Takáts Gyula (Tab, 1911. február 4. – Kaposvár, 2008. november 20.)

Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő, író, műfordító, kritikus. 1998-tól haláláig a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

*

1911. február 4-én született Tabon, Somogy megyében. Kaposvárott járt középiskolába, majd – miközben festeni is tanult – a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen folytatta tanulmányait. 1934-ben tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett, földrajz, geológia és filozófia tárgykörben. 1939-től tíz éven át tanított munkácsi és kaposvári középiskolákban. 1949-től Kaposvárott a Rippl-Rónai Múzeum igazgatója, később a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője volt, míg 1971-ben nyugdíjba nem ment. Tab és Kaposvár díszpolgára (1971, 1973). 1957-től a Magyar P.E.N. Club tagja és 1994-től alelnöke. 1985-től a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke, 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja.

...

Takáts Gyula munkássága, noha a líra középponti szerepét, dominanciáját nem lehet kétségbe vonni, mind művészileg, mind tudományosan igen sokirányú volt. A szerző első epikai kísérlete még a világháború idején, 1942-ben jelent meg. A Vágják a berket című kisregényben – a gyakran életképszerű novellákat előlegezve (Kinek könnyebb? 1963) – a Balaton mellett élők sajátos életmódja válik témává; a természet modern civilizáció előtti érintetlensége nosztalgikusan jelenik meg, az archaikus-naiv létmegértés tragikumtól sem mentes felbomlása óhatatlanul értékvesztéssel is jár. A Polgárjelölteket (1945), részint a Színház az „Ezüst Kancsó”-ban című (kis)regényt (1957) hasonlóan összetett értékszerkezet jellemzi, ám e művek nem a táj jellegének festői érzékeltetése, de a kisváros világának ironikusan távolított, lélektanilag és hangnemileg árnyalt megalkotása révén képezik a prózai életmű egy másik vonulatát.

A tündérhal és a háló (1968) úgy gondolja újra a rege műfaji hagyományait, hogy eközben sajátos népmesei világa mintegy átvezet Takáts Gyula népszerű gyermekvers-köteteihez, részint ifjúsági regényeihez. A Szántó Piroska illusztrálta Rózsává lett róka (1958) és Dorombol a hold (1973) című könyvek éppúgy szoros összefüggésben vannak a szerző verseinek jó részét átható idilli atmoszférával és bensőséges hangnemmel, mint ahogy az Egy flóbertpuska története (1967), illetve a Vitorlás a berken (1971) is elválaszthatatlan a természet gyermek számára feltáruló, értéktelített eszméjétől.

Takáts Gyula doktori értekezésében és későbbi tudományos munkáiban, tanulmányaiban (A somogyi Nagyberek, 1934; Somogyi pásztorvilág, 1986; Csokonai Somogyban, 1991) általában a berki emberek életmódjáról, szokásairól, a Dunántúl történetéről és irodalmi-kulturális emlékeiről szól. Jelentősebb esszé- és tanulmánygyűjteményeiben (Képek és versek útjain, 1961; Egy kertre emlékezve, 1971; A harmónia keresése, 1979; Tükrök szava – betűk arca, 1985) szintén ott munkál szűkebb hazájának talajt jelentő tapasztalata és szeretete, de személyesebb hangú, főként irodalmi tárgyú emlékezéseiben, vallomásaiban és jegyzeteiben megállapításai mindig az esztétikai tapasztalat általánosabb látókörébe ágyazódnak. A kortársak mellett mindenekelőtt Csokonairól, Rippl-Rónairól ír szívesen s hozzáértéssel, továbbá Berzsenyi-esszéi jelentősek, melyekből két kötetet is összeállított (Hódolat Berzsenyi szellemének, 1976; Az igazi poézis keresése, 1994). Műfordításai közül Janus Pannonius-, Horatius- és Petrarca-tolmácsolásai emelhetők ki, valamint a Carmina Buranából és Taurinus Istvántól fordított részletek.

Takáts Gyula életművének jelentőségét kritikai-irodalomtörténeti visszhangja mellett számos díj is tanúsítja.

Hosszú betegség után, 2008. november 20-án hajnalban hunyt el Kaposvárott.

Bengi László: Takáts Gyula életrajza (részlet)

Veronika, moldvai csángó alakjában Viron, legendabeli asszonyalak, aki a középkori jámbor néphagyomány, majd nyomában a keresztúti ájtatosság hatodik állomása szerint kendőjét nyújtja a kereszthordozástól verejtékező Jézusnak: a kendőn rajtamaradt az Üdvözítő képmása. A kései legenda a vérfolyásos asszonnyal (Máté 9, 20), nyugaton néha Mártával, keleten pedig a Nikodémus apokrif evangéliumában feltűnő Kananeus Berenikével azonosítja, amelyből a verum ikon (= hiteles képmás) szóval való összecsengése következtében a Veronika név alakult ki. A legenda még azt is tudni véli, hegy a nagybeteg Tiberius római császár hall egy judeai csodatevőről, Jézusról, és már csak tőle vár gyógyulást. Ezért követet küld Jeruzsálembe, aki azonban már csak akkor érkezik meg a szentvárosba, amikor Jézust keresztre feszítik. Megismerkedik Veronikával, aki egy kendőn Jézus képmását őrzi. Meg akarja vásárolni. Veronika nem válik meg tőle, de kész arra, hogy a császárt fölkeresse. Tiberius a kép láttára meggyógyul, erre a kincset drága foglalattal látja el.
A legenda más változata szerint a Tiberiust meglátogató Veronika Péter és Pál római környezetébe került. Halálos ágyán a később Veronika kendője néven híressé vált képmást Péter utódára, Kelemen pápára hagyta.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

2000 februárjában Párizsban tartották az első rákellenes világkongresszust. A résztvevők február 4-én történelmi dokumentumot írtak alá, amely világméretű összefogásra szólít fel a halálos kór ellen. A Rákellenes Alapítványt (Párizsi Charta) a világ minden részéről összegyűlt vezető kormányzati tisztségviselők, a legjelentősebb rákkutató társaságok és szervezetek vezetői, orvosvezetők, betegképviselő civil szervezetek és az ipar reprezentánsai látták el kézjegyükkel. Ennek emlékére a kongresszus február 4-ét RÁKELLENES VILÁGNAPpá nyilvánította.

Az egyesület megalakulásának előzményei 1866. február elejére nyúlnak vissza, amikor Hollán Ernő országgyűlési képviselő és mérnöktársai abból a célból, hogy Magyarországon a „technikai ügy anyagi és szellemi érdekeit” előmozdítsák, a tervezett Magyar Technikai Egyesület alapító közgyűlésének engedélyezése tárgyában a Magyar Királyi Helytartótanácshoz folyamodtak. A közben kitört osztrák-porosz háború miatt az Egylet megalakulása s alapszabályainak jóváhagyása késedelmet szenvedtek s csak az 1866 augusztus 5-én és folytatólag augusztus 6-án és 7-én a Köztelken megtartott első közgyűlésén mondhatta ki megalakulását. Kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabályok melletti működését azonban csak a magyar-osztrák kiegyezés és a magyar alkotmányos élet helyreállítása után, az 1867. május havában megtartott második közgyűléssel kezdte meg. Az Egylet címe 1871-ig Magyar Mérnök Egylet, ettől az időponttól kezdve pedig Magyar Mérnök- és Építész-Egylet volt. Célja a technikai tudományok, valamint az építőművészet ápolása és fejlesztése s a magyar mérnöki és építészi kar érdekeinek az előmozdítása.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1991. MTESZ; Dr. Lósy-Schmidt Ede (szerk.): Technikai Lexikon)

ÉHIK GYULA, (Kolozsvár, 1891. február 4. – Budapest, 1964. december 28.): zoológus, az interdentális homológia törvényének kidolgozója. 1914-ben a budapesti egyetem bölcsészkarán doktori oklevelet szerzett. 1914-től a győri, majd a lőcsei főreáliskola tanára volt. 1919-től a Magyar Nemzeti Múzeum állattárában dolgozott, 1937-től a Természettudományi Múzeum helyettes főigazgatója, 1940-től az állattár vezetője volt. 1949-ben nyugdíjba vonult, de nyugdíjazása után is, 1955-ig dolgozott az állattárban. 1943-ban egyetemi tanári címet kapott, 1948-ig tartott egyetemi előadásokat. A hazai kisemlősök rendszertani, anatómiai, ökológiai, élettani sajátságait tanulmányozta. Megalkotta az interdentális homológia törvényét; felismerte a prémes állatok magyarországi tenyésztésének nemzetgazdasági jelentőségét. A Természettudományi Múzeumban nagymértékben bővítette a hazai kisemlősök gyűjteményanyagát.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1991. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)