Karafiáth Orsolya: Interjú Keresztury Tiborral (a literáról)

   
   Hogy az ötlet pontosan mikor pattant ki az agyakból, azt pontosan nem tudom: engem valamikor tavasszal kerestek meg az alapítók - Sebők Marcell és Csejdy András --, hogy lenne egy ilyen, és azt kellene nekem főszerkeszteni, merthogy a magyar irodalomban ilyen integratív vagy milyen figura vagyok. Hogy micsoda? - kérdeztem gyorsan vissza, mert nem hallottam kristálytisztán, se azt, hogy micsoda vagyok, se pedig azt, hogy mit is kellene főszerkeszteni, lévén hogy nem sok lövésem volt arról, hogy a #8220;portál" szó mit jelent. Ha valaki azelőtt azt mondja, egyszer majd egy internetes dolgot fogok készíteni, azt én biztosan kinevetem teli szájjal, hisz bármekkora tapasztalatokkal bírok is a nyomtatott kulturális sajtó terén, enyhén szólva sosem voltam egy hacker-típus - alkatilag valahogy nem hozott lázba az Internet, nem éreztem feszítő késztetést, hogy napszámban csüngjek a neten. Végül is azért vállaltam el, mert beláttam, ha valaminek, ennek - sok más egyéb teljesen fölösleges dologgal szemben, amiben eltelik az életünk -- hosszú távra szóló értelme van: létrehozni a kulturális nyilvánosságban egy új, sosem látott helyet a lassan-lassan magyar földön is beköszöntő digitális korszak hajnalán. Meg aztán ez nem kispályás kihívás: belevágni valami újba, valószínű utoljára, negyven évesen. Persze, a bólintáskor fogalmam sem volt, mivel jár mindez érdemileg, de most már rájöttem, így aztán tényleg majdnem megszakadok. De legalább nincs sok időm szorongani, meg kicsapongani, plusz ugyebár időközben tényleg felépült, létrejött valami, visszavonhatatlanul. Nyomot hagyni pedig jó dolog.
   
   Voltak esetleg a szervezéssel és az indulással kapcsolatos nehézségek?
   
   Csak azok voltak, természetesen. Jóval nagyobb számban, mint ahogy sejtettük - anyagiak, emberiek, szervezetiek, technikaiak. Nehézséghegyek. Egy részük kezdetben megoldhatatlannak látszott, én a magam részéről már a nyár közepén feltettem volna megadóan a kezem, de szerencsére mindig volt, aki fenéken billentett, és elhitette, hogy minden látszat ellenére lesz a litera-ból valami.
   
   Kik a szerkesztőbizottság tagjai? Mi alapján válogatták össze a csapatot? Nem érzik, hogy bizonyos belterjesség érvényesül a szerkesztésben, mintha egy második ÉS-t olvasnánk?
   
   A két alapító atya hála az égnek jelen van változatlanul, hisz ők komoly tapasztalatokkal bírnak egy portál létrehozásának és működtetésének területén. Egy programozó-technikai-mágus, és egy designer mellett a tartalmi részekért négyen felelünk. Nagy Gabi, aki egy két lábon járó irodalmi info-center - amiről neki nincsen tudomása, az a magyar irodalomban nem is létezik. Székely Judit - ő egy ritka érzékenységgel és munkabírással megáldott, egészen fiatal, ambiciózus literátor, valamint Vajda Gábor, aki egészen kivételes képességekkel rendelkezik: egyszerre van naprakészen otthon a netben és a kortárs irodalomban. Én meg ugyebár elmolyolgatok: próbálom összefogni ezt az egészet, a stábot, a munkafolyamatot, szervezem a szerzőgárdát, gyűjtöm a szépirodalmi anyagokat, tanulom az internetes szerkesztéssel járó dolgokat. Néha úgy tűnik, koromhoz és képességeimhez képest egész jól haladok.
   Ami meg a belterjességet illeti, arról az a véleményem, hogy nem baj az, ha egy mértékadó orgánumnak elképzelt, nagy site-on ellensúlyozza valami a fórum jellegéből adódó populárisabb rovatokat, regisztereket - például a kortárs magyar irodalom élvonala. Ha Esterházy, Parti Nagy, Szijj, Tolnai, Tar, Krasznahorkai belterjes, akkor szívesen leszünk azok mi is. Mindazonáltal mohón lesem, minden percben szívrepesve, tárt karokkal várom a kánont ízzé-porrá zúzó, generálisan újat hozó kéziratokat, az ajtót beszakító, istent-embert nem ismerő huszonéves őstehetségeket. Nyitva vagyunk. Nincs lapzárta. A fogadóóra folyamatos.
   

   Mi a litera missziója? Élvezhető a szépirodalom a neten keresztül? Mit gondol: milyen rétegnek, milyen olvasóknak van szüksége on-line irodalomra? El fogják-e érni a célközönségüket?
   
   Hát, missziója az nincs neki, legfeljebb lehetséges szerepe. Ez pedig az lehet, hogy jóval több potenciális olvasó számára lehet ilyen változatos, színes, olvasmányos és látványos anyagokkal - a Határsértés-sel, az írók magánpillanatait bemutató #8220;leleplező" fotogalériával, Lovasival, Alföldi Róberttel, számos egyéb cuccal - eljuttatni és fogyaszthatóvá tenni a mai irodalmat, mint ahány ember kezébe eljutnak a nyomtatott irodalmi folyóiratok. A cél nyilván az, hogy a programajánló, vagy a fórum, vagy a friss irodalmi hírek, vagy a haverjának, a csajának a Haddszóljon!-ba feltett versei miatt ide látogató megnézze a - nevezzük akkor így - #8220;belterjes" közleményeket is, ezáltal pedig jobban képben legyen arról, hogy mi van, hogy a magyar literatúrában per pillanat mi is készül, hány óra van, ekképp pedig egyidőben szórakozzon és gyarapodjon műveltségileg. A vájtfülű olvasótól a sznobig, a pletykaéhes bulihiénától az érettségizőig, magyar szakra felvételizőig, a szakmától az amatőr szerzőkig itt mindenki célközönség - ha nem is fogja végiglátogatni az egész portált, könnyen megtalálja a saját, neki tetsző, őt érintő helyet mindegyikük. Hogy van-e rá igény, szükség, az nyilván a jövő zenéje, a minden előzetes várakozást messze fölülmúló fogadtatás, az indulás látogatottsági adatai mindenesetre bizakodással kell, hogy eltöltsenek.
   
   Milyen rovatok vannak? Milyen gyakran frissül az oldal ennek tükrében?

   Ezt most - a kései órára való tekintettel, figyelembe véve azt is, hogy még nem is vacsoráztam - nem mondanám végig: a rovatstruktúra könnyen átlátható a főoldalon. A frissülés az aktualitások terén folyamatos, a kiskritikákban, A litera hangjá-ban rendszeres, legkésőbb kétheti, a belső online-folyóirat, valamint a Nagyvizit esetében havi.
   
   Nem gondolja, hogy a litera bizonyos fokon biztonsági játékot játszik? Gondolok itt a bejáratott szerzőkre, arra, hogy helyszínit csak a legrangosabb eseményekről íratnak, stb
   
   A biztonsági játék ezesetben remélhetően színvonalat és igényességet jelent. Nem hinném, hogy mindenhol ott kéne lenniük a tudósítóinknak, ahol két cintányért összevernek, vagy ahol bevezet egy dilettánst a cimborája, csak mert azt is irodalmi estnek hívják. Mikor élnének akkor a munkatársaink magánéletet? Nehéz persze tartani az arányokat, hogy a populáris bulvárgagyi és a lila köd felé se billenjen el a litera tengelye - pont ez benne számomra a legnehezebb, egyszersmind a legizgalmasabb. A #8220;bejáratott" szerzőkön túl pedig - megismétlem - nyitva állunk mindenki előtt egy színvonal fölött: kifejezetten örülünk a provokatív anyagoknak, szeretnénk felfedezni, felkarolni, s #8220;bevezetni" minél több ismeretlen fiatalt. Nem névsorolvasásra törünk tehát, elitista módon, arisztokratikusan, de azért az sem árt, ha egy induló orgánum az ízlését jelezve, tájékoztatásképp, felteszi a lécet valahova, nem? Mutasson még egy irodalmi fórumot, ahol egyszerre és egyidőben vannak jelen ezek a nevek.
   
    Alig egy hónap alatt milyen visszajelzéseket kaptak?
   
   Főként jókat, nagyon sokat, meg ilyeneket, mint amiket maga is feszeget. Az mindenesetre meggyőző módon kiderült belőlük, hogy komoly igény van rá, hogy a litera legyen, s mihamarabb levetkőzze az indulás, a bevezetés átmeneti bizonytalanságait, kinőjje magát, s azzá váljon, aminek elképzeltük: egy szabad, nyitott, beszélgetős hellyé, ahonnan minden elérhető, ami a mai magyar irodalommal kapcsolatos.
   

    Konkurenciának érzi-e a Teraszt? Ha igen, miért, ha nem, akkor is. Nem gondolja, hogy ha Onagy folyamatosan linkeli a litera újdonságait, azt hasonló gesztussal kéne viszonozni? (ha meglenne ez, elnézést) Sok ötletet, pl helyszíni tudósítást, átvettek. Miért?
   
   Elférünk. Más a profil, a szándék, a törekvés - a két dolog egymást remekül kiegészítheti. Köszönjük a terasz számtalan baráti gesztusát az indulás körül: a viszonzás folyamatban, csak egyelőre még körülbelül napi kétszázezer gyakorlati kérdést kell megoldanunk a működéssel kapcsolatban, nem értünk oda, meg belerúgtam a lépcsőbe és eltörtem két lábujjamat.
   
   Milyen érzés, ha valakinek eltörik két lábujja?
   
   Rossz, mert nem tudok a fiaimmal hétvégenként futballozni, és ezt zokon veszik: kevés a heti három edzés nekik. Meg még az a baj, hogy folyamatosan lekésem a buszt, mert így sántán lassú a haladás. Megkérném a jóakaratú embereket, hogy ha tudják, hol lehet jó minőségű görbebotot kapni, a litera Fórum-rovatán keresztül értesítsenek!
*
(fotó: kenedi tibor)