Okozott némi zűrzavart a Karinthy–Karinthi-esküvő

Karinthy Vera, Karinthy Frigyes dédunokája leginkább édesapjának köszönheti, hogy viszonylag későn állt színpadra. A színházalapító papa, Karinthy Márton ugyanis elvből nem támogatta lánya művészi törekvéseit. Szerinte a tehetség – ha van – úgyis utat tör magának, és családnevük a siker szempontjából inkább súlyosbító, mint enyhítő körülmény. Vera angoltanár, de azért zongorázik, énekel, haikukat ír, sőt egy ideje mond is. Azt mondja, hogy a Karinthy-est létrejöttét a zenész Bornai Tibornak köszönheti.

– Ő gyerekkora óta nagy rajongója a dédapámnak, akihez annak idején még egy verset is írt, amit elküldött nekem, majd találkoztunk, és ebből több közös munka született. Az első A hinta és a tulipán volt, amit az Öt Karinthy és én követett. A Müpában Hét Karinthy és én címmel szerepeltünk, ott két lányommal, Jankával és Júliával kiegészítve álltunk közönség elé. Az állandó Öt Karinthy úgy áll össze, hogy Karinthy Frigyes, a dédnagyapám, Karinthy Ferenc, a nagyapám, Karinthy Gábor, aki  Frigyes első házasságából született fia, Karinthy Márton, az apukám és én. A címben szereplő én pedig Dráni, azaz Bornai Tibor.

Vera ezen az esten egyebek mellett történeteket mesél, igen személyeseket, főleg a nagyapjáról és az apjáról. Karinthy Ferenc Cini nagyapjához is rengeteg emlék fűzi, hiszen 16 éves koráig az összes nyarat együtt töltötték Leányfalun, az iskolazárástól, tehát úgy június közepétől szeptemberig.

Amikor a családjáról mesél, kiderül, hogy az amúgy sem unalmas családtörténet még annál is izgalmasabb, mint gondolnánk.

– Szóval úgy van, hogy Karinthy Frigyes testvére, Karinthy József kiköltözött Franciaországba. Ott született két fia, Pierre és Frederick, akik keveset tudtak az apjuk családjáról. Pierre egyszer úgy döntött, hogy eljön Magyarországra, hogy megismerkedjen az unokatestvére (Karinthy Ferenc) családjával. Ő volt Cini, a nagypapám, aki feleségül vette Boros Ágnest. A nagymamám korábban megözvegyült, és Cini az ő féléves gyermekét, Juditot örökbe fogadta és a nevére vette. Azt elfelejtettem mondani, hogy Karinthy József, Frigyes testvére a franciáknál már thi-vel írta a nevét.

Vera élete sem egyszerű történet, többek közt azért sem, mert apja, Karinthy Márton nem nagyon hitt lánya művészi jövőjében. Szerencsére abban igaza volt, hogy a tehetség utat tör magának. Vera olyan angoltanár, aki haikukat ír, saját legnagyobb meglepetésére közönség előtt szerepel, sőt már énekel is.

– Jó kis este, szereti a közönség – mondja Bornai Tibor. – Úgy tűnik, tetszik az embereknek, mindig vastapssal jutalmaznak minket. Az Öt Karinthy-est humoros, játékos, egyben elgondolkodtató és megrázó is.

– Igen – bólogat Vera. – Váltakozik a nevetés és a sírás, közben Dránival Karinthy-történeteket mesélünk, illetve felolvasunk Ferenctől, Mártontól, Frigyestől és Gábortól is.

– Nekem egyetlen találkozásom volt Karinthy Ferenccel. Azt elmesélem, mert emlékezetes – veszi át ismét a szót Bornai Tibor. – Sok zene is megjelenik a szövegek mellett. Egyszer valaki megkérdezte, hol tudná megtalálni vagy letölteni ezeket a Karády-dalokat, és meglepődött, amikor elárultam, hogy én írtam őket. Olyan dalokat válogattam ide, amiket akár hallgathatott volna rádión Karinthy Frigyes is. Lehet, hogy még tetszett is volna neki egyik-másik.

Vera elmondja, hogy a műsort édesapja halála után egy évvel mutatták be, így Marci sajnos már nem láthatta. Az viszont sokat jelent neki, hogy Tiborral készített első közös estjüket, A hinta és a tulipánt még ő is élvezhette.

– Az apukám óvott engem, ezért bár ő vezette a Karinthy Színházat, mégsem kaptam lehetőséget arra, hogy ott fellépjek. Azt mondogatta, hogy ne az apuci tolja előre a lányát, mert ő gyakran megkapta, hogy azért lehetett valaki, mert ő a Karinthy Ferenc fia. Amikor megismertem Dránit, akkor elkezdtünk együtt zenélgetni. Mondtam is neki, hogy ez nagyon jó, de remélem, tudja, hogy én nem akarok színpadra állni. Ő bólintott, és azt felelte, hogy majd én magam fogom akarni, amikor készen állok rá. Ő volt az első ember az életemben, akit nem zavart a saját tempóm, hagyta, hogy a saját ritmusomban döntsek. Háromnegyed év múlva tényleg én kértem, hogy hadd léphessünk fel. Ebből született A hinta és a tulipán, és végre kaptam egy lehetőséget arra, hogy a Karinthy Színház stúdiótermében előadjuk. Ebben is voltak már Karinthy-szövegek. Édesapám ott ült az első előadáson, és annyira tetszett neki – ez nagyon sokat jelent nekem –, hogy utána fölhívta Dránit, és megköszönte. Azt mondta, hogy csodát műveltél a lányommal, kihoztad belőle azt, amire én soha nem lettem volna képes.

Tibor hevesen bólogat, majd hozzáfűzi: – Az Öt Karinthynál még nagyobbat fejlődött. Először beszerzett egy hatalmas fekete kottatartót, és kirakta maga elé abból a célból, hogy ne látsszon. Most már hajlandó kilépni mögüle, sőt mozog és még táncol is néha.  

Arról, hogy milyen titkokat árulnak el az előadáson, a dolog természeténél fogva nem mesélnek. Annyit azért elárulnak, hogy a kezdő poén telefonos, később pedig kiderül, miért fontos szereplő a Karinthy család krónikáiban a pisztoly.

– Esetleg azt még elmondhatjuk, hogy aki eljön az előadásra a B32 Galéria és Kultúrtérbe március 19-én, az szembesül vele, hogy „nadrágunk rongyos, de nemes szívet takar” – zárja le a további spoilerezést Tibor.

Fotók: Csiki Vivien / Kultúra.hu