Munkavédelmi világnap

Minden évben április 28-án ünnepeljük a MUNKAVÉDELMI VILÁGNAPOT. A Kanadához köthető a kezdeményezés: az 1914. április 28-án Kanadában elfogadott munkahelyi balesetbiztosítási szabályozás elfogadásának dátumához kapcsolódik. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) támogatásával 1996-ban lett a munkabalesetek áldozatainak nemzetközi gyásznapja.
Magyarországon 2012-ben fogadta el a Nemzetgazdasági Minisztérium azt az előterjesztést, miszerint április 28-a legyen a munkabalesetben elhunyt és megrokkant munkavállalók emléknapja. Ez a nap tehát az egész világon a munkavédelemről, valamint a munkahelyi balesetekben elhunyt, megrokkant személyekről szól. A cél, hogy legalább ezen a napon gondoljunk arra, vajon a munkahelyen – akár személyesen, akár pedig munkáltatóként -- mindent megteszünk-e a biztonságos munkavégzés érdekében. Természetesen évente egy nap alatt, akár országos rendezvények keretében, nem lehet alapjaiban megváltoztatni a rossz munkahelyi gyakorlatot, de a figyelem felhívásnak mindenképpen értelme van.

Szent Vitális

Vitalis annyi, mint ‚aki ekképpen él’ (vivens talis), mert amiképpen kifelé, cselekedeteiben élt, olyan volt belül, a szívében. Vagy annyi, mint ‚élet’ (vita), vagy olyasvalaki, ‚aki szárnyakon él’ (vivens alis), tudniillik az erények szárnyaival tartja fönn magát. Olyan volt, mint Isten négyszárnyú lényei közül az egyik, akiket Ezekiel látott (Ez 1,4–14): a remény szárnyán a mennybe szállt, a szeretet szárnyán Istenhez, a félelem szárnyán a pokolba, a megismerés szárnyán saját magába. Vértanúságának történetét feltehetően Szent Gervasius és Protasius könyvében találták meg.

Jacobus de Voragine: Legenda Aurea (részlet)

A munkahelyi balesetek gyásznapja

Április 28-át a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége A MUNKAHELYI BALESETEK NEMZETKÖZI GYÁSZNAPJÁvá nyilvánította. Világszerte évente több mint 200 ezer munkavállaló hal meg munkahelyi balesetben. A világnapon a földkerekség több mint 70 országában emlékeznek meg a rossz munkakörülmények áldozatairól, sérültjeiről. A gyásznapot a világban 1996-ban tartották meg először, Magyarországon 1997-ben.

Tihanyi Kálmán születésnapja – 1897

A televíziós képcső kikísérletezője, a töltésfelhalmozás elvének kidolgozója, TIHANYI KÁLMÁN (Üzbég, 1897. április 28. – Budapest, 1947. február 26.) már az 1926. március 20-án benyújtott magyar szabadalmi bejelentésében részletesen leírta a töltéstárolással működő televíziós adó-vevő rendszert, majd az 1928-as elsőbbségű magyar, német, angol, francia és USA szabadalmai tartalmazták a töltéstároló elektródát és a később a gyakorlatban megvalósított tárolócső kiviteli alakját. Tihanyi volt az első, aki a képfelvevő csőnél toldalékcsövet alkalmazott. Ez tette lehetővé a képoldalról történő pásztázást, ami a korszerű ikonoszkóp alapkövetelménye.
A harmincas évek elejétől Tihanyi a televízióval irányított robotrepülőgép fejlesztésével foglalkozott, először Londonban, az angol légierőnél, majd az olasz haditengerészetnél. 1935-től főképpen az ultrahang alkalmazására épülő találmányokat dolgozott ki; ezek közül a legjelentősebb, gyakorlatban is megvalósított találmánya egy magasnyomású ultrahang sugárvetítő.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Dr Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók)

Hunyady Jenő születésnapja – 1838

A Műegyetem kiváló matematika tanára, HUNYADY JENŐ (Pest, 1838. április 28. – Budapest, 1889. december 26.) tanulmányait Pesten kezdte, majd 7 évig külföldön: osztrák, német és francia egyetemeken tanult. 1865-től haláláig a mérnökhallgatókat oktatta a Műegyetemen. Sokat tett a hazai matematikai közélet fellendítéséért: az ő kezdeményezésére alakult meg 1885-ben a Mathematikai Társaság. Tudományos tevékenységének döntő részét a geometria területén fejtette ki; kutatásainál az algebra eszközeit is alkalmazta. Számos olyan tétel őrzi a nevét, amely a determinánsok elméletében ma is fontos szerepet játszik. Nagy hatásúak voltak a lineáris algebrában végzett vizsgálatai; e tárgykörben számos magyar matematikus indult ki az ő eredményeiből és fejlesztette tovább elgondolásait. Magyar és német nyelven félszáznál több értekezése jelent meg.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1988, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)

Hell Miksa és Sajnovics János Csillagászati megfigyelések céljából tett északi expedíciója – 1768

1768. április 28-án indult el Hell Miksa és SAJNOVICS JÁNOS Bécsből a dán király meghívására a Norvégia északi partjainál fekvő Vardő szigetére, hogy onnan figyeljék meg 1769-ben a Vénusz áthaladását a napkorong előtt. Október 11-én érkeztek meg az északi sarkkörön túl fekvő szigetre, majd a csillagászati jelenség sikeres észlelése után 1769. június 27-én indultak vissza és hosszas koppenhágai tartózkodás után 1770. augusztus 12-én érkeztek meg Bécsbe. Az expedíció során a Skandináv-félsziget számos pontjának földrajzi helyzetét mérték meg, rendszeres meteorológiai és földmágneses méréseket végeztek. Sajnovics megállapította a magyar és a lapp nyelv rokonságát; az észlelési eredményekből Hell meghatározta a közepes naptávolságot. Ez volt magyar tudósok első tudományos északi expedíciója.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1993)

Gróf Széchényi Ferenc születésnapja – 1754

GRÓF SZÉCHÉNYI FERENC (1754. április 28. –1820. december 13.) a magyar nemzeti könyvtár – a jelenlegi Országos Széchényi Könyvtár – alapítója, Széchenyi István édesapja. Korának egyik legjelentősebb államférfija, leggazdagabb főura, a magyar tudományos és kulturális élet egyik legbőkezűbb mecénása. Nagy múltú, kiemelkedő egyéniségeket nevelő, az európai eszméket figyelemmel követő, ugyanakkor a magyar nyelvet és kultúrát őrző család sarja. A bécsi Theresianumban jogi, politikai és államtudományi tanulmányok mellett a magyar nyelvet is tökéletesen elsajátította. Tanára volt a jezsuita Michael Denis, aki korának nagy tudású és tekintélyű szakembereként bevezette a könyvtári ismeretekbe. 1774-ben örökölte meg a családi birtokokat, 1777-ben kötött házasságot Festetics Juliannával. Nagy figyelmet fordított horpácsi kastélyában a könyvtárra, elkészíttette könyvgyűjteményének első katalógusát is. Hivatali pályafutása kezdetétől pártolta a kultúrát, az irodalmat, kiadókat, szerzőket, köztük például Csokonai Vitéz Mihályt. Kezdetben, mint a korabeli magyar politikai és értelmiségi elit nagy része, ő is támogatta II. József politikáját, azonban 1786-ban a magyar alkotmányosságot védő meggyőződése olyan ellentétbe került az uralkodó intézkedéseivel, hogy lemondott magas közigazgatási hivataláról. Feleségével Európa több országán keresztül, azok politikai, gazdasági helyzetét, művelődését vizsgálva Angliába utazott. Naplójában részletesen beszámol tapasztalatairól, s ezeket összehasonlítva a magyarországi állapotokkal elhatározza, hogy befolyásával, vagyonával a magyar szellemi-kulturális felemelkedést kívánja szolgálni.
1790-ig nem tért vissza a közéletbe, addig elsősorban kulturális mecenatúrával foglalkozott, majd gyorsan emelkedve a hivatali ranglétrán, helyettes országbíró lett. A magyar művelődés ügye iránt mindvégig elkötelezetten, a prágai egyetemi könyvtár igazgatója, Unger példáját követve magánkönyvtárát hungarikagyűjteménnyé fejlesztette, rendszerezte, és kiadta annak katalógusát. A Catalogus Bibliothecae Hungaricae az első összefoglalója a Magyarországon kiadott, és a magyar nyelvű, illetve magyar vonatkozású külföldi nyomtatványok számbavételének. Széchényi a katalógust megküldte hazai és külföldi neves íróknak, tudósoknak, egyházi személyeknek, könyvtáraknak, közéleti személyiségeknek, városoknak, hírül adva a magyar nemzeti könyvtár, a „Bibliotheca Ungarica” létrejöttét. Felajánlásának jóváhagyásáért az uralkodóhoz, I. Ferenchez fordult, ezt megkapván 1802. november 25-én benyújtotta a Bibliotheca Hungarica Széchényiano-Regnicolaris alapítólevelét az udvari kancelláriához, s 26-ai keltezéssel a király azt jóváhagyta. Az alapító okiratban a gróf leszögezte, hogy a nyomtatott műveket, kéziratokat, térképeket, metszeteket és pénzérméket tartalmazó gyűjteményét hazája és annak összes nemzetisége hasznára és javára mindörökre és visszavonhatatlanul adományozza, az ország nádorának fennhatósága alá helyezve. Még ebben az esztendőben a könyvtár kötelespéldány jogot kapott, s 1803-ban Nagycenkről Budapestre, a Pálos kolostorba került, a nagyközönség számára megnyitva. Az országgyűlés 1807-ben törvénybe foglalta a könyvtár nemzeti tulajdonba vételét, valamint kimondta, hogy egy Nemzeti Múzeum felállításának a jogalapját is képezi, ezt követően született meg 1808-ban az a törvény, amely kimondta a Magyar Nemzeti Múzeum alapítását. A király, elismeréseként, 1808-ban Széchényi Ferencet az Aranygyapjas rend lovagjává avatta. 1811-től a gróf megromlott egészségi állapota miatt visszavonult hivatalaitól, ebből az időszakból egy kiadatlan kézirat maradt utána, A korszellemről címmel.

(Az írás Deák Eszter, az OSZK Régi Nyomtatványok Tára munkatársának tanulmánya alapján készült, amely elérhető az OSZK Széchényi Webarchívum című szolgáltatásában)