Egerszegi Anna: Már nem ciki elmenni beszédtanárhoz

Sokaknak természetes, hogy ha fáj a válluk, elmennek masszőrköz, vagy ha fáradt a bőrük, elmennek kozmetikushoz. Miért nem természetes, hogy ha rossz a kiejtésünk, akkor elmegyünk beszédtanárhoz?

A beszédfejlesztés nem csupán a kiejtésről szól, sokkal mélyebb, személyesebb rétegeket érint a felszín alatt, és ez talán sokaknak még egy idegen terep, intim téma. Amikor valakinek a gyors beszédtempóján vagy zárt artikulációján dolgozunk, óhatatlanul előkerülnek régebbi élmények, emlékek, amik esetleg befolyásolták a beszéd alakulását. Sokszor találkozom gyerekkori negatív beidegződésekkel („Ne beszélj hangosan!”, „Túl sok vagy!”), kamaszkori felelések, ünnepi beszédek rossz élményeivel, de hatással lehet a beszéd alakulására egy évekig tartó fogszabályzás is, ami miatt kevésbé nyitotta ki a száját az illető, és megszokta a zárt artikulációt.

2012 óta foglalkozom felnőttek beszédfejlesztésével, azóta hatalmas változás történt, egyre jobban bekerül a köztudatba, hogy a beszédünkkel, a hangunkkal felnőttkorban is lehet, sőt érdemes foglalkozni. Már nem ciki elmenni beszédtanárhoz, ez is egyfajta önismereti munka, ami sikeresebb mindennapi kommunikációhoz vezet.

Állítólag a beszédfejlesztés hatalmas személyiségfejlesztő erővel bír, minél szebben beszél valaki, annál magabiztosabb. De a magabiztosságon kívül mit fejleszthet még a személyiségünkön?

Egy magát nagyon visszahúzódónak, introvertáltnak tituláló kliensem a beszédállapot-felmérésen elmondta, hogy bár rengeteg jó gondolata van, sosem mer felszólalni a meetingeken, inkább csendes megfigyelőként ül a sarokban. Két hónapja dolgoztunk együtt, amikor írt egy üzenetet: „Ma fel mertem állni a megbeszélésen, és elmondtam az ötletemet! A hangom betöltötte az egész termet!”

A beszédfejlesztés során megtanuljuk megnyugtatni a légzésünket, fejlesztjük a koncentrációt, megismerjük a saját hangunkat (a stressztüneteket és a jó működést is), dolgozunk az artikuláció tisztaságán, a beszéd ritmusán, kipróbáljuk, milyen kifejezőeszközökkel tehetjük színesebbé a megszólalásainkat. Szép lassan, szisztematikus gyakorlás segítségével hozzászoktatjuk az idegrendszerünket ahhoz, hogy a hangunk minden helyzetben stabilan ott legyen és támogassa az üzenetünket, mondanivalónkat.

Ad a beszédfejlesztés a megfelelő kiejtésen túl olyan pluszismereteket, mint például a meggyőzés vagy az érvelés képessége?

A beszédtechnika-képzés alapvetően a „hogyan” részt érinti, de azt gondolom, hogy tartalom nélkül nem ér semmit a forma. El lehet mondani egy verset gyönyörűen, de ha nem érti az illető, hogy mit mond, akkor a hallgató el fogja veszteni az érdeklődését. Ugyanez igaz a közösségi médián lévő videós tartalmak, egy üzleti prezentáció vagy egy podcastbeszélgetés esetében is. Sokat foglalkozunk azzal a beszédképzés során, hogy hogyan válhat élővé, izgalmassá, jól követhetővé a beszéd. Hogyan tudunk gondolati egységeket, íveket létrehozni beszéd közben annak érdekében, hogy ne egy hatalmas információáradatot zúdítsunk a másikra. Túl sok inger ér minket manapság, sokkal hatékonyabbak tudunk lenni, ha készen adjuk át az információkat, és nem várjuk, hogy a hallgató rakosgassa össze az infómorzsákat.

Minél többféle feladaton keresztül gyakoroljuk a tartalmilag és formailag is élvezetes, színes beszédet, annál könnyebben megjelenik a saját mindennapi kommunikációs helyzeteinkben. Éppen ezért legyen szó akár légzőgyakorlatokról, akár rögtönzött spontán beszédgyakorlatról, mindig előkerül a „hogyan” mellett a „mit” témakör is.

A weboldalán vannak, akik köszönetet mondanak, de szinte mindegyik megszólaló az üzleti szférából jött. Nincs közöttük úgynevezett celeb vagy épp színész. Ők nem vállalják be olyan könnyen, hogy különórákon is tanultak beszédtechnikát?

A színészképzésnek évtizedek óta része a beszédtechnika, számukra ez egy nagyon fontos alap az érthetőség és a hanghigiéné szempontjából is. A celebeknél sokszor tapasztalom, hogy esetleg egy-egy beszédhiba teszi őket felismerhetővé, és ezt be is építik az imidzsükbe, mint például Cooky a francia akcentust. Beszédtanárként nem tisztem megítélni senkinek a döntését azzal kapcsolatban, hogy elkezd-e dolgozni a beszédén. Ellenben 15 éve töretlenül motivál, hogy segíthetek olyan civileknek (akár az üzleti szférából, akár egyéb területekről), akik szeretnének magabiztosabbá válni a beszédtechnikájuk fejlesztése által.

Ha valaki beszédtanárt választ magának, számít a szimpátia és a kémia is, sokfélék vagyunk. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján hozzám zömében azok az introvertáltabb, visszahúzódóbb emberek jönnek, akiknek a munkájukhoz hozzátartozik, hogy magabiztosan szólaljanak meg, képviseljék magukat vagy a cégüket, vállalkozásukat – de ezt nem szívesen teszik. Hatalmas lendületet és nyugalmat tud adni nekik, ha megismerik a beszédtechnikai eszköztárukat, és egy-egy nyilvános megszólalás már nem húzza le őket egy negatív spirálba.

Mivel a hangja, a beszéde a referenciája, azt gondolhatnánk, hogy minden körülmények között artikuláltan, szépen kell megszólalnia, miközben kedve lenne néha lazán vagy éppen csúnyán beszélni… Ez így van?

Ez így van, és meg is történik. Nem hiszek abban, hogy minden körülmények között tökéletesen, szépen kell beszélni. Különböző élethelyzetek, emberi kapcsolatok váltják egymást a mindennapok során, egészen máshogy beszélünk a főnökünkkel, mint otthon a gyerekünkkel vagy a legjobb barátunkkal. És ez teljesen rendben van egészen addig, amíg nem kezdenek el ezek az élethelyzetek és emberi kapcsolatok „rángatni” minket és a hangunkat, mint egy marionettbábut. A beszédtechnika ahhoz ad eszközöket, hogy minden helyzetben kontrollálni tudjuk a hangunkat és a beszédünket – ha akarjuk. De ez már a mi döntésünk, ami azt gondolom, hatalmas szabadságot ad.

Egy nyelvet gyakorlás, illetve használat nélkül akár el is lehet felejteni. Van, hogy egy év után, amikor abbahagyta valaki a közös munkát, visszafejlődik? Vagy amit begyakorolt, az a tudás megmarad?

Általában hosszabb ideig (több hónapig) dolgozunk együtt azokkal, akik eljönnek beszédtechnikát tanulni, annak érdekében, hogy ne csak elméleti tudásra tegyenek szert, hanem automatizálják is a tanultakat. Rettentő fárasztó lenne folyamatosan arra figyelni beszéd közben, hogy hogyan vesszük a levegőt, laza-e a vállunk, rezonánsan, telten szól-e a hangunk, megformáljuk-e a hangzókat, jól hangsúlyozunk-e. A voice coaching folyamatnak az a célja, hogy ezek a tanult eszközök beépüljenek a mindennapi kommunikációba, és a „háttérben fussanak”. Ha ez megtörténik, onnantól kezdve csak szinten kell tartani. Mindenkivel összeállítunk egy bebeszélő gyakorlatsort, amit elő tud venni akár a mindennapok során gyakorlásként, akár éles helyzetek, előadások, interjúk, videós forgatások előtt bemelegítő rutinként.

A beszédtanár a magánéletben jobban kiszűri a hamis hangokat? 

Egészen biztosan élesebb a fülem a nüanszokra. Emlékszem, a pályám kezdetén kifejezetten nehéz volt megmaradni velem egy légtérben, ha tévét néztem vagy rádiót hallgattam. Folyamatosan volt valamilyen kommentem a beszédhez. Aztán ez az évek múlásával szelídült, most már sokkal fontosabb, hogy az egész embert lássam és halljam, értsem. Ugyanakkor azt gondolom, tudattalanul mindenkire hatnak azok az apró nonverbális jelek, amiket a másik ember beszédében érzékel.

Éppen ezért nagyon izgalmas foglalkozni ezekkel a területekkel. A tanítványaim rendszeresen beszámolnak az első pár alkalom után arról, hogy sokkal jobban észreveszik másokon azokat a beszédben jelentkező stressztüneteket, amiket eddig csak tudattalanul dekódoltak. És jóval könnyebben meg tudják már fogalmazni azt is, mitől jó valakit hallgatni, mitől kelt nyugodt és megbízható hatást bennük.

Gyerekekkel is foglalkozik? Ha igen, mit szól ahhoz a trendhez, hogy a gyerekek átveszik a rajzfilmek affektáló hanghordozását? 

Kezdettől felnőttekkel foglalkozom, de óhatatlanul látom, milyen hatással vannak a minket körülvevő digitális eszközök a gyerekek beszédfejlődésére. Rengeteg a nyelvi késés, megjelent a digitális autizmus mint fogalom, sok szempontból elgondolkodtató a jelenlegi helyzet. Ugyanakkor személyesen nagyon sok jó tapasztalatom van a szülők hozzáállásával kapcsolatban.

Sokan pont azért jönnek el beszédtechnikát tanulni, mert jó beszédmintát szeretnének adni a gyermeküknek. Az első néhány év meghatározó ilyen szempontból, és később, például a logopédiai fejlesztés során is hatalmas motiváló erő, ha a gyerek látja, hogy anya és apa is foglalkozik otthon a beszédével. Ettől függetlenül mindig is voltak és lesznek trendek, amik megjelennek a gyerekek, fiatalok beszédében, ez együtt jár a nyelv változásával.

Ön egy jól kommunikáló egykori bölcsész, akit jórészt a beszédképzésről kérdeznek a nyilvánosságban. Pedig bizonyára lenne véleménye egy-egy új könyvről is… Van esetleg más, ami felé orientálódna?

Kifejezetten szeretek olvasni, az irodalom a mindennapjaim része, és persze a munkámban is fontos szerepet kap. Édesapám révén gyerekkorom óta az életem része a komolyzene. Egészen kicsi gyerekként a Kakaókoncerteken ismerkedtünk a különböző hangszerekkel, Fischer Iván felejthetetlen kalauzolásával. Hosszú éveken át fuvoláztam, aztán az érdeklődésem inkább a kortárs balett és a színház felé húzott.

Az unokatestvéremmel havonta jártunk a Nemzeti Táncszínházba, ami akkoriban még a budai várban volt. Minden új bemutatót megnéztünk, kívülről fújtuk a Szegedi Kortárs Balett repertoárját, nagyon szép időszak volt. Sokáig én magam is táncoltam, és megpróbálkoztam az amatőr színészettel is. Végül nem a színpadon, hanem a „backstage”-ben találtam meg a hivatásomat. A körforgás viszont folytatódik: idén végez a keresztlányom a Magyar Táncművészeti Egyetemen, modern tánc szakirányon. Már alig várom, hogy a saját gyerekemmel mehessünk el megnézni egy-egy előadását.

Több évig oktatott beszédtechnikát a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Nem maradt a klasszikus oktatási rendszerben, és mintha élvezné, hogy a bölcsészvilágból a biznisz kultúrájába került. Ez így van? Vagy hiányzik a katedra?

A Színház- és Filmművészeti Egyetem hatalmas mérföldkő volt az életemben. Az egyetemi tanulmányok és a munka mellett éveken át jártam be Ságodi Gabriella beszédóráira. Figyeltem a színészhallgatókat, az instrukciókat, rengeteg tudást szívtam magamba. Amikor Gabi felhívott, hogy nyugdíjba megy, és nekem szeretné átadni a beszédtanári stafétát, majd' kiugrottam a bőrömből.

A kettőt pedig egy idő után nem bírtam egyszerre időben, energiában, választanom kellett. Néha persze hiányzik az a fajta katedra, de szerencsére a jelenlegi munkák is nagyon változatosak: az egyéni beszédtechnika-folyamatoktól kezdve a céges tréningeken át a csoportos beszédtechnika-tanfolyamokig mindenféle helyzetben találkozom lelkes és motivált emberekkel és izgalmas történetekkel, életutakkal.

Fotó: Csákvári Zsigmond / Kultúra.hu