EA__0906.jpg

Tiszta vizet öntünk a pohárba a Magyar Kultúra magazinnal

Alkimisták a bölcsek köve és a tokaji bor nyomában, hogyan kerül az ásványvíz a palackba, miért undorodunk a romlott dolgoktól, a szűziesség kérdésköre, fiatalkori kábítószer-használat és gyermeki agresszió – megjelent a Magyar Kultúra magazin Tiszta lapszáma.

A tisztaság az életünk minden területén kardinális jelentőséggel bír. Ha pusztán profán, gyakorlatias módon közelítünk hozzá, elég csak a saját életterünkre gondolnunk. A tavasz közeledtével eljön a nagytakarítás időszaka: felfrissítjük legközelebbi környezetünket, végre leporoljuk a szekrények tetejét, a régi kosztól és kidobásra ítélt dolgainktól megszabadulunk, és számot vetünk a megőrzendők fölött.

Ha nem állunk meg a felületes szemlélődésnél, és mélyebben vizsgáljuk a tisztaság mibenlétét, igen gazdag jelentésrétegeket tárhatunk fel, melyek egyszerre vonatkoztathatók hétköznapi rítusainkra, testünkhöz való viszonyunkra és életmódunkra vagy épp a szakrális tereinkre is. A Magyar Kultúra magazin idei második kiadványa ezeknek a szerteágazó jelentéseknek ered a nyomába.

Leczo Bence a kapcsolódó kulturális jelenségeket gyűjtötte egy csokorba, egészen az alkimisták tisztaságeszményétől kezdve, kitekintve a kóser étkezési szokások felé, de megvizsgálja a tisztaság és a halál szimbólumainak összefüggéseit is.

Földváry Gergely. Fotó:  Éberling András/ Magyar Kultúra magazin
Földváry Gergely. Fotó: Éberling András/ Magyar Kultúra magazin

Ha tisztaságról beszélünk, óhatatlanul eszünkbe jut a víz – és mi is volna tisztább, mint a föld alatt évmilliók alatt megszűrt, jótékony ásványi anyagokban gazdag ásványvíz? A riportban megszólal Földváry Gergely történész, a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény vezetője, aki a XII. kerületi vízbeszerzés történetéről mesél, Balogh Levente, a Szentkirályi tulajdonosa pedig bevezet minket a polcokra kerülő ásványvizek világába.

Dr. Zsidó András Norberttel, a Pécsi Tudományegyetem Kognitív és Evolúciós Pszichológia Tanszékének vezetőjével a pszichénk távlataiba helyezzük a tisztaság fogalmát, de fejest ugrunk a megtisztulási rítusok és az ahhoz kapcsolódó jelképek megnyilvánulásaiba is az irodalomtól a popkultúráig.

S. Takács András és Cseke Eszter. Fotó: Sárosi Zoltán
S. Takács András és Cseke Eszter. Fotó: Sárosi Zoltán

Szó esik a szűziesség társadalmi és kultúrtörténeti jelentőségéről, a bullying és a kábítószer-használat összefüggéseiről, megszólal az On the Spot riporterpárosa, akik a dokusorozat 13. évadában, a Sonu – Egy gyógyulás történetében egy végstádiumú rákkal diagnosztizált ember napjait rögzítették, valamint betekintést nyerhetünk abba, milyen munkával jár egy székesegyház kifestése.

A Magyar Kultúra magazin Tiszta lapszámát és a korábbi kiadványainkat megtalálod webshopunkban! Ha előfizetnél, kattints ide!

Címlapfotó: Dr. Zsidó András Norbert. Fotó: Éberling András / Magyar Kultúra magazin

Ez is érdekelheti

Az Isten szerelmére, Szergej, hol járok? A Carnegie Hallban!

A pletyka szerint egy gyalogos a manhattani 57. utcán megállította híres hegedűművészt, Jascha Heifetzet, és megkérdezte: „Hogyan jutok el a Carnegie Hallba?”. „Gyakoroljon!” – válaszolta Heifetz. 135 éve, 1891 májusában adták át New York leghíresebb koncerttermét, a Carnegie Hallt, ahova most gyakorlás nélkül is eljutunk.

Wettstein Domonkos: A nyaralóépítészet a modern építészet kísérleti terepévé vált

Wettstein Domonkos építész, a Balatoni építészet – Stratégiakeresés a huszadik században című könyve hivatkozási alap, és nem csak a szakmabeliek körében, de élvezettel forgatják azok is, akik egyszerűen csak szeretik a Balatont.

Hawelkától Museumig – Bécsi irodalmi kávéházak régen és ma

Az osztrák fővárosban, ahogyan hazánkban is, szellemtörténeti jelentőséggel bírnak a kávéházak – a 19. és 20. század értelmiségének fő találkozóhelyei voltak, és sok történelmi vendéglátóhely a mai napig működik, igaz, sok esetben módosult formában és funkcióval. Hogy mi maradt a régi bécsi kávéházak fényéből, annak Cserna-Szabó András járt utána.

Szereti ön Brahmsot? És Reményi Edét?

Míg a hegedűvirtuóz Reményi Ede élete olyan volt, mint egy Verne-regény, addig barátjának, az 1833. május 7-én született Johannes Brahmsnak inkább afféle hivatalnoklét jutott. Míg Reményi sokat utazott, tele volt pénzzel, addig Brahmsnak, életében legalábbis, kevesebb fény jutott.