Hőbörgés nélkül - Szakály György

Egyéb

Egy évvel ezelőtt, rektori kinevezését követően beszélgettünk, és akkor azt mondta, nem az azonnali, nagy változtatások híve, nem akar a fehér helyett rögtön vörös falakat. A csontszínt már látom mindenfelé. Milyen átalakításokba kezdett emellett?

A jelenlegi helyzetben úgy vélem, már az is eredmény, hogy megőriztük mindazt, amit az eddigi évtizedek alatt elértünk, és továbbléptünk például a modern évfolyam évekkel ezelőtti elindításával. A következő tanévben már a második évfolyam vizsgájára kerül sor. Örülök, hogy a néptánc szakirány is úgy őrzi a hagyományokat, hogy közben alakul, változik, hiszen az itt végzett hallgatóknak is sokirányú képzettségre van szükségük, nem minden esetben szerződnek ugyanis néptáncegyütteshez. Szerencsésnek tartom magam, mert rektor-helyettesként dolgozhattam ifj. Nagy Zoltánnal és dr. Jakabné dr. Zórándi Máriával. Az elődeim megbíztak bennem, mellettük rengeteg dolgot megtanultam. Sajnos rektorként ismét olyan időszakot élek, mint 1992-ben, amikor az Operaház balettigazgatója lettem, hiszen az akkori és a mostani világ sem a kultúra, a művészet felvirágoztatásról szól. Ezt el kell fogadnom, és megtenni mindent, amit a főiskola további biztonságos, önálló működése igényel. S hogy hogyan dolgozunk, azt talán az előadásaink is jelzik. Egyre több helyen megmutatkoznak a növendékeink, hiszen a Müpát követően a vizsgaelőadás Debrecenben, később az Operaházban kerül színre, emellett a programmal szerepeltek már Szolnokon is.

Különleges produkcióval lépnek pódiumra a végzős fiatalok a Müpa Fesztivál Színházában június 5-én, hiszen klasszikus koreográfia mellett kortárs darab is helyet kapott a műsorban. E szerint a főiskolán is egyre nagyobb szerepet kap a modern képzés?

Igen, és remélem, a jövőben is sikerül majd ilyen jó programot összeállítanunk. A klasszikus balett a legfontosabb képzési területe az iskolánknak, mert meggyőződésem szerint ez minden színpadi tánc alapja, de ma már annyira komplett tudásra van szükségük a táncosoknak, hogy kihagyhatatlanok a modern irányzatok. Idén felkértünk egy neves, szerb koreográfust, Leo Mujicot, hogy készítsen darabot a végzősöknek, jövőre pedig ősbemutatót tervezünk a műsor harmadik részében. Azt tapasztalom, hogy mindenütt, így a Magyar Állami Operaház próbatáncán is kérnek modern koreográfiát. Az első modern osztályt kísérletinek fogtuk fel, előképzettséggel rendelkező fiatalok vehettek részt a hároméves képzésen, és ez alatt kiderült, miként érdemes a területtel foglalkoznunk a főiskolánkon. A jelenleg folyó, ötéves képzés résztvevői jövőre végeznek, de még most sem mondanám azt, hogy kőbe van vésve az oktatás menete. Akadnak még kidolgozandó témák, rendszerek. Abban egyetértünk, hogy olyan táncosokat kell útjukra bocsátanunk - szaktól függetlenül -, akik speciális tudás birtokosai, amit kizárólag a Táncművészeti Főiskolán lehet elsajátítani.
 Az iskola hírét talán jelzi az is, hogy egyre több a külföldi jelentkező. Az itthoniak száma viszont kevesebb, hiszen míg harminc évvel ezelőtt háromezernél is többen jöttek, mostanában a felvételizők száma ennek alig tizede. Évről évre jelentős a csökkenés?
Inkább a stagnálás jellemző, hiszen két lány és egy fiú évfolyamot mindig indítunk. De ezen nem is csodálkozom, hiszen a mai fiatalok azt látják, a különböző tehetségkutatón elénekel valaki egy dalt, foglalkozik vele valamelyik zsűritag, és utána másfél-két évig újságcikkek, tv-riportok szereplője lesz. Nehéz így a gyerekeknek - még a sajátomnak is - azt mondani, tanuljanak kilenc évet, aztán majd kiderül, jó táncossá válnak-e vagy sem. Szerencsére a nálunk végzettek mind találnak maguknak munkahelyet, bár igaz, a többségük külföldön. A nemzetközi rangunkat emellett az is mutatja, hogy éppen annyi a külföldi hallgatónk, mint a szentpétervári Vaganova Iskolának.

A klasszikus balett fellegvárában is van már modern képzés?

Szakot még nem indítottak, de sokkal nyitottabbak, mint korábban, miközben következetesen és elszántan őrzik a hagyományt. Náluk már a 253. vizsgakoncertet rendezik, így 'csak' közel 190 évvel vagyunk lemaradva. A szentpétervári iskolában Putyin államelnökként duplájára emelte az oktatók bérét, és azt mondta, mindenkit haza fog hívni külföldről, jelentős fizetést ajánlva, mert elsődleges célja, hogy az orosz művészek otthon mutassák meg tudásukat.
Ehhez képest tavaly közel száznegyven milliós elvonásról számolt be rektorként, és tartok tőle, a helyzet azóta sem változott.

Több pénzből biztosan nem gazdálkodhatunk. A kollégáimnak is azt mondtam, tudom, méltatlanok a fizetések, ezt viszont jövőre is meg tudom ígérni. Mert bár össze kellett húzni magunkat, nagyobb vérveszteségek nélkül megúsztuk az elmúlt évet. Nincs adósságunk. Persze gondot jelent, hogy hogyan csábítsunk ide - ilyen bérekkel - jó szakembereket, hiszen ennyi pénzt bármelyik sarki balettiskolában, néhány óra alatt megkeresnek. Előbb-utóbb azonban szeretnénk elindítani a doktori iskolánkat, és bár az egyetemmé alakulásunk tervét pillanatnyilag jegeljük, végérvényesen nem mondtunk le róla. Lehet, hogy újabb hatvan év lesz, de a táncosnak türelmesnek kell lennie, ez a hivatás nem engedi meg a túl sok hőbörgést. Teszi a dolgát, amíg lehet és hagyják.