Sokoldalú, eredeti, madarandó – Bereményi Géza 80

Budapesten született Vetró Géza néven. Apja fia születése után nem sokkal elszökött a SAS-behívó elől, később szülei el is váltak. Hatéves koráig anyai nagyszülei nevelték, majd anyja ismét férjhez ment egy Rozner István nevű erdélyi származású orvoshoz. A fiút ekkortól Rozner Gézának hívták, első írásai megjelenésekor döntött úgy, hogy végleg édesanyja vezetéknevét, a Bereményit veszi fel.

Középiskolai tanulmányait több gimnáziumban végezte, végül 1964-ben Pápán érettségizett le, majd az ELTE magyar–olasz szakán tanult, ahol 1970-ben szerzett diplomát. Évfolyamtársai között volt a későbbi filmrendező Bódy Gábor, akinek egy beszélgetés során azt mondta, ő is írogat. Mivel nem akarta, hogy füllentése lelepleződjék, sebtében papírra vetett néhány hangulatnovellát.

Ekkoriban volt albérlőtársa a nála néhány évvel idősebb Cseh Tamás, aki abban az időben rajztanárként dolgozott és szabadidejében gitározott, elsősorban a maga komponálta dallamokat játszotta. Bereményit, akinek saját bevallása szerint botfüle és rettenetes énekhangja van, vonzotta a zene világa, s dalszövegeket kezdett írni Cseh Tamás zenéjére. Így alapozódott meg egy több évtizedes barátság és munkakapcsolat, és megszülettek azok a sajátos hangulatú, a kádári korszak, majd a rendszerváltás utáni időszak nehezen meghatározható életérzését rögzítő dalok, amelyekből az évek folyamán tucatnyi nagylemez is készült, egyebek között a Levél nővéremnek, az Antoine és Désiré, a Fehér babák takarodója, a Műcsarnok, a Frontátvonulás, a Jóslat, az Utóirat, A telihold dalai, a Nyugati pályaudvar, az Új dalok és A véletlen szavai.

Az egyetem elvégzése után egy évig a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat reklámpropagandistája, 1971-től a Pannónia Filmstúdió szinkrondramaturgja volt. Közben megírta első forgatókönyvét, amelyet 1972-ben Kézdi-Kovács Zsolt filmesített meg Romantika címmel. Később is több nagy sikerű magyar film forgatókönyvét jegyezte: Veri az ördög a feleségét, Megáll az idő, A nagy generáció, Meteo, Potyautasok, Vörös vurstli, A nagy postarablás, Apacsok, Szabadság, szerelem, Kojot négy lelke, Tündérkert.

1975-ben készült el első egész estés darabja Kutyák címmel. A Pesti Színház 1978-ban mutatta be a Légköbméter című drámáját, egy évvel később Kaposvárott állították színpadra a Halmi vagy a tékozló fiú című darabját, amelyek később a Trilógia című kötetben jelentek meg. Drámái, más írásaihoz hasonlóan nemzedékének, a „nagy generáció” tagjainak életérzését, apa- és múltnyomozó szenvedélyét szólaltatták meg. 1978-ban jelent meg hasonló témájú Legendárium című családregénye.

1978-tól 1995-ig szabadfoglalkozású író volt, majd Schwajda György hívására a szolnoki Szigligeti Színházhoz került rendezőnek. Közben a nyolcvanas évek közepén a Budapest Filmstúdiót igazgató Nemeskürty István filmrendezésre hívta Bereményit, aki örömmel vállalta az új kihívást. 1985-ben készült A tanítványok című filmje, majd négy évvel később a Teleki téren piacozó Bereményi nagyapa emlékét feldolgozó alkotása, az Eldorádó, amellyel elnyerte a Magyar Filmszemle fődíját és a legjobb rendezésért járó Európai Filmdíjat is.

1993-as filmje, A turné egy utazó színtársulat mindennapjairól, hétköznapi emberi drámáiról szól, majd 2002-ben készítette el A Hídember című Széchenyi-filmet.

1997-ben eljött Szolnokról, és a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház művészeti vezetőjeként dolgozott, ahol 2006-ban örökös taggá választották. 2012 elején a Thália Színház és a Mikroszkóp Színpad közös ügyvezető igazgatója, majd a két színház egyesülése után a Thália igazgatója, 2017-ben művészeti főtanácsadója lett.

2016-ban, hetvenedik születésnapjára verseskötettel jelentkezett, amelyben az elmúlt négy évtized versei, dalszövegei kaptak helyet. Írt színdarabot Kincsemről, a csodakancáról, ennek ősbemutatója 2014-ben volt a Thália Színházban. 2020-ban az Eldorádó színpadi változatát mutatta be a József Attila Színház, ugyanekkor jelent meg a Magyar Copperfield című önéletrajzi regénye, amelyben kíméletlen őszinteséggel meséli el élettörténetét születésétől 18 éves koráig. 2021-ben jelent meg az Azóta is élek című novelláskötete, amelynek anyagát maga a szerző válogatta, helyenként új címeket adva a korábbi novelláknak.

A sokoldalú író-rendező munkásságát több rangos kitüntetéssel is elismerték, többek között 1984-ben József Attila-, 1989-ben Balázs Béla-, 1992-ben Magyar Művészetért díjat kapott. 2003-ban életműve elismeréséért Szép Ernő-jutalmat, 2011-ben Prima díjat vehetett át. 2013-ban Józsefváros, 2017-ben Budapest díszpolgára lett. 2014-ben megkapta a Magyar Érdemrend középkereszt (polgári tagozat) kitüntetést. A Kossuth-díjjal 2001-ben tüntették ki „sokoldalú művészi teljesítménye, termékeny szimbiózisról tanúskodó írói és filmrendezői tevékenysége elismeréseként, továbbá egy korszak életérzését visszatükröző, a könnyű műfaj nehéz feladatait utánozhatatlan eredetiséggel megoldó, maradandó értéket képviselő dalszövegeiért”. 2020-ban a Nemzet Művésze címmel tüntették ki. 2021-ben Libri irodalmi díjat kapott Magyar Copperfield című regényéért, és megkapta a Magyar Filmakadémia Egyesület életműdíját. 2022-ben Artisjus Irodalmi Nagydíjjal, 2024-ben Szabó Magda-díjjal ismerték el.

2022-ben Bereményi kalapja címmel dokumentumfilm készült róla. 2025-ben ismét dalokat írt, ezúttal Cseh Andrással, Cseh Tamás fiával.

Címlapfotó: Bereményi Géza író. Fotó: Hegyi Júlia Lili/Kultúra.hu