Kalandozzunk a nagyotmondás mesebeli világában Háry Jánossal!
Száz éve, 1926 őszén mutatta be a Magyar Királyi Operaház Kodály Zoltán daljátékát, az öt kalandból álló Háry Jánost. A többször átdolgozott mű keletkezéstörténetét és utóéletét is el lehet mesélni öt kalandban, úgy, hogy olyan izgalmasak legyenek, mint a derék nagyotmondó obsitos történetei. Mindezt úgy, hogy nem füllentünk, hanem a zenetörténetre hagyatkozunk.
Az első kaland, melyből kiderül, hogy Háry alakja már Kodály műve előtt népszerű volt
Háry János eredettörténete szerint a reformkor ma már kevésbé ismert költője, Garay János 1843-ban írt egy Az obsitos című elbeszélő költeményt. Garay neve annak ellenére kopott ki a művelődéstörténetből, hogy a korai magyar professzionális újságírás egyik úttörője volt, aki olyan lapokba dolgozott, mint a Jelenkor vagy a Regélő Pesti Divatlap. Nemcsak kritikákat publikált, de híreket szerkesztett, novellákat és verseket írt, utóbbiak közül Liszt Ferenc és Erkel Ferenc is megzenésített néhányat. Ő jegyzi Balatoni kagylók címmel az egyik első, 28 versből álló balatoni versciklust, sőt 1843-ban a Garay János versei című kötet elnyerte az akadémia nagyjutalmát.
Mégis, csak Az obsitosnak köszönhető, hogy a neve fennmaradt. Állítólag Garay személyesen ismert egy nagyotmondó öreg katonát, aki a valóságban nem volt sem huszártiszt, sem tábornok, csak egy, a meséit kiszínező öregúr. Garay kiszolgált obsitosa a közép-európai kisember, aki szabadjára engedte a képzeletét, így vált személyes ismerősévé Napóleon és a császári udvar számos szereplője. Fontos megemlíteni, hogy Az obsitos egy évvel Petőfi János vitéze előtt már ismert volt, és nem nehéz egy-egy szöveghelyen hasonlóságokat találni a két műben, ott vannak például a hatalmas hegyek és a királylány kikosarazása. Mindezek ellenére az utókor csak azért emlékszik rá, mert Kodály rámutatott a karmesteri pálcájával.
Második kaland, amelyből megtudhatjuk, hogy a daljátékot először a Nemzeti Színháznak szánták, és nem az Operaháznak
A Háry János szövegkönyvét készítő Paulini Béla és Harsányi Zsolt eredetileg prózai daljátékot álmodtak meg. Az volt az elképzelésük, hogy az egy szereplőre kalibrált eredeti elbeszélő költeményt átgyúrják többszereplős, feszes történetté, amihez játékba hoztak új karaktereket, például Örzsét, Háry kedvesét, a cselszövő Ebelasztin bárót és Mária Lujzát, Napóleon feleségét. Így a librettóba már beleszőttek szerelmi szálat is.
Azt gondolhatnánk, hogy a szövegkönyv megformálásába beleszólt Kodály, de ő csak a zene megkomponálására fókuszált. A szövegkönyvet 1924 tavaszán kapta meg, ami végül a Nemzeti Színház helyett az Operaházba került. Az ősbemutatót Márkus László rendezte, a főszerepet Palló Imre énekelte, az előadást Rékai Nándor vezényelte.
Harmadik kaland, amelyből kiderül, hogy a Hárynak nincs végleges változata
A Háry János Kodály egyik legtöbbször átdolgozott színpadi alkotása. A daljáték első verziója 1926-ban készült el, de aztán újabb és újabb betétek, kihúzások, átrendezések módosították a művet. A harmadik előadás után Kodály törölte a negyedik képet, amely Mária Lujza szerelmi csalódását, a világvége-jelenetet és a Sárkányok táncát tartalmazta. Ami igazán meglepő, hogy a törlés nem esztétikai fenntartás miatt történt, hanem azért, mert a színpadi megvalósítás során technikai problémák adódtak. Ez viszont rést vágott a daljáték dramaturgiájába, de Kodály nem tért vissza az eredeti verzióhoz, hanem inkább új zenei betétekkel egészítette ki a művet.
Az új változatot 1928. január 10-én mutatták be. Ekkor került a dalműbe többek között a nyitány. 1938-ban pedig a kállai kettős egy korai változatával egészítették ki Marci bácsi szerepét. Maga a zenemű legismertebb zenekari részlete, az Intermezzo is színházi szükségmegoldásból született. Az 1926-os bemutató próbái során kiderült, hogy nincs elég idő az első két kaland közötti díszlet mozgatására. Valamivel ki kellett tölteni az átrendezés idejét, ezért Kodály egy korábban már elkészült darabját, a magyaros karakterű Intermezzót vette elő, ami eredetileg a Móricz Zsigmond által színpadra adaptált Csokonai-műhöz, a Dorottyához készült. Később ez lett a daljáték legnépszerűbb tétele.
Negyedik kaland, amelyből kiderül, hogy a daljátékból készült zenekari szvit híresebb lett, mint maga a daljáték
A Háry János történetében van egy meglepő fordulat: maga a színpadi mű a nemzetközi térben nem futotta ki magát, nem lett különösebben népszerű, viszont a belőle összeállított hattételes zenekari szvit igen, amit az ősbemutató után egy évvel, azaz 1927-ben már hallhatott a közönség. A Háry János-szvit a nemzetközi hangversenyszintér népszerű darabja lett, amit annak köszönhetett, hogy New Yorkban is bemutatták. Ez nemcsak Háryt tette népszerűvé, de egyben elindította Kodály nemzetközi karrierjét is.
A világ nem volt különösebben kíváncsi a sajátos magyar világot megjelenítő daljátékra, viszont a zene előtt azok is meghajoltak, akik nem tudtak mit kezdeni a kackiás bajuszokkal és a huszárvirtussal. A daljáték ugyanakkor a magyar színházi tér alapdarabja lett, a Háry János része lett az általános iskolás ének-zene oktatásnak.
Ötödik kaland, amelyből megtudhatjuk, hogy Háryt nem csak Kodály dolgozta át
A Háry János megihlette a játékfilmeseket, a rajzfilmrendezőket és a bábművészeket is. Bán Frigyes már 1941-ben filmváltozatot készített belőle, amelyben Páger Antal játszotta a nagyotmondó obsitost, míg Örzsét Dajka Margit alakította. Horváth Ádám 1962-es rendezését a nemzetközi televíziós közvetítéseiről elhíresült Intervízió is átvette. A darabhoz a rímhányó, Romhányi József írt verses keretjátékot, a közvetítés rangját emelte, hogy a tévés felvételen jelen volt Kodály Zoltán is. Ezután jött Szinetár Miklós 1965-ben forgott filmje, amelyben Szirtes Ádám alakította Háryt, Medgyesi Mária Örzsét, Tordai Teri pedig Mária Lujzát. A császárné szerepében Kiss Manyit láthatjuk, Napóleon figuráját pedig Bodrogi Gyula formálta meg.
Majd közel húsz évig nem nyúltak hozzá, mígnem 1983-ban elkészült Richly Zsolt és Jankovics Marcell animációs filmje, amely először tudta igazán megmutatni Háry szárnyaló fantáziáját, miközben az alkotók belekomponálták a népművészet ornamentikáját. Az animáció külön érdekessége, hogy lefilmezték hozzá a miskolci Avas Táncegyüttes táncosait, majd mozgásukat átültették a rajzfilm világába. A filmet a Magyar Televízió Kodály születésének századik évfordulóján mutatta be. Ebből is látszik, hogy Háry János alakja, Kodály zeneműve nem hagyta nyugodni a filmeseket, újabb és újabb adaptációk mutatták meg, hogy milyen sok Háry létezik mesén innen, valóságon túl.
Címlapfotó: Dobák Attila (k) Háry János szerepében Kodály Zoltán Háry János című daljátékának próbáján a Művészetek Palotájában (Müpa) 2017. április 21-én. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt