Borospincéből indult, exkluzív koncerttermekig szárnyalt a sramlizene megteremtője

A ma már Bécshez tartozó Neulerchenfeld községben született 1850. május 22-én egy korán megözvegyült takács és klarinétos-komponista és egy népdalénekesnő törvénytelen gyermekeként, szülei csak 1853-ban kötöttek házasságot. Johann öccsével és nála 17 évvel idősebb, Conrad nevű féltestvérével nevelkedett. Conrad nemsokára elszegődött katonának, a csatatéren megsebesült és rokkanttá nyilvánították, járandóságát élete végéig utcai verklisként egészítette ki.

Johann hatévesen a helyi templomi kórusban énekelt, nyolcéves korától vett hegedűórákat a Károly Színház (Carltheater) első hegedűsétől. Tizenegy évesen, Josef öccsével együtt lépett fel először nyilvánosan Az arany stukkóhoz címzett fogadóban, az édesapja ötvenedik születésnapján rendezett jótékonysági koncerten. Apjuk anyagi nehézségei ellenére beíratta fiait a konzervatóriumba, ahol Johann éneklést, majd hegedűt tanult. 1866-ban azért tanácsolhatták el az intézményből, mert fellépést vállalt a Józsefvárosi Színházban, ezután a Harmonietheater első hegedűse lett. A porosz-osztrák háború kitörésekor, 1866-ban önkéntes katonai szolgálatra jelentkezett, őrmesteri rangban századtrombitásként szolgált. 1872-ben tartalékos állományba helyezték, mert házasságot kötött Rosalia Weichselbergerrel, tizenhárom gyemekük közül a felnőttkort kilenc élte meg.

Schrammel katonaideje végén már fellépett különböző együttesekkel, főként Carl Mangold szalonzenekarával, az 1873-as bécsi világkiállításon a Práterben zenéltek.

Schrammelt bosszantotta, hogy Josef öccse a Bécs környéki borosgazdáknál, a hitelesített újbort és hozzá való falatokat kínáló pincékben, az ún. „Heurigerekben” muzsikálva napi 15 forintot keresett, ő pedig a szalonzenekarral csupán napi hármat. Öccse azt javasolta, hogy alapítsanak közös pincezenekart, amitől Johann eleinte ódzkodott, mondván, apjuk nem ezért járatta őket a konzervatóriumba. 1878-ban mégis beadta a derekát, és egy Draskovits nevű gitárossal megalakították a Nussdorfer Terzett triót. Az együttes nemcsak a Bécs környéki pincefogadókban lépett fel, hanem jótékonysági esteken és fiákeresbálokon is, sőt, a vincellérbandák versenyein is megmérették magukat, hiszen e rendezvények a különböző lapokban megjelenő ingyen reklámot jelentettek.

1882 őszén egy bécsi főúri palotában zenéltek, ahol ifjabb Johann Strauss is hallotta őket. A keringőkirály-zeneszerző, aki a helyi koncertélet legfőbb szervezője is volt, írásos ajánlást adott a triónak, ezzel megnyíltak előttük az arisztokraták palotái. A hegedűs Schrammel fivérekhez 1884-ben csatlakozott Georg Dänzer szopránklarinétos és Anton Strohmayer gitáros, akikkel már korábban is gyakran játszottak. A kvartett 1886 augusztusában a két Schrammel 25 éves jubileumi hangversenyén adta elő először Johann legismertebbé vált szerzeményét Wien bleibt Wien (Bécs Bécs marad) címmel, amely azóta a bécsi újévi koncertek szívesen játszott darabja. A hírnév szárnyaira kapta őket, a már csak Die Schrammeln néven emlegetett zenekart Hans Richter, a Bécsi Filharmónia karmestere az év decemberében arra kérte, hogy adjanak zártkörű hangversenyt a Wiener Musikverein épületében a komolyzenészeknek.

A sramlizenekar az 1880-as évek végétől külföldön is tett koncertkörutakat, Budapesten 1888-ban léptek fel.

1891-ben Georg Dänzer egészségének megromlása miatt elhagyta a zenekart, helyét Johann unokaöccse, Anton Ernst vette át, aki harmonikán játszott. Egy év múlva Anton Strohmayer is távozott, helyére Karl Daroka gitáros érkezett, a német „Vaskancellár”, Otto von Bismarck már vele hallgatta meg a Schrammel fivéreket a Bécsi Nemzetközi Zenei és Színházi Kiállításon 1892-ben, amikor fia esküvője miatt odalátogatott. Az ekkor már szívbeteg Johann Schrammel egyre kimerültebb lett és ritkábban koncertezett a nevét viselő együttessel. 1893. június 17-én, mindössze 43 évesen hunyt el Bécsben, síremléke a hernalsi temetőben van.

Johann Schrammel mintegy 250 dalt, indulót írt, sokat közülük egy-egy arisztokratának ajánlva. Zenekaraival sok formációban zenélt, gyakran alkalmi zenészek, népdalénekesek, jódlisok csatlakoztak egy-egy koncertre hozzájuk. Bécsi népies dalokat tartalmazó gyűjteményét 1888-ban jelentette meg Alte österreichische Volksmelodien (aus der Zeit 1800–860) címen. A sramlizene Ausztriában ma is az egyik legnépszerűbb zenei stílus, az 1970-as évekig a budai kertvendéglőkben is zenéltek sramlizenekarok.

A képen a Schrammel-kvartett: Johann és Joseph Schrammel, Georg Dänzer és Anton Strohmayer 1885-ben. Fotó: Austrian National Library / APA-PictureDesk via AFP