Lehet-e szép egy bohóc?

Ha a hagyományos cirkuszműsort egy egyszerű képletbe foglaljuk, akkor az alábbi egyenlethez jutunk: akrobaták + állatok + bohócok = cirkusz. A három számtípus a cirkuszművészet három alappillére, ahogyan a klasszikus bohóccsoport is háromtagú: az elegáns, arisztokratikus fehér bohóc, az őt hűségesen követő klasszikus Auguszt, továbbá az esetlen, bumfordi Dummer (buta) Auguszt. E típusok eredete évszázadokra, évezredekre nyúlik vissza, és az ókori mímusok, udvari bolondok, commedia dell’ arte színészek jellegzetes öltözetei, sminkjei egyaránt visszaköszönnek a mai bohócok megjelenésében.

A szép és elegáns fehér bohóc például gyakran viseli a Franciaországban elterjedt, finomodott commedia dell’ arte Pierrot karakterének fehér sminkjét, bő selyemruházatát, fehér, fodros gallérját és csúcsos süvegét, míg a fürge és ravasz Harlequin karakter kockás ruházatát inkább a Dummer Auguszt ölti magára. Ahogy a három számtípus, úgy a három bohóckarakter is ellenpontja egymásnak – ez adja a cirkuszi előadás dinamikáját.

A bohóc képes-e egymaga megjeleníteni a cirkusz világát, illetve miként mutatja meg a szépséget, és mennyire valóságos az ábrázolása? Vizsgáljuk ezt meg a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum képzőművészeti gyűjteményének kortárs alkotásain és archív fényképein keresztül!

Győri Katinka Laura (1999–) cirkuszi plakátja mellőzi az aprólékos részleteket, ehelyett sűrített, jelzésszerű kifejezésre törekszik. A mértani formákból felépülő kompozíció a színes papírkivágások letisztult egyszerűségére emlékeztet. A porondon sokat látott, jól ismert mozdulatokat geometrikus, sematizáló képi formába helyezi, amelyek a néző képzelete által válnak élővé és egésszé. Bohócot ábrázoló plakáton a Dummer Auguszt minimalista formai jegyei – piros orr, paróka, nevető száj, labdák – azonnal felismerhetők. A mögötte megjelenő négyzet a bohócok ruhájának mintájára emlékeztet. A bohócfej közeli ábrázolása alakját személyes közelségbe hozza, mintha csak éppen előttünk állna, és a bohóc egyik legfőbb kifejezőeszközét, az arcát, mimikáját helyezi középpontba. A cirkuszban ez a közelség és közvetlenség csak a bohócokra jellemző, minden más szereplőt távolról szemlélünk.

Mindeközben a bohóc feje felett látható körök egyszerre utalnak zsonglőrlabdákra, a porondot szegélyező világításra vagy a nézőkre – így jelenítve meg a cirkusz teljességét. A körök ritmikus ismétlődése mozgalmasságot visz a képbe, amit kiemel a lila és a narancssárga színek közötti kontraszt. A bohóc alakja és a cirkuszokra jellemző élénk színvilág a vidámságot, örömöt, szórakozást fejezik ki, felidézve az előadások által nyújtott élményt, ugyanakkor a plakát szabályossága utal a cirkuszra jellemző precizitásra és kitartásra, a befoglaló forma szimmetriája pedig egyensúlyt sugall.

Akrobatikus, zsonglőr, állatidomítási vagy zenei tudásukat nemcsak entréikban, azaz teljes értékű, önálló számaikban mutatják be; hanem gyakran láthatók parodisztikus szereplőkként akrobaták számaiban is. Humorukkal, könnyed komédiázásukkal ellensúlyozzák az artista produkciók komolyságát, kecsességét, testi szépségét és erejét.

Szabó János (1942–) Összhangban című festménye Georges Seurat (1859–1891) híres pointilista festményét idézi meg. A bohóc alakja, mozdulata a műlovarnőéhez hasonlóan kecses. A bohóc egyszerre elragadtatott szemlélő és olyan, mintha kezeivel ő mozgatná a művésznőt. Szabó János műleírása szerint: „A technikai profizmust, ügyességet, fizikai erőt, koncentrációt igénylő artistamutatványt féltő, óvó tekintettel, mozdulattal követi a bohóc a háttérből; együtt izgulva, drukkolva a produkció sikeréért, kollégája testi épségéért. Figurája feszültség oldó ellenpont a porondon és a festményen is.”

A képen hiányzik a porondmester és a közönség ábrázolása. A telített rózsaszínek, kékek és a sárga különböző árnyalatai álomszerű hangulatot teremtenek, ahol a bohóc alakja a leghangsúlyosabb. Egyszerre szereplője, szemlélője és irányítója a műsornak – megjelenítve a cirkusz teljességét. A cirkuszokban gyakran láthatjuk a bohócokat egyfajta porondmesteri vagy konferansziészerepben, a számokat összekötő úgynevezett passzázsokban, rövid, humoros, gyakran a közönséget is bevonó jelenetekben. Ezen a festményen azonban a bohóc a commedia dell’ arte Arlecchino karakterének elegáns, francia Harlequin-változataként látható: kockás, finom szabású kosztümöt, lenge sálat, pomponos fejfedőt és kesztyűt visel, ezáltal a színházi, irodalmi bohócfigurákat is megidézi.

Géczi Lajos (1999–) Cirkuszi mutatvány című grafikáján a bohócot, mint akrobatát és állatidomárt láthatjuk. A cirkusz teljessége három ikonikus alak, három számtípus egyesítésével bontakozik ki a szemünk előtt: akrobata, bohóc és állat. A képen jól megfigyelhető az egyensúly és összhang ember és állat között, amelyet Géczi letisztult ábrázolással, egyszerű technika használatával ér el, egyfajta szoborszerű látványt adva képének. A bohóc öltözéke elegáns, fehér bohóc kosztüm és süveg, azonban a kosztüm a képen testhezálló kezeslábasként jelenik meg.

A nehéz, nagy állat kecses balanszírozása egy kis piedesztálon szürreálisnak tűnik, mégis láthattunk korábban hasonló produkciót a cirkuszi porondon például a Richter család vagy a Casselly család elefántszámaiban. Az elefánt itt maga is akrobata, vagy ahogy az artistaművészek vallják: a porondon az állat is artista, partner, egyenrangú előadóművész.

Szentgyörgyi Erika (1972–) vegyes technikával készült alkotásán ismét egyszerre többféle cirkuszi szerepben látható a bohóc. A tarka ruhás Dummer Auguszt egy nagy méretű karikában, úgynevezett Cyr-kerékben egyensúlyoz, miközben lábán és karján is egy-egy fehér nyest kapaszkodik. A bohócok ma is dolgoznak együtt kisállatokkal, együtt lépnek fel humoros cirkuszi jelenetekben, mint például Pippa és Bobby bohócok. Pippa, azaz Natalia Maikhrovskaia bohóc és állattréner sokféle állattal – ló, rozmár, pingvin, kutya – dolgozott már, a képen éppen egy liba bújik elő a zsebéből. Szentgyörgyi alkotásában ismét a cirkusz teljessége köszön vissza, amit a kép kereksége még inkább hangsúlyoz. A cirkuszban ugyanis nemcsak a porond és a nézőtér, de számos kellék, rekvizit is kör alakú, és az artisták sok körkörös mozgást végeznek.

A kép szépsége a bohóc belső tulajdonságaiban is megnyilvánul: szerepe az, hogy előhozza a gyermeki lelket a nézőkben. A képen látható bohóc ráadásul lány – akárcsak Pippa –, így bumfordi, esetlen bohócfigura helyett egy kedves, fiatal, női arcot látunk, amit kevés smink takar, és akinek bohócsága egyetlen határozott jele a közismert piros orr.

A cirkusz elképzelhetetlen zene nélkül, ám nemcsak a műsort kísérő muzsikusok képesek különféle hangszereket megszólaltatni, hanem sokszor a bohócok is. A legismertebb bohóccsoportok – köztük Eötvös Gábor és családja – kiváló zenészek, zenebohócok voltak. Vágó Zoltán (1962–) kubizmust és szürrealizmust ötvöző festményén a kemény gyakorlással teli perceket kívánta érzékeltetni, amellyel a zenebohócok elérik, hogy minden apró nevetést kiváltó gesztus, mozdulat, hang és taktus a helyén legyen.

Zsánerképet látunk, melyen a zenebohócok muzsikálás közben láthatók, felidézve a nézőben a közelgő cirkuszi fellépést. Vágó a kép szereplőit fordított gúlakompozícióba foglalja, az erre merőleges markáns, színes vonalak vezetik a tekintetet. A képen a földszínek dominálnak, az élénkebb színek a zenebohócokon jelennek meg (piros orr, piros pompon, világoskék arc és kezek).

A bemutatás érzékletesen kidolgozott, ahogyan a bohócok a hangszereket tartják és megszólaltatják: kézfej és ujjak éles kontúrjai a kék különféle árnyalataival, aprólékos, precíz mozdulatok. A kép éppen annyira kaotikus, mint amilyen egy zenei próba. Még nem állt össze a darab, de mire kigyúlnak a fények a porondon, már minden a helyére kerül.

Marosi Panni (1994–) Pop Up Magic című képén a bohócot nem egy cirkuszi jelenet szereplőjeként, hanem onnan kiemelve, képkeretben láthatjuk. A csendes, tűnődő, lírai Pierrot-alak a festmény bal oldalán ábrázolt mozgalmas jelenetet szemléli, annak ellenpontja. A festő a cirkusz teljességét (akrobata + állat + bohóc) a szoba enteriőrjével tárja elénk: a cirkuszban használt jellegzetes színekkel, mintákkal, a porondot jelképező sárga, kör alakú szőnyeggel, a kutya alakjával, amely az orrán különféle tárgyakat egyensúlyoz.

Marosi képe szervesen illeszkedik az Intimate talismans című projektjébe, amelyben a személyes identitás kérdését vizsgálja a használati tárgyakon keresztül. E képén saját személyes tárgyainak felhasználásával, asszociatív, játékos módon hozta létre alkotását, ahol privát térben jeleníti meg a cirkusz teljességét és szépségét.

Bónyai Barbara (1975–) képén mozgalmas cirkuszi jelenetben látjuk a klasszikus bohóctriót: a fehér bohócot, az Augusztot, akinek sminkje és ruházata a velencei karneválokat idézi, és a buta (Dummer) Augusztot. A digitális festményen a középen álló bohócpár látható legtisztábban, ahogyan szemlélik az előadást, miközben csetlő-botló társuk felettük leng a trapézon. A Dummer Auguszt azonban csak bő ruházatának, nagy cipőjének sziluettjéről ismerhető fel, az alkotó finom eszközökkel érzékelteti e bohóctípus jelenlétét.

A képen emellett több bohócot is felfedezhet a figyelmes szemlélő, akik mintegy megsokszorozva, többféle szerepben (légtornász, egyensúlyozó művész, állatidomár) lépnek a reflektorok fényébe. Bónyai képén a cirkusz teljességét a bohóc ikonikus alakjai hatják át, ahol a Dummer Auguszt bohóc kedves, szerethető esetlensége, az Auguszt és a fehér arcú clown mint megannyi sokoldalú artistaművész is porondra lép. A szépség pedig egyszerre jelenik meg a kép dinamikus kompozíciója, az alakok lendületes, kecses mozdulatai és a cirkuszi fényjáték által.

Nyitókép: bohócnap Mexikóban 2023-ban. Fotó: Felipe Gutierrez / MTI / MTVA