Százhúsz évig tartott a Szent Péter-bazilika építése, amelyben Raffaello, Michelangelo és Bernini is részt vett
Négyszáz éve szentelték fel a vatikáni Szent Péter-bazilikát, a római katolikus egyház első számú szentélyét, a négy nagy bazilika (basilica maior) egyikét. A világ legnagyobb belső terű, több mint 60 ezer ember befogadására alkalmas keresztény temploma 1984-ben felkerült az UNESCO világörökség listájára.
A Római Birodalom fővárosában, Rómában a 64. évi nagy tűzvész után Nero császár a keresztényeket tette felelőssé a tragédia miatt, és sokukat kegyetlenül kivégeztette. A hagyomány szerint ekkor feszítették keresztre a vatikáni dombra épült cirkuszban Péter apostolt, majd a mellette lévő temetőben hantolták el.
A 2. század közepére a cirkusz már elhagyatottá vált, a terület pedig temetkezési hellyé alakult. Ekkor emeltek Péter apostol sírja fölé egy kisebb emlékművet, amelyről Gaius keresztény író és római presbiter tett először említést, innen a neve is: Gaius trófeája (tropaion). A kétszintes, fehérmárvány oszlopokkal díszített fülkés emlékművet (aedicula) és a mellette található Graffiti-falat a XII. Pius pápa megbízásából indított régészeti ásatások során fedezték fel az 1940-es években. Ekkor leltek rá a nagyrészt épségben maradt római kori temetőre (nekropolisz), valamint Szent Péter ereklyéire.
Miután a kereszténység a 313-as milánói ediktummal vallásszabadságot kapott, Nagy Konstantin császár parancsára templomot építettek a temetkezési hely fölé 326–360 között. Az öt hajóból álló, több mint 110 méter hosszú, kereszt alakú bazilika 3000-4000 hívő befogadására volt alkalmas. Hosszú ideig itt koronázták meg a pápákat, valamint 800-ban III. Leó pápa itt szentelte fel Nagy Károly frank királyt a Karoling Birodalom császárává.
II. Gyula pápa nem a bazilika renoválását, hanem annak teljes újjáépítését tűzte ki célul, és itt akarta felállíttatni a saját síremlékét is. A tervezéssel a neves reneszánsz építészt, Donato Bramantét bízta meg, aki a Pantheon és a Forum Romanumon álló Maxentius-féle csarnokbazilika mintájára centrális, egyenlő szárú kereszt alakú épületet tervezett hatalmas kupolával. Az ünnepélyes alapkőletételre 1506. április 18-án került sor.
Az építkezés 120 éven át tartott, és számos híres építész dolgozott rajta. Bramante az 1514-ben bekövetkezett haláláig csak a pillérek felépítéséig jutott el, később pedig Raffaello és Antonio da Sangallo is részt vett a munkálatokban. 1546-tól Michelangelo tervei alapján folyt az építkezés, az ő tervei alapján készült el a kupola, bár ő nem érte meg a munkálatok végét. Halála után utódja, Giacomo Della Porta igyekezett a lehető legpontosabban követni a mester útmutatásait, így csak apró változtatásokkal élt. A kupola gazdag díszítését 1603-1612 között Cavalier d’Arpino dolgozta ki, ezek alapján kivitelezték azt a korszak neves mozaikművészei.
A 17. század első felében a tervet újból módosították, és az épületet latin kereszt alaprajzúvá bővítették. Az építkezést ekkor már Carlo Maderno irányította, aki a központi teret egy hosszanti hajóval bővítette, és kialakította a bazilika ma ismert monumentális főhomlokzatát (melynek középső erkélyéről mond Urbi et Orbi áldást a pápa megválasztásakor, karácsonykor és húsvétkor).
V. Pál pápa 1612-ben elrendelte a homlokzatot lezáró tornyok megépítését, ám a munkálatokat később szerkezeti problémák és a teherbírással kapcsolatos aggályok miatt leállították, így csak a tornyok alsó szintjei készültek el. Az épületet végül VIII. Orbán pápa idején nyilvánították késznek – ekkor már Gian Lorenzo Bernini dolgozott az utolsó simításokon.
A Szent Péter teret Bernini tervei alapján 1656 és 1667 között alakították ki VII. Sándor pápa megbízásából. A mintegy 240 méter széles és 320 méter hosszú, oszlopsorokkal körülölelt tér a katolikus egyház jelképesen kitárt karjait hivatott megjeleníteni. A tér közepén áll a kereszttel együtt 40 méter magas óegyiptomi vörösgránit oszlop, két oldalán pedig a Carlo Maderno, valamint Bernini által tervezett szökőkút helyezkedik el.
A reneszánsz és barokk stílusú Szent Péter-bazilika belső hosszúsága körülbelül 211,5 méter, magassága 132,5 méter, alapterülete 15 160 négyzetméter, és több mint 60 ezer ember befogadására alkalmas, belső terét tekintve a világ legnagyobb keresztény temploma. A monumentális előcsarnokból öt ajtó nyílik a belső térbe. A jobb szélső ajtó a rendszerint befalazott Szent Kapu (Porta Santa), amelyet csak szentévekben nyitnak meg. A bal szélső a Halál Kapuja (Porta della Morte), amely a pápai temetési szertartásokhoz kapcsolódó bejárat.
A főhajót tíz korinthoszi pillér választja el a mellékhajóktól, közülük az apszis felé eső négy óriási pillér tartja a padlószinttől számítva mintegy 120 méter magas kupolát. A főhajót dongaboltozattal fedték be, amelyet a 18. század végén VI. Pius pápa megrendelésére aranyozott panelekkel borítottak be. A főoltár előtti, félkörív alakú, korláttal védett, mélyebben fekvő területen, a régi bazilika padlószintjén egy fülke nyílik Szent Péter sírjával. Közvetlenül fölötte a központi pápai oltár áll, fölé pedig Bernini 1624–1633 között készült nagy méretű bronzbaldachinja emelkedik.
A bazilikában látható pápai és egyéb síremlékek, rengeteg festmény és szobor közül a leghíresebb a jobb oldali oldalkápolnában található Pietà, Michelangelo alkotása, amely azt a jelenetet ábrázolja, amikor Mária a keresztről levett Jézust gyászolja.
A kereszténység egyik legszentebb temploma 1984-ben felkerült az UNESCO világörökség listájára.
A bazilika altemplomában található többek között a Magyarok Nagyasszonya-kápolna, amelyet II. János Pál pápa 1980. október 8-án szentelt fel.
Nyitóképen a Szent Péter-bazilika 2025-ben. Fotó: Giuseppe Lami / MTI / MTVA