Mit jelent a 21. században médiatudatosnak lenni?
Médiával átitatott társadalomban élünk, ugyanakkor folyamatosan kapcsolatban vagyunk valamilyen médiafelülettel, tartalommal vagy eszközzel. A médiatudatosság így ma már a világban való eligazodás elengedhetetlen eszköze, nélkülözhetetlen tudáskészlet; ha ez nincs meg valakinek, akkor leszakad a társadalomtól. Ehhez az is hozzátartozik, hogy tudjuk, hogyan kell a médiaeszközöket a hasznunkra fordítani, és el tudjuk látni velük a hétköznapi életünk feladatait. Másrészt ismerünk veszélyfaktorokat is, és próbáljuk ezek hatását minimalizálni. A társadalomnak csak nagyon szűk rétege valóban médiatudatos. A többség azonban ennek az egésznek csak a felszínét érzékeli, ők azok a felhasználók, akiket sokszor nehéz helyzetbe sodor és komoly problémák elé állít a média világa.
Amikor online jelenlétről és digitalizációról esik szó, legtöbbször a fiatalabb korosztályra összpontosul a figyelem, de arról kevés szó esik, hogy milyen veszélyeket rejt ez az idősebb generációkra nézve, akik nem születtek bele a digitális forradalomba, és nagyon sokszor esnek áldozatául.
A most felnövekvő nemzedék lesz 20–30 év múlva a társadalom aktív kereső rétege, az ő döntéseik és működésük határozza majd meg, hogy a hétköznapjainkban mi történik, illetve hogy merre halad tovább a világ. Éppen ezért az ifjúságba és különösen a gyerekekbe vetett hitet, illetve a velük kapcsolatos figyelmet mindig óriási aktivitás jellemzi.
A kutatások azt mutatják, hogy a média világában leselkedő veszélyek jellemzően a korfa két végét szokták érinteni: a médiában látható veszélyeknek a leginkább kitett csoportok mindig a legfiatalabbak és a legidősebbek. Az idősek azért, mert közülük sokan nincsenek tisztában a médiakultúra aktuális jelenségeivel, teljesen más környezetben szocializálódtak, és viszonylag későn kapcsolódtak be a digitális forradalomba, ezért egészen máshogy tapasztalják meg ezt a környezetet, sokszor nehezebben is adaptálódnak ehhez az új világhoz. A fiatalok esetében pedig két dolog említendő: egyrészt a tudatosság hiánya, másrészt a túlzott mértékű kockázatvállalás. Nagyon sok esetben ezekhez különböző beavatási rítusok is kapcsolódnak, és ezekkel lehet megragadni a kortársak figyelmét, vagy épp elnyerni az elismerésüket.
Az utóbbi években egyre több gasztronómiához köthető téma vált népszerűvé. Mennyiben befolyásolhatják az étkezési szokásainkat a gasztrotartalmak? Hatással lehet-e a közösségi média a gasztrokultúránkra?
Az étkezés életünk fontos része, nemcsak biológiai, hanem kulturális és közösségi szempontból is. Nemcsak a táplálék elfogyasztásáról és a testünk működésben tartásáról van szó, hanem a megélt közösségi élményről is. Ennek bemutatására egészen korai példákat is találunk, és ahogyan elkezdődik a média fejlődése, megjelennek az első írásos emlékek az ókorban, illetve később a könyvnyomtatás első, kezdetleges formái, a gasztronómia mint téma mindig jelen van. Az igazán nagy áttörés, valamint a gasztrotematika forradalma a 16–17. században zajlik, és elsősorban az angolszász kultúrkörhöz kapcsolódik. Ekkor jelennek meg az első tematikus háztartási könyvek, amelyeket bár nem szakácskönyveknek szokás nevezni, de a háztartási és gyereknevelési tanácsok mellett azt is leírják, hogyan kell egy konyhát vezetni és bizonyos ételeket elkészíteni. Amikor ezek a nyomtatott könyvek megjelennek, nagyon hamar kiderül, hogy óriási a kereslet és az érdeklődés irántuk, így a következő évszázadokban nagyon nagy számban jelennek meg hasonló típusú kiadványok.
A következő nagy forradalom a tömegmédia megjelenése: az újságok, a rádiók, a tévéadások mind előszeretettel használják a gasztrotartalmakat. Az 1960-as években berobbannak az ilyen jellegű műsorok, a főzőshow-k, és nagyon hamar bebizonyosodik, hogy az emberek szívesen ülnek a tévé előtt és követik nyomon azt, hogy melyik ételt hogyan lehet elkészíteni. A gasztromédia utolsó forradalma pedig az az időszak, amelyben jelenleg is vagyunk, azaz a digitális forradalom, ahol szintén új lehetőségek jelennek meg: gasztroblogok, gasztrohonlapok, majd youtuberek és influenszerek tömkelege kezd el tartalmakat gyártani ebben a műfajban.
Ha a média kontextusában beszélünk a gasztronómiáról, akkor ez az egyik olyan téma, amely biztos, hogy bekerül a top három érdeklődési körbe. A kérdésedre így természetesen az a válasz, hogy ez nagyon is hatással van arra, hogy ki és milyen ételeket készít el otthon, milyen táplálékot fogyaszt, hogy aktuálisan milyen divattrendek kapcsolódnak az étkezéshez, valamint hogy mi az, amit károsnak ítélünk és mi az, amit egészségesnek.
Sok esetben először lefotózzuk az ételünket, mielőtt megkóstolnánk. Felmérések szerint az Y generációsok 69 százaléka készít fényképet vagy videót az ételről, mielőtt elkezd enni.
A gasztrotematika mindenkit érdekel, a szexualitás és az erőszak mellett a harmadik olyan téma, ami azonnal képes megragadni az emberek figyelmét. Mindemellett pedig az ételeknek nagyon komplex szimbolikájuk van. Az ételekkel kifejezhetjük az identitásunkat, a személyes preferenciáinkat, ugyanakkor nagy részük státusképző erővel is bír. Az, hogy milyen értékű és presztízsű ételeket fogyasztok, milyen környezetben, mind árulkodik valamiről, így ez egy önkifejezési eszköznek tekinthető.
Különböző társadalmi csoportoknak eltérő tartalomfogyasztási szokásaik lehetnek. Ez a gasztronómiai tartalmakra is igaz?
Ma már egy magyar vidéki nagyvárosban is egészen széles választékról beszélhetünk, amikor ételekről vagy alapanyagokról van szó, ez pedig egy világvárosban hatványozottabban érvényes. Épp ezért az ifjúsági kultúrákban, szubkultúrákban bizonyos ételek és bizonyos étkezési módok sajátos pluszjelentéssel töltődnek fel. A gamereknek például sajátos táplálkozási szokása a házhoz rendelés, hiszen sok esetben az ételt is játék közben fogyasztják el, de újdonságként említeném a Z generációra jellemző környezettudatosságot és a fenntarthatóság iránti elkötelezettséget. A zöld típusú ifjúsági mozgalmakban és közösségekben például a vega és vegán táplálkozás nem feltétlenül csak az egészségügyi okok miatt hangsúlyos, hanem a környezettudatosság, illetve a környezetvédelem szempontjából is többletjelentéssel bír.
Egy egészen más terület, amit nagyon erős kulturális trendnek érzek most már bő tíz éve – ez pedig összefügg azzal a kulturális trenddel is, amelyet Instagram-kultúrának szoktunk nevezni –, amelyben a tökéletesre csiszolt testek kultusza jelenik meg. Erről pedig tudjuk, hogy ez a testalkat a rendszeres edzések mellett csakis a megfelelő táplálkozással érhető el, így megjelenik egy sajátos gasztrokultúra, amely ehhez kapcsolódik. Az étel nem az élvezetet jelenti, hanem eszköz ahhoz, hogy az ember elérje az áhított testképet.
Aminek pedig szintén hosszú évek óta divatja van Magyarországon is, és főleg a tizenévesek között hódít évek óta, az a különböző ázsiai szubkultúrák divatja. Az animékkel és mangákkal, valamint a popirányzatokkal Magyarországra is beszűrődnek azok a speciális ételek és étkezési szokások is, amelyek ehhez a kultúrkörhöz köthetők.
Ha jól tudom, a következő munkád épp influenszertémában jelenik majd meg.
Igen, a negyedik könyvemet írom, amely már csak az influenszerjelenségre fog koncentrálni Digitális ismertség-transzformációk: influenszerek, befolyásolók, véleményvezérek címmel. Az új kötet szorosan kapcsolódik a Sztárok, celebek, influenszerek című könyvemhez, amely a médiában megszerezhető ismertség és hírnév kultúrájáról szólt. Foglalkozom benne a hírmédia átalakulásával, és ezen belül például az orosz, illetve ukrán háborús influenszerek munkásságával, illetve az MI-influenszerek megjelenésével, amelyeket mesterségesen hoznak létre. Ezek ugyanúgy különböző csatornákat üzemeltetnek, ugyanúgy van egy élettörténetük, részt vesznek márka-együttműködésekben, nagyon sokszor szerepelnek képeken valós emberekkel, valódi sztárokkal.
Szintén a könyv részét képezi majd a jelenleg is zajló ellentrend, ami nem biztos, hogy annyira jól sikerült és működik majd. Arra a törekvésre gondolok, hogy szakadjunk le erről az őrületes tömegtermelésről és az egyre gyorsuló tartalmakról, ami ma a médiát jellemzi, és térjünk vissza a közösségi média gyökereihez. Erre tesz kísérletet a BeReal alkalmazás is, amely az év elején nagyon sikeres volt, mostanra azonban bebizonyosodott, hogy nem működik, ugyanis a felhasználók nagyon gyorsan beleuntak, és beszakadt a felhasználói bázis.
Fotók: Éberling András
