Az omladozó kastély szalonjában egy letakart zongora áll, amelyet a frissen érkezett lányrokon kezei keltenek új életre - ilyen szinten elkoptatott jeleneteket is tartalmaz a Holdhercegnő, ami így csakis azok számára élvezhető maradéktalanul, akik még egyetlen filmet sem láttak életükben. És itt nemcsak a fantasy műfajára kell gondolnunk, bár onnan is ismerős pár helyzet: a régi könyv nyomán életre kelt történet, a tükrökben felvillanó másik világ, valamint a misztikus jóslat, amely esetünkben az ötezredik holdtöltére ígéri a (mini)apokalipszist.
Hajsza a különös gyöngysorért
Maria Merryweather az átlagos kamaszlányok életét éli egészen addig, míg szülei egyszer csak meghalnak, ő maga pedig a morcos nagybácsihoz kerül, aki mindentől távol, egy elhanyagolt kastélyban tengeti mindennapjait. Később persze kiderül, hogy a nagybácsinak valójában aranyból van a szíve, de addig is kimondhatatlanul idegesíti a kislány és szószátyár nevelőnője jelenléte. Maria előtt - az apjától örökölt könyv nyomán - lassacskán kirajzolódik a család története, amiben igen nagy szerepet játszik egy marék holdgyöngy.
Az ősi átok szerint, ha a holdgyöngyök az ötezredik holdtöltéig nem kerülnek vissza jogos tulajdonosukhoz, az anyatermészethez, akkor örök sötétség száll le Holdföldére. A bökkenő csak az, hogy a gyöngyök hollétéről senkinek fogalma sincs, a két rivális család - a kastélyt birtokló Merryweatherök és az erdőben élő De Noir klán - egymáson keresi azokat. Csak a 4999. holdtöltekor felbukkanó Maria képes megakadályozni a sötétség eljövetelét, és persze kibékíteni a két famíliát - persze először maga sem tudja, hogyan fogjon hozzá.
Csupó sok helyről csippent
Sajnos úgy tűnik, Csupó Gábor sem tartja igazán kézben a dolgokat, össze-vissza nyúl, mindenhonnan csippent egy kicsit, és bár a történet végül így is koherens lesz, valahogy minden eleme ismerős. Még a figurák is, hisz az ugribugri séf mintha a Charlie és a csokigyár Umpa Lumpa-csapatából lépett volna elő, Robin képében meg mintha a fiatal Malcolm McDowellt látnánk, vagyis Alexet és drúgjait a Mechanikus narancsból.
A filmet kétségkívül Maria (Dakota Blue Richards) figurája viszi el, bája és frissessége üdítő színfolttá teszi a kiforratlan karakterek között - jól ellenpontozza például Lovedayt, aki természetimádó hercegnő helyett inkább tűnik egy őrült hippinek. Persze, ha elvonatkoztatunk az eredetiség (legalább a viszonylagos eredetiség) követelményétől, a film élvezhető lesz, hisz a történet a maga szintjén izgalmas és valamennyire fordulatos is - az pedig némiképp amúgy is mentesíti Csupót, hogy a sztorinak egy negyvenes évekbeli könyv képezi az alapját.
A fantasy hangulatához, belső világához nagyban hozzájárulnak a gondosan kiválasztott helyszínek. A filmet teljes egészében Magyarországon forgatták, így a hazai nézőnek talán kicsit szokatlan lehet, hogy az Operaház lépcsője egy exkluzív ügyvédi irodába vezet, vagy hogy a cseszneki várat a gonosz De Noirok birtokolják - de a Merryweatherek tanyája (a turai Schossberger-kastély) vagy a Fiumei úti sírkertben felvett temetési jelenet teljesen odaillő és hatásos látványt nyújt.
