A látcső, amellyel Galilei a jövőt is felfedezte
Azt mondta Galilei, hogy a világegyetem nagy könyve előttünk van, de nem érthetjük meg, amíg nem tanuljuk meg a nyelvét. Számára a nagy könyv maga a csillagos ég volt, amit az általa kifejlesztett látcsővel „olvasott el”. Galilei először pillantotta meg a Hold felszínét, és fedezte föl a Jupiter holdjait. 1609 augusztusában a velencei Szent Márk-bazilika harangtornyában mutatta be a dózsénak a távcsövét, azt az eszközt, ami megváltoztatta az ember és az univerzum viszonyát.
Nem Galilei találta föl a látcsövet, de ő akarta a legtöbbet kihozni belőle. Nem az érdekelte, hogy a látcső hogyan segíti a vadászt az őzbak megtalálásában, vagy egy tábornokot a jobb haditerv kiagyalásában, ugyanis a látcsövet nem az erdők és a csataterek irányába állította, hanem az ég felé. Hamarosan bizonyítékot talált arra, hogy nem a Föld a világegyetem középpontja, hanem a Nap, és ezzel örökre új alapokra helyezte az emberi gondolkodást.
Az első lencsés, azaz optikai távcsövet már 1608 körül megalkotta a németalföldi Hans Lippershey, de ennek a bizonyos távcsőnek – ami egy domború (konvex) tárgylencséből, valamint egy kisebb átmérőjű homorú (konkáv) szemlencséből állt –, nem volt nagy a látótávolsága, és többek között gyerekjátékként is árulták.
Galilei ugyanakkor még abban az évben összerakta a nyolcszoros nagyítású távcsövét, és tovább folytatta a kísérleteit, tovább növelve a lencse átmérőjét és fókuszát, hogy még erősebb nagyítást érjen el. Az először 1609. augusztus 21-én a Szent Márk-bazilika harangtornyában mutatta be a dózsénak és a velencei szenátusnak a nyolcszoros nagyítású távcsövét.
A Kr. e. 3. században Arisztarkhosz már előállt a heliocentrikus világkép gondolatával, ami azt jelentette, hogy nem a Föld a világegyetem középpontja, hanem a Nap, de ez az elmélet feledésbe merült. Még az 1600-as évek elején is Arisztotelész jelentette a tudomány számára az iránytűt, kinyilatkoztatásait senki nem merte kétségbe vonni, így azt sem, hogy az univerzum középpontja a Föld.
Hiába állt elő Kopernikusz ismét a heliocentrikus világképpel az 1543-as Az égi pályák körforgásairól című tanulmányában, bizonyítékait az egyház lesöpörte, arról nem beszélve, hogy a csillagászat nem volt abban az időben fontos tudományterület, nem is szolgált másra, mint a naptár karbantartására és horoszkópok készítésére.
A legtöbb tudós megtagadta még annak lehetőségét is, hogy belepillantson a távcsőbe, képtelenségnek tartották azt is, hogy hétnél több bolygó legyen az univerzumban, hiszen hét nyílás található az állatok fején: két orrlyuk, két szem, két fül és egy száj, ezért az Isten ragaszkodva a szent héthez, hét bolygót alkotott. Aki viszont belenézett, azt mondta, ilyen nagy távolságban már akkora a torzítás, hogy nem lehet valóságos a kép.
Galilei azonban a látcsövével felismerte, hogy a Tejút csillagok halmaza, látta az addig tökéletes gömbnek gondolt Hold felületének krátereit, felfedezte a Jupiter holdjait, és végül bizonyítékot talált Kopernikusz állítására, mely szerint a Föld kering a Nap körül. Galilei nemcsak a Jupiter holdjait fedezte föl, hanem azt is, hogy milyen fontos a tudomány területén az úgynevezett promózás, az önreklámozás és az ügyes helyezkedés. A dózse után a Medici család kegyeit kereste azzal, hogy a Jupiter holdjait Medici-csillagoknak nevezte el, és el is nyerte a nagy hatalmú család támogatását.
Persze nem mindenki nézte jó szemmel a tevékenységét, hiába voltak befolyásos támogatói, mivel Arisztotelész tanításai beépültek a katolikus világba, így aki Arisztotelészt támadta, az az egyház legitimitását vonta kétségbe, tehát eretneknek minősült. Azt mondták: a Biblia célja az, hogy megmutassa, hogyan jussunk a Mennybe, nem pedig az, hogy szemléltesse az ég működését.
Végül az inkvizíció börtönbüntetésre ítélte, de a nagybeteg, idős Galilei végül házi őrizetben maradhatott, és megtiltották neki, hogy a csillagászatról beszéljen, illetve írjon. Galileivel hálásan bánt az utókor, az általa Medici-holdaknak nevezett Jupiter-holdakat ma már Galilei-holdaknak nevezik, de 1989-ben a NASA egyik űreszköze is a Galileo nevet kapta. Sőt 2009-et az ENSZ a Csillagászat Nemzetközi Évének nyilvánította, Galilei első távcsöves megfigyeléseinek tiszteletére.
Még a popkultúra is megemlékezett róla. A Queen Bohemian Rhapsodyjában, ott, ahol Freddie Mercury áriázva ezt énekli: Galileo, Galileo, Galileo, Figaro, Magnifico-o-o-o. Talán, mert Brian May fizikus volt, és kutatási területe az infravörös csillagászat volt. Galilei azt mondta, hogy ha Isten felruházott bennünket ítélőképességgel, józan ésszel és szellemmel, azt akarta, hogy használjuk is mindezeket. A neves csillagász nemcsak a józan eszét használta, hanem a látcsövét is, amellyel nemcsak a Jupiter holdjait látta meg, hanem a jövőt is.
Címlapfotó: Galileo Galilei itáliai fizikus, csillagász portréja. Fotó: Ann Ronan Picture Library/Photo12 via AFP
