Menny és pokol között – Hieronymus Bosch rejtélyes világa // Szépművészeti Múzeum, Budapest
Szédítő magasságokba repültünk és rémisztő mélységekbe zuhantunk ezen a kiállításon, ahol a németalföldi mestertől tíz eredeti mű volt látható. Ámulatba estünk attól, hogy olyan művek szerepeltek egymás mellett, mint a brugge-i Utolsó ítélet triptichon, A bolondok hajója, a Királyok imádása, az Ecce homo vagy a Földi gyönyörök kertjéről készített legkvalitásosabb másolat. Hátborzongató látomások, a pokolbeli élet rémségei, a kárhozottak arcát eltorzító kínok azok, amelyek leginkább megmaradtak az emlékezetünkben, de nem felejtjük el a képek ikonográfiai és szimbolikus gazdagságát sem.
Koronczi Endre: Ha a kanálból kifújja a szél a levest // m21 Galéria, Pécs
Valamiféle könnyű lebegést éreztem ebben a kiállításban, amelyben Koronczi széllel kapcsolatos kutatásait összegezte. Voltak remek szélrajzok, amelyeket látva szinte éreztük, ahogy a fuvallat meglibbenti a hajunkat, ugyanakkor a mozgásra induló installációk ténylegesen megsuhintották a ruhánkat. A térben megéreztük, hogy a szélnek ezerféle arca van, pusztító, teremtő, dühös és nyugodt, olykor pedig tünékeny, pillanatnyi, akinek a létezése nem más, mint anyagtalan lebegés időben és térben. Súlytalan légáramlás, ami fellibben, mint egy tündér, majd huss, elillan, mintha soha nem is lett volna.
Nemes Márton: Napba nézni csukott szemmel // acb Galéria, Budapest
Ez a kiállítás azért marad annyira emlékezetes, mert ráébreszt, hogy a műélvezet elképesztően szórakoztató is lehet. Hogy a magas művészet is lehet vagány, friss, könnyen fogyasztható, lendületes, bulis. Önfeledt. Nemes legfrissebb munkái az acb Galéria terében megkönnyítette a világot, zavartalanná és élettel telivé tette azt. Fürödtünk a vibráló színekben, elsodort a forgó szerkezet által keltett légáram meg a technozene dinamikája… Az alkotások intenzíven stimulálták az érzékeinket, nemcsak a szemünket, hanem a dobhártyánkat és a bőrünket is. A befogadói élmény zsigerisége miatt lett ez a kiállítás az idei év egyik nagy kedvence.
Maurer Dóra: Térfestés // Torula, Győr
Maurer Dóra 1982-ben festette ki a buchbergi kastély toronyszobáját, azóta azonban nem készített ilyen nagyméretű munkát, már csak ezért is figyelemre méltó volt a Torulában megalkotott Térfestés, ami az ipari ipari csarnok közepén felhúzott U alakú falrendszerre került rá. Ebben a félig zárt térben a befogadó kikerült a konkrét valóságból, nem maradt más, csak a néző és a mű. Nagyon izgalmas volt megtapasztalni, hogy ez a munka mennyire más hatást vált ki belőlünk, ha távolról szemléljük, mint ha közelről kezdjük el nézni. Messziről inkább a struktúra volt az érdekes, de ha a falhoz közel léptünk, akkor a mű befogadása zsigerivé vált. Az egymás mellett futó színek pszichedelikus élményt kínáltak, az árnyalatokat nem láttuk önmagukban. Az érzetet mindig befolyásolta a látómezőbe érő többi szín.
William Kentridge: More sweetly play the dance // NEO, Millennium Háza, Budapest
Ez a nyolccsatornás videóinstalláció szintén olyan, amitől nem igazán lehet szabadulni hosszú hónapokon át. Egy monumentális haláltáncot látunk, amelyben az emberiség pusztulása, világból való száműzetése jelenik meg. Ugyanakkor a mű mégsem kínál egyértelmű válaszokat, viszont cserébe elképesztő módon megnyitja a néző asszociációs mezőjét. A történelem nagy traumái elevenednek meg az egyes képsorokon, mi pedig egyre inkább felelősnek érezzük magunkat mások bűneiért. A videót nézve azt is megértjük, hogy a tánc a túlélés egyetlen eszköze az erőszakkal teli világban, ugyanakkor ez a halálba haladás egyetlen módja is. A tánc segít abban, hogy a figyelmünket befelé fókuszáljuk.
Lakner László: Alter ego // Modem, Debrecen
Ez a kiállítás azért volt jelentős, mert a Ludwig Múzeum 2004–2005-ben rendezett Metamorfózis tárlata óta a neoavantgárd egyik legjelentősebb alkotójának műveiből nem volt itthon ekkora léptékű kiállítást. A tárlat kronologikusan követte ugyan az életművet, de alkalmat adott az egyes műcsoportok összeolvasására, a nagyobb összefüggések meglátására. Így a polifonikus életmű rejtett titkai, a motívumok és referenciák komplex hálózata is láthatóvá vált.
Velünk élő történetek – A Somlói–Spengler-gyűjtemény // Q Contemporary, Budapest
Magyarország egyik legjelentősebb gyűjtőházaspárjának páratlan kollekciójából válogatott ez a kiállítás. A tárlat több szempontból is emlékezetes marad. Egyrészt mert bepillantást engedett abba, hogy két olyan személy, aki évtizedek óta aktívan jelen van a művészeti életben, milyen szempontok szerint vásárol műtárgyakat. Láthatóvá vált, hogy a motivációjuk hogyan változott az évek során, melyek voltak a legfontosabb fókuszaik, valamint hogy a szubjektív érdeklődésük hogyan viszonyult a trendekhez. Ugyanakkor a gyűjteményükön keresztül magunkat is megláthattuk. Ez a kollekció ugyanis remekül leképezi a régió művészeti életének elmúlt három évtizedét, és nemzetközi kontextusban is értelmezhetővé teszi a hazai tendenciákat.
Ereklye, Haydkopf // A bencés apátság kortárs kiállítótere, Tihany
Ezt a tárlatot azért szerettük nagyon, mert rámutatott, hogy a kortárs képzőművészeti munkák milyen remekül képesek felfrissíteni régmúlt történeteket. A The Rest/In Peace formáció öt képzőművésze, Keresztesi Botond, Keresztes Zsófia, Szinyova Gergő és a Borsos–Lőrinc alkotópáros Haydn koponyájának titokzatos eltűnésére reflektált a tárlaton. Az alkotók főként a hiányt fogalmát beemelve alkották meg műveiket. Keresztes rizsporos parókát idéző szobra a hiányzó koponyát öleli körül, miközben őrzi a fejforma negatívját. Szinyova Gergő kétpaneles táblaképein is az elveszett koponya jelenik meg. Keresztesi Botond festményein az emberi fej nyomaira bukkanunk, amelyek szétfolyva, torzulva, roncsolva jelennek meg. A Borsos–Lőrinc alkotópáros pedig a Jó temetés, rossz temetés 2016-os művét aktualizálta erre az alkalomra.
Rorschach Image // Dubniczay-palota, Veszprém
A kiállítás a svájci pszichológus halálának századik évfordulója apropóján az elmúlt ötven év magyar fotómunkáiból válogatva mutatja be, hogy egy művész számára hogyan tágítja ki a képalkotást a szimmetriával és a tükrözéssel való játék. A földszinti térben a legjelentősebb neoavantgárd művészek munkáit láthattuk, Maurer Dóra, Pinczehelyi Sándor, Bak Imre, Perneczky Géza és társaik műveit. Az emeleti teremben pedig a fiatal kortársak alkotásai kerültek. A Rorschach Image a harmadik szinten tette fel az i-re a pontot, ugyanis Szabó Dezső Copy című sorozata itt volt látható először teljes egészében.
Mértani formák a térben // MNB-székház, Budapest
Az MNB több alkalommal jelentkezett pop-up kiállításokkal. Ezek voltak az első olyan alkalmak, amikor a bank láthatóvá tette páratlan gyűjteményét, és transzparensebbé vált a gyűjteményezési stratégiája is. A Mértani formák a térben kiállításon Rieder Gábor válogatásában olyan műveket láthattunk, amelyek rámutattak, hogy a geometrikus absztrakció tulajdonképpen nem a már meglévő világ egyszerűsítését, hanem egy új valóság megteremtését célozza. Bortnyik Sándortól Nemes Mártonig láthattunk műtárgyakat. Időben igen széles volt a merítés, azonban a kurátori koncepció nagy összefüggésekre is rávilágított.
Youhu // Kieselbach Galéria, Budapest
Menő volt a Youhu kiállítás is, Rieder Gábor és Sárvári Zita szubjektív válogatása a Kieselbach Galériában, ahol a legsikeresebb Y generációs magyar művészek munkái közül nézhettünk meg párat. Azt láttuk, hogy a fiatal alkotók mernek saját hangon megszólalni, külön utakat kitaposni. Látszik, hogy a harmincas generációban már semmiféle görcsösség sincs az alkotásra vonatkozóan, mernek új és szokatlan dolgokat kipróbálni. Elég bátrak ahhoz, hogy ne felüljenek a trendekre, hanem maguk teremtsék meg őket.
Nyitókép forrása: Kieselbach Galéria
