EA__0906.jpg

Tiszta vizet öntünk a pohárba a Magyar Kultúra magazinnal

Alkimisták a bölcsek köve és a tokaji bor nyomában, hogyan kerül az ásványvíz a palackba, miért undorodunk a romlott dolgoktól, a szűziesség kérdésköre, fiatalkori kábítószer-használat és gyermeki agresszió – megjelent a Magyar Kultúra magazin Tiszta lapszáma.

A tisztaság az életünk minden területén kardinális jelentőséggel bír. Ha pusztán profán, gyakorlatias módon közelítünk hozzá, elég csak a saját életterünkre gondolnunk. A tavasz közeledtével eljön a nagytakarítás időszaka: felfrissítjük legközelebbi környezetünket, végre leporoljuk a szekrények tetejét, a régi kosztól és kidobásra ítélt dolgainktól megszabadulunk, és számot vetünk a megőrzendők fölött.

Ha nem állunk meg a felületes szemlélődésnél, és mélyebben vizsgáljuk a tisztaság mibenlétét, igen gazdag jelentésrétegeket tárhatunk fel, melyek egyszerre vonatkoztathatók hétköznapi rítusainkra, testünkhöz való viszonyunkra és életmódunkra vagy épp a szakrális tereinkre is. A Magyar Kultúra magazin idei második kiadványa ezeknek a szerteágazó jelentéseknek ered a nyomába.

Leczo Bence a kapcsolódó kulturális jelenségeket gyűjtötte egy csokorba, egészen az alkimisták tisztaságeszményétől kezdve, kitekintve a kóser étkezési szokások felé, de megvizsgálja a tisztaság és a halál szimbólumainak összefüggéseit is.

Földváry Gergely. Fotó:  Éberling András/ Magyar Kultúra magazin
Földváry Gergely. Fotó: Éberling András/ Magyar Kultúra magazin

Ha tisztaságról beszélünk, óhatatlanul eszünkbe jut a víz – és mi is volna tisztább, mint a föld alatt évmilliók alatt megszűrt, jótékony ásványi anyagokban gazdag ásványvíz? A riportban megszólal Földváry Gergely történész, a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény vezetője, aki a XII. kerületi vízbeszerzés történetéről mesél, Balogh Levente, a Szentkirályi tulajdonosa pedig bevezet minket a polcokra kerülő ásványvizek világába.

Dr. Zsidó András Norberttel, a Pécsi Tudományegyetem Kognitív és Evolúciós Pszichológia Tanszékének vezetőjével a pszichénk távlataiba helyezzük a tisztaság fogalmát, de fejest ugrunk a megtisztulási rítusok és az ahhoz kapcsolódó jelképek megnyilvánulásaiba is az irodalomtól a popkultúráig.

S. Takács András és Cseke Eszter. Fotó: Sárosi Zoltán
S. Takács András és Cseke Eszter. Fotó: Sárosi Zoltán

Szó esik a szűziesség társadalmi és kultúrtörténeti jelentőségéről, a bullying és a kábítószer-használat összefüggéseiről, megszólal az On the Spot riporterpárosa, akik a dokusorozat 13. évadában, a Sonu – Egy gyógyulás történetében egy végstádiumú rákkal diagnosztizált ember napjait rögzítették, valamint betekintést nyerhetünk abba, milyen munkával jár egy székesegyház kifestése.

A Magyar Kultúra magazin Tiszta lapszámát és a korábbi kiadványainkat megtalálod webshopunkban! Ha előfizetnél, kattints ide!

Címlapfotó: Dr. Zsidó András Norbert. Fotó: Éberling András / Magyar Kultúra magazin

Ez is érdekelheti

Róth Miksa színes ablaküvegek és mozaikok nyelvére fordította a történelmet

Az 1944. június 14-én elhunyt Róth Miksa díszítőművészetével, opálosan csillogó ablakaival kiszínezte a történelmi Magyarországot, „fényjátékaival” elmesélte ezeréves történetünket. Talán ő az a művészünk, aki a történelmi Magyarország legtöbb városában hagyta ott a kézjegyét.

A malomkerekek, amelyek visszafelé forgatják az időt

Kosztolányi számára a malom az unalom metaforája, azt írja, hogy „lelkem éjén rossz malom zakatol: az unalom”. Manapság a malom maga a titokzatos világ, nem csoda, hogy ahol megmaradt, ott jórészt látogatóközpont létesült.

A magyar, aki körbeírta a világot

Bíró László József 1943. június 10-én kapott szabadalmat a golyóstollra, és ettől egy tollvonásnyival jobb lett a világ. Míg a Rubik-féle, szintén világhírű bűvös kockából az alapszíneket rakhatjuk ki, a Gábor Dénes Nobel-díjas hologramja képes arra is, hogy újraalkossuk képünket a világról. A golyóstoll mindkettőre alkalmas: színeket írhatunk körül, és ezzel akár újra is alkothatjuk a világot.

Tétre, helyre, befutóra: a magyar lóversenyzés Kincsemtől Overdose-ig

Alice Walker szerint a lovak szebbé teszik a tájat. Hát még a lóversenypályák – tehetjük hozzá. A budapesti lóversenypálya főtribünjét például Feszty Adolf építész álmodta meg, még 1878-ban, de ne szaladjunk ennyire előre, mintha lóversenyen lennénk! Az első magyar lóversenyt 1827. június 6-án tartották, a győztes pedig a Széchenyi István nevelte Babieka nevű telivér lett.