentek meg Budapesten. Mire a járvány véget ért, a szakma is kapitulált, de a mozis Révész Artúrnak eszébe jutott az innováció: tartsanak kertekben vetítéseket. Az első honi kertmozink a Városligeti fasor és az Aréna út (mai Dózsa György út) sarkán nyílt, 1920 áprilisában.
Az intézmény kimondottan grandiózus volt az 1800 főt befogadni képes terével. A némafilmvetítések mellé zenekart is szerződtettek, volt büfé, sör, fagyi, mint a vurstliban. És ahogy kell, megjelent a konkurencia is, a Városligeti tó partján, az Astoriánál, a lebontott régi Nemzeti Színház hűlt helyén, illetve a Margitszigeten is.
A vetítővásznat egy vízre helyezett szerkezetre feszítették ki. Az első film a Visszatért hősök című amerikai alkotás volt, amely reflektált a háborút követő, földrengésszerű változásokra.
A vállalkozás olyan sikeres lett, hogy egy idő után már napi két előadást is láthatott a közönség, épp ezért érthetetlen, hogy miért maradtak abba a vetítések a harmincas években. Ahogyan az is érthetetlen, hogy az 1957-ben újraindított sikeres vetítéssorozat miért szűnt meg egy év után. De Buda sem maradt kertmozi nélkül, 1922-ben a városmajori Parkmozi várta azokat, akik a fák között szerettek volna filmeket nézni. 1935-ben épült meg a Városmajori Szabadtéri Színpad, ahol szintén vetítettek hangosfilmeket.
Később a munkások lakta Angyalföld sem maradt ki a szabadtéri filmvetítés nagy kalandjából, ott volt a Vasaskert-féle kertmozi, illetve Kőbányán a Csajkovszkij szolgálta a kikapcsolódást. A nyolcvanas évek második felére a videókultúra betett a kertmozinak is, és alig maradtak szabadtéri filmszínházak Budapesten, viszont egy ideig még tartotta magát az ország legnagyobb kertmozija, a háromezres nézőszámokat produkáló Sziget, a Margitszigeten.
Ráckevén már 1986-tól működött egy kétszáz autó befogadására alkalmas mozi, és szintén volt autós mozi Budapesten, a Nagykőrösi úti Fővárosi Autópiac területén, ahogy az érdi focipálya mellett is. A Balaton-parti Csopakon is megpróbálkoztak autós mozival, de ezek a helyek nem lettek kultúrát formáló tényezők, pedig milyen jól hangzott, hogy a filmek hangját FM-rádión is lehetett fogni a kocsikban. Persze, ma is érdemes pop-up jellegű vetítésekre vadászni, például a Lupa Beachen el lehet csípni egy-egy vetítést, vagy a Csopaki Kertmoziban is vannak autós beállóhelyek, így ott is megélhetjük az autós mozi élményét.
A kertmozis programok inkább afféle nyári kuriózumok, a kreativitásra nyitott polgármesterek a városi parkokban tartanak pop-up jelleggel vetítéseket, jellemzően a Macskafogóval, vagy éppen a Pogány Madonnával, de alkalomadtán szabadtéri színpadokon is el lehet kapni néhány vetítést.
A balatoni kertmozik főleg a strandolókat szolgálták ki a hetvenes és a nyolcvanas években, de a 2000-es évekre szerencsére nemcsak a hekk maradt meg a tóparton, hanem néhány kertmozi is. A déli parton Balatonlellén és Zamárdiban is vannak szabadtéri filmszínházak, míg az északi oldalon Fövenyesen, Révfülöpön, Csopakon, Balatonakalin és Vonyarcvashegyen is. Aki megfordult ezeken a helyeken, tudja, hogy nincs jobb érzés annál, mint amikor a vetítőgép zúgását elnyomja tücskök ciripelése.
