Dr. Frank Zita: A képregény valódi alternatíva a képernyő helyett
Dr. Frank Zitával, a Vad Virágok Kiadó főszerkesztőjével beszélgettünk arról, hogyan működik ma egy képregénykiadó Magyarországon, milyen készségeket fejleszt, és miért lehet a képregény valódi alternatíva a képernyők világában. Szóba került az is, hol akad el sok gyereknél az olvasás, és hogyan tud ehhez egy vizuálisabb, mégis szövegekre is építő médium kapaszkodót adni.
Hogyan indultatok a képregénykiadás világában?
Tavaly volt húsz éve, hogy megjelent az első kiadványunk. Családi cégként indultunk, a férjemmel kezdtük el a képregénykiadást, és a kezdetektől ez a fő profil. Azóta professzionálissá vált a működésünk, és bővült a paletta is, vannak regényeink és színezők is, de ezek inkább csak kiegészítik a kínálatot. Kevés olyan kiadó van, amelyik ennyire következetesen képregényekkel foglalkozik.
„Nehéz alternatívát mutatni a képernyő helyett”
Van egy gyerekeknek szóló brandetek is. Milyen igény hívta életre?
2024-ben hoztuk létre a Képregénykuckót, mert szeretnénk, ha minél több gyerek találkozna ezzel a médiummal. Egyrészt azért, hogy később a felnőtteknek szóló kiadványainkat is olvassák, másrészt mert azt gondoljuk, hogy kár lenne, ha a képregény kimaradna a gyerekek életéből.
Egyre inkább azt látjuk, hogy nehéz alternatívát mutatni a képernyő helyett. A mobiltelefon, számítógépes játékok nagyon könnyen elvonják az olvasástól a gyerekeket.
Ebben a helyzetben a képregény tud egy működő alternatíva lenni: elég vizuális, elég dinamikus – mégis olvasás.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Azt, hogy könnyebb vele kapcsolódni a történetekhez. Egy hosszú, egybefüggő szöveget tartalmazó könyv sok gyereknek nagy ugrás, főleg akkor, amikor már önállóan kellene olvasniuk. A képregény viszont gyors sikerélményt ad: a képek segítik a szöveg értelmezését, az értő olvasást, és nagyon gyorsan lehet vele haladni.
Ez különösen a kezdő olvasóknál látványos. Egy rövid, néhány képkockából álló történetet elolvasnak, és máris van egy pozitív élményük az olvasásról.
Tehát főleg akkor lehet kulcsszerepük ezeknek a kiadványoknak, amikor már a gyerekek tudnak olvasni, de még nehezebben?
A kritikus pont inkább 9–10 éves kor körül jön el. Addig még sokszor a szülő olvas mesét, de amikor át kellene lépni az önálló olvasásba, sok gyerek inkább a tabletet vagy a telefont választja.
A képregény nem helyettesíti az olvasást, viszont egyfajta híd tud lenni hozzá.
Egy személyes példa: a fiam elolvasta az Agatha Christie képregényváltozatának első részét, és annyira érdekelte a történet, hogy nem várta meg a következő részeket, hanem inkább elolvasta a regényt.
Hogy látod, az olvasáshoz való kapcsolódáson kívül a képregénynek milyen hatása van a gyerekekre?
Azt látom, hogy a képregényolvasó gyerekek rajzai sokszor gazdagabbak, többféle megoldást használnak, és gyakran nagyon inspiráltak is az alkotásban. Emellett a vizuális kultúrájuk is fejlődik, ami később más területeken is segíti őket. És közben ott van az is, hogy ez egy olyan forma, ami képes versenyezni a képernyővel.
Mit jelent képregényt olvasni?
Sokan még mindig úgy gondolnak a képregényre, mint egy könnyebb műfajra. Ennek mi az oka?
Ez egy visszatérő előítélet, még a szocializmus idejéről. De fontos leszögezni, hogy a képregényt a kilencedik művészeti ágnak is nevezik, és nagyon sok komoly, elgondolkodtató, felnőtteknek szóló képregény is megtalálható akár a magyar könyvesboltok polcain. Ez egy médium, amelyben számtalan téma és stílus jelenhet meg, ugyanúgy, ahogy a film vagy az irodalom esetében. A rajzstílus elképesztően sokféle lehet, és ugyanez igaz a történetmesélés mikéntjére is.
A képregény kulcsa a panelek közötti kapcsolat. Az a kis rés a két kép között, amit az olvasó a képzeletével tölt ki, és épp ez a lényeg: nem igaz, hogy „minden le van rajzolva”. Ha valaki csak a szöveget olvassa, akkor a történet nagy részéről lemarad. Meg kell tanulni együtt értelmezni a képet és a szöveget. Ez ma különösen fontos készség, hiszen folyamatosan képeket értelmezünk – telefonon, közösségi médiában –, és a képregény ezt tudatosabbá teszi.
Mennyire rétegműfaj ma a képregény?
Sokáig az volt, de szerintem kezd kitörni ebből a skatulyából. Egyre több kiadó foglalkozik vele, és azt látjuk, hogy a szülők is egyre szívesebben adnak képregényt a gyerekek kezébe. Felnőttek is olvasnak, nemcsak egy szűk rajongói kör. Azt mondanám: ez egy rendkívül sokszínű médium, amit meg kell tanulni olvasni. És ha ez megvan, akkor egy teljesen más típusú, nagyon gazdag olvasási élményt ad.
