 |
Alcíme szerint Az elnevezések eredete, a növények kultúrtörténete és élettani hatása kapott helyet a könyvben. Első szava az acat, az utolsó a zsurló. Az önálló tanulmánynak beillő Előszó fejezetcímei még közelebb visznek a burjánzóan gazdag, de rendbe nyesegetett matériához. Így sorakoznak a fontosabb fő- és alcímek: A címszóanyag kidolgozása; Szóföldrajz; Növény és ember; Gyógynövények; Fűszernövények; Dísznövények; A növénynévadás; Az etimológiai típusok. Ezek az eligazítások csak részben sejtetik, milyen színpompás és jól feldolgozott az ismeretanyag, amely betölti az oldalakat. A megvilágító, hangulatos szépirodalmi idézetek, az esszéisztikus, röpke történeti kitérők fokozzák az olvasmányosságot. Mi szép ? többek között ? Falu Tamás versszava a leanderről, s milyen érdekes, hogy a XIX. századi Oroszországban kedvelt csemegévé lett napraforgómag, a mindenütt rágcsált szemecski héjával egy-egy színházi este során ujjnyi magasságban köpködték be a padlót.
Vegyünk példának egy szócikket ? mondjuk a gyermekkorától kezdve mindenkit kísérő pitypangét. Kövér betűkkel szedve találjuk szinonimáit: pimpimpáré, férfihűség, asszonyhűség. Nem hiányzik leírása: ?sárga fészkes virágú, bóbitás gömb alakú termésű gyomnövény?, ott áll magyar neve: gyermekláncfű, s a latin is: Taraxacum. Majd sorra tudnivalók: a növény a saláták közt volt keresendő a régiségben; neve hangutánzó képzésű; sok egyéb megnevezés mellett élt vagy él a pimpam, pampuka, láncvirág, tejesburján, kutyatej, békavirág, kutyavirág, sárvirág, kácsavirág, pipevirág, oroszlánfű, papvesszeje név is (mindez csupán töredéke a teljes névállománynak). Említődik, hogy Jókai Mór a Szerelem bolondjai című regénye az író szülővárosában, Komáromban hallott alakot részesíti előnyben: pimpimpárévirág. Ottani gyermekjáték és mondóka is felbukkan, s belefeledkezhetünk Karinthy Frigyes híres Pitypang című versének második részébe, a sorok ritmusos reppenésébe.
Elképzelhető a könyv ?keresztöltéses? olvasása is. Az egyik legsikerültebb szócikk a szőlő szó köré szerveződik. Érdemes rögvest hozzáolvasni az ezerjó, kadarka, szürkebarát s egyéb fajtaszócikkeket is. (Hát még egy pohár jó bor mellett!)
A határokat szinte nem tűrő, ám mégis kordában tartott ismeretközlés sokféle diszciplína művelőinek lehet kedvére és hasznára. Nem hagyható azonban szó nélkül, hogy még egy ily kiváló mű sem tökéletes. A pitypang elnevezéseinek fenti sorolása (vagy a napraforgó kiemelt kenyérvirág, tányérbél, tányérrózsa, tányérvirág, eldugottabb naputánjáró, lapitányjáró, tányérica, s persze szotyola neve): a sok variáns indokolná, hogy a Szaknyelvi latin nevek mutatója mellett teljes, utalásos névmutató is csatlakozzon az enciklopédiához. Felemésztett volna néhány oldalt, de hatalmas segítséget jelentene! (Hátha készül majd második, javított kiadás?)
A sajtóhibaként, géphibaként felfogható vétéseknél nem időzünk (a flox rövidke címszavát a számítógép rovására is írható félmondatismétlés csúfítja; George Joseph Kamel jezsuita szerzetes, aki 1661 és 1706 között élt, nyilván nem 1639-ben pillantotta meg Luzon szigetén az általa megtalált ? s ezért Linné által róla elnevezett ? kaméliát: a japánrózsát stb.). Elgondolkodtatóbbak a következetlenségek, hiányok. Az alma, körte és sok más gyümölcstársuk ?önjogán? szerepel, a citrom helyett viszont a citromfa, a barack helyett a barackfa áll (hogy mégis a kajszi, duránci, rózsabarack szavak társuljanak hozzá). Nincs se fű, se fa (címszó): növénynek túl ?általánosak?? Nem lelünk gomba címszót, csiperkét, galócát sem, holott ennek is olyasfajta felölelő szócsaládként kellene jelen lennie, mint a szőlő szófürtjének (hiszen legyen akármiféle élőlény a gomba, rendszertani és nevezéktani vonatkozásban a növényvilággal mutat egyezést). Adódhat gondunk a szótörténeti feltárással is. Nem vitatjuk, hogy ?a lucerna elnevezésének kétféle téves magyarázata is van?, s ezek egyike ?a svájci Luzern kantonból való lóhere? etimológia elfogadása. Ha azonban az elnevezés mélyén ?a klasszikus latin lucerna ?lámpa, mécses? szó? bújik meg, mivel ?a lucerna fényes magvaira utal?, talán jelezni kellene: Luzern város és kanton kétséges etimológiájú nevének egyik szófejtése szintén a latin lucerna ?jelzőlámpa? jelentésére megy vissza, s ez az egybeesés azért megfontolandó.
E nyelvi növényerdőbe, hatalmas szókertbe bódulva jelen sorok írójának kedve támadt ? eredeti mesterségéhez visszatérve ? irodalmárkodni, verset olvasni egy kicsit. Veress Miklós A napraforgó kertje című versét, melynek megannyi szava (a költemény további szakaszaiból a mák, mályva, ebír, gólyaorr s a többi is) nyer magyarázatot a Növénynevek enciklopédiájában: ?A kert: ez kertem kertje / vagy kertem-kertje-kert / Madár virágzott szerte / és virág énekelt // míg múlt időt a méhek / és hangyák míg jelent / gyűjtöttek: fenn a mézet / s a magvat odalenn // mosolygott kék iringó / ringott a csormolya / s voltunk a tovaringó / mindenség mosolya??
