Késik a kattanás - MACSKA A FORRÓ BÁDOGTETŐN

Margaret és Skipper balsikerű közeledése Brick delejében történt: mindketten szerettek volna a szexualitástól kapni közvetett választ arra, melyikük (illetve a másikuk) mit érez Brick iránt. A múlt század közepén íródott lélektani dráma egyéni buktatói és családi konfliktusai a dúsgazdag családfő, Big Daddy hatvanötödik születésnapján kerülnek felszínre. Kerülnének. A Budapesti Kamaraszínház játszóhelyén, a Tivoliban az Asztalos Szandra által színre vitt, szünet nélkülire húzott változat (befogadott előadás) már a tizedik perc táján sem sejtet sok jót. Tennessee Williams színműve, Bányay Geyza mára elpilledt fordítása ? melyben a Big Daddy, Big Mama megnevezés, megszólítás is távoli idegenséggel cseng ? szürke, elhamvadt mondatokat bocsát a fekete-fehér látvány most elég lapos metaforikájából nem engedő színpadra. Kovács Yvette díszletében a közömbös ülőbútorok mellett az oldalt elhelyezett fésülködőasztal kel egyedül életre ? vagyis halálra. Egy rádobott fekete női ruhadarab fátyla vág a tükör peremébe. Ebbe a házba ? ebbe a szobába, ahol régebben egy homoszexuális férfipár élt és halt ? beköltözött a végzet. Mostantól alighanem feltartóztathatatlan egy hazugságon és érdekeken alapuló családmodell, viszálykodó és érzelemszegény viszonyrend mállása. Eddig részben valóság lehetett a látszat; mától nem.

Andai Györgyi

A baljós és példázatos kapcsolatstruktúra sehogy sem képes működésbe lendülni az este során. Tahi Tóth László m. v. az ünnepelt pater familias szerepében a széthullásról tesz tanúságot. Nem az alak széthullásáról: a figura rendezetlenségéről. Úgy lép be, mintha saját sírjának keserű emlékszobra lenne. Pedig ha a nagyapa néhány órára nem hiszi el, hogy fenyegető betegeskedése után frissen elkészült kórházi leletei makulátlanok, nem is tud ráfutni az élethabzsoló reményre: most majd szerez magának igazi, nagyszerű nőt, élni, tobzódni fog, s eszébe sincs az örökséget leső fiára, Gooperre hagyni a Pollitt-birodalom irányítását. Tahi Tóth tízszer is újrakezdi az alakformálást, tanácstalan, merre vegye az irányt a modoros parancsolgatástól a bölcsködő intelmeken át a tehetetlenkedés jobb híján emelt hangjaiig. Elbizonytalanodó csendjeivel, maga elé nézéseivel talál el néha az öreg Pollitt drámájához. S vajon mit utál Big Daddy Big Mamán? Ha csak azt nem, hogy a decens, sertepertélő Andai Györgyit tizenkilencedik századi, az időből kiőrlődött jelenségnek, anya-árnynak csipkézte a feketét, fehéret szintén mereven követő jelmeztervező, Molnár Márk.

A mellékszerepek a vaktában kiáltozás és a vértelen semmitmondás áldozatai. Dányi Krisztiánnak (Pap) nem osztottak lapot, Maday Gábor (Orvos) a pozitív leletek tényét csupán információként tudatja. A mindig masszív Bede Fazekas Szabolcs m. v. egy idő után csak türelmetlenséggel győzi az ármányos Goopert, nejeként Juhász Réka végül már hisztériával juttatja kifejezésre, hogy a sokgyerekes mintaházasságban sem klappol minden.

Tahi Tóth László és Varju Kálmán

Asztalos Szandra kevés sikerrel keresgéli a karaktereket és a miliőt, olykor a puszta szöveg is kibillen a premierből. Halványak, keresettek a jelenetek. Hábermann Lívia öntudatossággal cseréli fel Margaret szívós szeretetének melegségét, csupasz akaratossága, mellyel vissza szeretné édesgetni magához az italozást a házasélet teljes passzivitásával tetéző férjét, aligha vezethet eredményre. Játéka a végső percekben, amikor a fiatalasszony a haldokló Big Daddy kedvéért várandósnak hazudja magát, hitelesebb és töményebb. Varju Kálmán m. v. mint Brick sokszor mondogatja: még nem hat az ital, ?késik a kattanás?, a kérdések és válaszok elodázásának talmi megoldása. A legvégére csak megérkezik a kattanás. A szöveg szerint. Varju teljeséggel kívül rekeszti magát a begipszelt lábú tegnapi sportfenomén figuráján ? és sajátos módon az elhúzódás valamelyest a kiégettséget és tehetetlenséget, a lélek üresjáratait is lefedi.

De ez nem elégséges az előadás bekattanásához: A Macska a forró bádogtetőn kihűlt anyag a Tivoliban. Befejezésként a tévékészülék (melynek semmi keresnivalója a szobasarok magasában) ?kikattan?; a sötétben villódzó üres képernyő régtől kizsigerelt szimbolikája nem mondhatja el azt, amire a Williams-bemutató erejéből nem futotta.