Karácsony másnapja

Karácsony estétől újév napjáig három közönséges regös, egy bika és egy bikás szokott regölni. A közönséges, regösök láncos bottal járnak, s vele éneklés közben az ütemet erősen kiverik. A bika hosszúszőrű kifordított bundát ölt magára, a nyakán pedig hosszú láncot visel. Amint bealkonyodik, a házról házra való járást azonnal megkezdik. Mielőtt énekelni kezdenének, egyik regös az ablakon át mindig megkérdi: szabad-e regőnyi? Ha azt mondják: szabad!, éneküket kint az ajtó mögött mindnyájan elkezdik.

Bálint Sándor Karácsony, húsvét, pünkösd (részlet)

Szent István diakónus

Szent István diakónus a kereszténység első vértanúja (görögösen protomártírja). Története a Szentírásban olvasható (ApCsel 6,1–8,2). A görög nevű István (Sztephanosz) a zsidók és a keresztények (ekkor még túlnyomórészt eretneknek tekintett zsidók) közti vallási türelmetlenség első ismert áldozata volt. Miután a jeruzsálemi Szanhedrin (legfelsőbb törvényszék) istenkáromlás gyanújával perbe fogta, István a védőbeszédében hitet tett amellett, hogy Jézus a Megváltó és Isten Fia – ezzel kimerítette az istenkáromlás főbenjáró bűnét, amiért halálbüntetés járt –, a zsidókat pedig (elsőként a hitszónokok és teológusok hosszú sorában, akik mind felelősek a zsidóság későbbi üldöztetéseiért) Jézus Krisztus gyilkosainak nevezte. Istvánt a Szanhedrin a zsidó törvények értelmében megkövezésre ítélte.Szent István első vértanút diakónusi dalmatikában ábrázolják, mivel – mint történetéből megtudható – egyike volt az apostolok által kinevezett első hét diakónusnak. Így ő lett a diakónusok védőszentje. Jellemző attribútuma kivégzésének eszköze, a kő, mellyel vérző fején, vállán, ruhájának redőiben, a kezében, kezében tartott könyvön ábrázolják.
István napja december 26-a. Az időpontot az egyházatyák a Szent életének példázat-jellegét hangsúlyozó asztrológiai szimbólumok alapján választották meg.

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (részlet)

A Pesti Hengermalom Társaság megalakulása – 1838

Széchenyi István kezdeményezésére 1838. december 26-án megalakult a Pesti Hengermalom Társaság és ezzel megalapították hazánk első, gyár jellegű gőzmalmát. Ideiglenes elnökül Széchenyit választották meg. A végleges választmány 1839. október 19-én alakult meg. A malom 1841-ben kezdte meg működését a mai Balassi Bálint – Stollár Béla – Falk Miksa  és Balaton utca által határolt területen. Az épületet Hild József tervezte; a malmot József nádorról József Hengermalomnak nevezték el. Napi 350 mázsa őrlőkapacitású berendezését osztrák gyártású, svájci Sulzberger-rendszerű hengerszékek alkották. A malom gépi berendezéseinek karbantartására 1841-ben alakult gépműhelyből, ahol öntőmesterként Ganz Ábrahám dolgozott, hírneves vasöntöde lett. A malomépület 1850-ben, az öntöde 1851-ben tűzvész áldozata lett; 1867-ben új, korszerű malmot építettek, amelyet – egy újabb tűzvész után – városrendezési okokból 1911-ben lebontottak. Utódüzemét a Lágymányosra telepítették.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1988, Budapest Lexikon)

Born Ignác születésnapja – 1742

BORN IGNÁC, (Gyulafehérvár, 1742. december 26. – Bécs, 1791. július 24.): mineralógus és geológus, első nemzetközi geológiai és bányászati kongresszus kezdeményezője. 1770-ben a prágai pénzverő és bányászati hivatal ülnöke volt. 1779-től a bécsi bányászati udvari kamaránál udvari tanácsosként alkalmazták. Tudományos kutatások céljából többször beutazta Magyarországot, főleg Erdélyt és eredményeit német, angol és francia nyelven is közölte. Mária Terézia 1776-ban megbízta a bécsi császári természetrajzi gyűjtemény rendezésével. Kezdeményezésére hívták össze a Selmecbánya melletti Szklenón az első nemzetközi geológiai és bányászati kongresszust 1786-ban. Érdemeiért több külföldi akadémia (a pétervári, göttingeni) tagjává választotta. A kohászatban mindenekelőtt az arany- és ezüstércek higannyal történő feldolgozása: a foncsorozás, amalgámozás tökéletesítésével tűnt ki. Mint vegyész szembefordult az alkímiával. A természettudományi ismeretek elterjesztésén is munkálkodott, követelte kiterjedtebb iskolai oktatásukat. – Born Ignác Mozart szabadkőműves társa volt, akinek a Varázsfuvolában – több más ismert kortárs szerepeltetése mellett – Sarastro alakjában állított emléket.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Magyar tudománytörténeti Intézet MATI; Évfordulóink 1992. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK;)

Gönczy Pál születésnapja – 1817

GÖNCZY PÁL (Hajdúszoboszló, 1817. december 26. – Karácsond, 1892. január 10.): pedagógus, 1868-i népiskolai törvény gyakorlatba ültetésének egyik jelentős alakja. 1834-től a debreceni kollégiumban bölcsészetet tanult, 1838-tól tanító, ill. nevelőként dolgozott. 1844-ben Svájcba ment tanulmányútra. A zeleméri árvagyermek-nevelőintézet egyik megszervezője, mely 1845-től 1849-ig állott fenn. 1850–52 között Szőnyi Pál pesti nevelőintézetében tanított. 1852-ben magánintézetet alapított nemesi gyermekek számára, amelyet 1859-ben, amikor a pesti református gimnáziumot megalapították, átadott az egyháznak. Az így alakult gimnázium igazgatója volt 1867-ig. 1867-től 1889-ig a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban működött, mint osztálytanácsos, végül mint államtitkár A német nyelvű térképek kiszorítása céljából szerkesztette a Magyar Korona Országai Fali Abrosza c. térképet: 1889-ben a főrendiház tagja lett. Jelentős szerepet játszott az 1868-i népiskolai törvény végrehajtásában. Széles körű pedagógiai irodalmi működést fejtett ki.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1992. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK;)

Hollósy Justinián születésnapja – 1819

HOLLÓSY JUSZTINIÁN ((Nagyszombat, 1819. december 26. – Celldömölk, 1900. január 24.): csillagász, bencés apát, népszerű 19. századi csillagászati könyvek szerzője. 1819. december 26-án született Nagyszombaton, ahol édesapja uradalmi erdőtisztként szolgált. A gimnázium első osztályát szülőhelyén, a többi osztályt Pozsonyban végzezte el. Gimnáziumi évei után, 1835-ben lépett be a bencés rendbe, ahol a Jusztinián nevet felvette (eredeti neve: Hollósy Jenő). Győrben bölcseleti tanfolyamot végzett, Bakonybélben tanári oklevelet nyert. Teológiai tanulmányait Pannonhalmán végezte. A szépművészetek és bölcselet tudományából Budapesten doktorált. 1843-ban szentelték pappá. Soproni tanár korában, mikor az ún. Thun-rendszerrel a közoktatásügy átalakult, ő a természettudományok, különösen a természettan művelésére szánta el magát. Lelkiismeretesen igyekezett tanítani, s hogy a német nyelven tanulásra szorított tanítványain segítsen, magyarra fordította, s 1855-ben kiadta Schabus Jakab iskolakönyvét "Könnyenérthető alapelemei a természettannak alsó reál- és gimnáziumi iskolák számára" címen. A természettudományba való elmélyedés, a folyamatos ismeretgyűjtés eredményeként megírta Népszerű csillagászat című művét, amelyet az Akadémia is díjjal jutalmazott.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1994. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK;)

Schulek János születésnapja – 1872

SCHULEK JÁNOS (Budapest, 1872. december 26. – Budapest, 1948. július 7.): építészmérnök, a Halászbástya építésvezetője (építőjének fia), továbbá a visegrádi Mátyás-palota megtalálója (1934) és feltárója. Oklevelét a budapesti műegyetemen nyerte 1894-ben. 1894-től tanársegéd. 1899-től 1902-ig a Halászbástya építésvezetője apja mellett. 1903-tól haláláig – rövid megszakításokkal – építészi magángyakorlatot folytatott. Kezdetben apja munkatársaként több műemlék helyreállítását vezette, majd a húszas években számos magán- és középületet (aszódi evangélikus gimnázium, sárospataki internátus, szadai református és kelenföldi evangélikus templom stb.) tervezett és épített. 1933 – 44 között a Mátyástemplom renoválását irányította. 1934-ben több méteres földhordalék alatt felfedezte Mátyás király visegrádi palotájának maradványait. Ez időtől haláláig munkásságának középpontjában e nagy jelentőségű lelet feltárása állott. 1947–48-ban a II. világháborúban megrongálódott Halászbástya helyreállítását is ő vezette. 1942-től a Magyar Mérnök és Építész Egylet igazgatója volt.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1997. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK;)

Róth Miksa születésnapja – 1865

Hazánk legismertebb üveg- és mozaikművésze, RÓTH MIKSA (Pest, 1865. december 26. – 1944. június 14.) apja műhelyében tanult és a családi vállalkozásban folytatta tevékenységét. Első jelentős munkája a máriafalvi (ma: Mariasdorf, Ausztria) római katolikus templom felújításakor készült gótikus üvegablak. A századfordulón előtérbe került a műemlék épületek helyreállítása, ami egyrészt hatalmas igényt támasztott a díszítőművészeti alkotásokkal szemben, másrészt alkalmat adott a legkülönbözőbb stílusirányokban való alkotómunkára. Ehhez járult egy gazdag nagypolgári réteg kialakulása kapcsán a magánpaloták, nagyméretű, elegáns lakások igényes iparművészeti munkákkal való berendezésére jelentkező igény, főként az akkoriban új és divatos szecessziós stílusban. Róth Miksa rendkívül szerteágazó, sokrétű, sok stílusirányzatot érintő művészi tevékenységet folytatott, új technológiákat próbált ki. Munkái egyre keresettebbek lettek. Legfontosabb üvegművészeti alkotásai a kassai dóm Szent Mihály kápolnájában, a Lechner által tervezett kecskeméti városházán, az Országházban láthatók. Hosszú, termékeny művészi kapcsolatot tartott fenn a gödöllői művésztelep vezető egyéniségeivel, Nagy Sándorral és Körösfői Kriesch Aladárral. Ebből a kapcsolatból származtak például a Nemzeti Szalon, a velencei magyar ház és a szabadkai városháza üvegablakai. Nagy Sándor tervei alapján készült a marosvásárhelyi Kultúrpalota tükörtermének székely népballadákat feldolgozó ablaktriptichonja és a Lipótmezei Elmegyógyintézet kápolnájának hat hatalmas üvegablaka, melyek keresztény vallási témákat ábrázolnak szecessziós stílusban.
A Róth műhelynek a mozaikművesség is fontos tevékenysége volt. Különleges technológiával készült, tartós mozaik munkájuk látható a Lechner-féle Postatakarékpénztár épületén és a Bajza utcai Léderer palotán; utóbbi Kernstok Károly tervei alapján készült. Róth Miksa nézeteit két könyvben foglalta össze: az Egy üvegfestőművész az üvegfestészetről (1942) és az Egy üvegfestőművész emlékei (1943) címűekben.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990)