Az NDK-ban, elsősorban Kelet-Berlinben, valamint a közép-németországi és szászországi iparvidéken a munkások tömegsztrájkokkal és tüntetésekkel követelik szociális és gazdasági életkörülményeik javítását, szabad választások megrendezését és a NSZEP-kormány lemondását. A felkelés egy kelet-berlini sztrájkból fejlődött ki, ennek a sztrájknak az indítékául pedig a tervezett normarendezés szolgált. Zavargásokra kerül sor, a tüntetők összecsapnak a rendőrséggel és szovjet megszálló csapatokkal. Szovjet harckocsik bevetése vet véget a felkelésnek. A lakosság lázadása a szocialista társadalmi rend építése terén hozott túlfeszített intézkedésekre, a gazdasági nehézségekre (amelyekben a jóvátétel magas összege is közrejátszott), a viszonylag alacsony életszínvonalra, a rossz élelmiszerellátásra, valamint a nyugati életforma csábítására, a politikai elnyomásra vezethető vissza.
