SCHULEK FRIGYES (Pest, 1841. november 19. – Balatonlelle, 1919. szeptember 5.): építész, műegyetemi tanár, a magyar eklektikus építészet jelentős egyénisége. Akadémiai tanulmányait Bécsben Van der Hüllnél, majd Friedrich Schmidt mesteriskolájában végezte. 1870-ben Pesten telepedett le és Steindl Imre irodájában dolgozott. 1871-ben a Mintarajziskola tanára, 1872-ben a Műemlékek Országos Bizottságának építésze, 1903-tól 1911-ig a műegyetemen a középkori építészet tanára volt. Számos magyar középkori építészeti emlék helyreállítása fűződik nevéhez: a Budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templom átépítése (1873–1896), a jáki templom, a csütörtökhelyi kápolna, a kisszebeni templom, a lőcsei városháza stb. Tervei szerint épült a szegedi református templom (1880–83); az 1903-ban felavatott Halászbástya, a budapesti jánoshegyi Erzsébet-kilátótorony (1910).

Magyar Tudománytörténeti Intézet

NÉMETH ENDRE (Pécs, 1891. november 19. –  Budapest, 1976. június 3.): mérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora (1952). Oklevelét a budapesti műegyetemen szerezte (1913). 1918–1922 között a Rimamurányi–Salgótarjáni Vasmű ózdi bányaigazgatóságán üzemi berendezések, épületek, vasutak terveit készítette, továbbá geodéziai és bányamérési munkákat végzett. 1923-ban vízügyi szolgálatba lépett, a Földművelésügyi Minisztérium Országos Halászati Felügyelőségénél dolgozott 1932-ig. 1932-1935 között a budapesti Kultúrmérnöki Hivatal munkatársa volt.

Foglalkozott az Alföld öntözésének kérdéseivel. Öntözőrendszereket és az öntözés gyakorlatát tanulmányozta Franciaországban és Olaszországban. 1935–1937 között az FM Vízügyi Műszaki Főosztályán irányításával készült több öntözőrendszer. 1937–1940 között az Országos Öntözésügyi Hivatalban a Vízhasznosítási Osztályt vezette. Ez időre esik a tiszafüredi öntözőrendszer befejezése is.

Szerkesztette a Vízügyi Közleményeket, majd az Öntözésügyi Közleményeket. Több munkája idegen nyelven is megjelent. 1946-tól 1948-ig, majd 1950-1952 között a mérnöki kar dékánja volt. Több hazai és külföldi tudományos egyesület, társadalmi munkájában vett részt. A toulouse-i egyetem Fermat-éremmel tüntette ki (1959), elnyerte a francia Kutatásfejlesztési Társaság érdemérmét (1969). Megkapta a Magyar Hidrológiai Társaság Schafarzik-emlékérmét (1965), a Vásárhelyi Pál-díjat (1974) és az Eötvös Loránd-díjat (1975).

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1991. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

KÉZDI ÁRPÁD (Komárom, 1919. november 19. – Budapest, 1983. október 20.): mérnök, talajmechanikai szakíró, oktató. Oklevelét a budapesti egyetemen szerezte 1942-ben. Az egyetem közlekedési és vasútépítési tanszékén tanársegéd, 1943-tól adjunktus, 1951-től tanszékvezető docens. 1952-ben kandidátus, 1958-ban a műszaki tudományok doktora. 1961-től nyugdíjba vonulásáig, 1983-ig tanszékvezető egyetemi tanár. 1972-75-ben a Budapesti Műszaki Egyetem rektorhelyettese. Fő utatási területe a geotechnika volt. Legjelentősebbek a talajfizikával, a mélyalapozással kapcsolatos eredményei, a földnyomáselméletek összefoglalása és továbbfejlesztése, a talajra mint építőanyagra vonatkozó megállapításai. Az MTA Talaj-és Kőzetmechanikai Bizottságának elnöke, számos magyar és külföldi tudományos társaságban viselt vezető tisztséget. A bécsi és a drezdai műegyetem doktora, a perui műegyetem tanára volt.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1994. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

BOROS ÁDÁM (Budapest, 1900. november 19. – Budapest, 1973. január 2.) botanikus, gyógynövénykutató, a mohagyűjtés és -kutatás legnagyobb magyar szakértője 1922-ben szerzett diplomát a budapesti Tudományegyetemen. Pályája során különböző, növénytermesztéshez kapcsolódó kutatóintézetekben dolgozott. Nevéhez fűződik a gyógynövénykutatás és termesztés újjászervezése. Nagyon sok területen ért el jelentős eredményeket: érdekelték a flórakutatás, a rét-, legelő- és gyomvizsgálat, a fajtagyűjtés, a biológia általános kérdései. Legkedveltebb szakterülete a mohászat volt. A Magyarország mohái (1953), majd az élete főművének tartott, külföldön is nagy elismerést szerzett Magyarország mohaföldrajza és mohaflórája (1968) máig alapműveknek számítanak. Egész Európára vonatkozó mohaspóra atlasz elkészítését tervezte; ennek a Kárpát-medencére vonatkozó része készült el, de már csak halála után jelent meg 1975-ben (társszerző: Járainé Komlódi Magda). Élete során 730 publikációt készített; ezek között kiemelkedő jelentőségű 51 kötetes terepnapló sorozata, a „Florisztikai jegyzetek”. Ezekben a dokumentációs anyagokban florisztikai és növényföldrajzi megfigyeléseit adta közre. Államilag védett herbáriumát (130 ezer mohamintával és 63 ezer virágos növény lappal) halála után a Természettudományi Múzeum Növénytára vásárolta meg.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 2000, Magyar Életrajzi Lexikon)

ÁRPÁD-HÁZI SZENT ERZSÉBET ünnepe (a világegyházban november 17., a halála napja. Ünnepét 1670-ben a temetése napjára, november 19-re vették fel a római naptárba, 1969-ben visszatették november 17-re.)  Árpád-házi Szent Erzsébet (1207–1231. november 17.) édesapja II. András király, édesanyja merániai Gertrúd volt. Négyéves korában eljegyezték a tizenegyéves türingiai Lajossal, és annak érdekében, hogy német nevelést kapjon a leendő grófné, a wartburgi várba költöztették. Házassága Lajossal nagyon szerencsésen alakult, kölcsönösen tisztelték, becsülték, szerették egymást, és ebbe az összetartozásba szorosan illeszkedett Erzsébet odaadó Isten-szeretete, jósága, a betegek, szegények gyámolítása, ápolása. Lajos már gyermekkoruk óta mindenben támogatta feleségét akár a szüleivel szemben is, így az 1225-ös éhínség idején is mellette állt, amikor Lajos távollétében Erzsébet irányította a vár életét, és többek között a felhalmozott tartalékokat szétosztotta az éhezők között. Ennek a ritka harmóniának Lajos halála vetett véget, és Erzsébetnek két gyermekével a férje megértése és védelme nélkül a várban nem volt tovább maradása. 1228-ban Marburgba ment lelki vezetőjéhez, az aszkéta, szegénységben élő Konrád ferences paphoz, akit még Lajos életében a pápa jelölt ki számára. Konrád atya, aki elhivatottságot érzett arra, hogy Erzsébet mély hitét tökéletesen kibontakoztassa, végképp eltiltotta őt a világi dolgoktól, szigorúan büntetve minden apró hibát. Erzsébet nemcsak örömmel engedelmeskedett, de Krisztus iránti szeretete jeléül önként lemondott saját akaratáról és a világi örömökről. Gyermekeit nevelőkre bízta, hogy teljes egészében Istent szolgálhassa. Vagyonából ispotályt hozott létre, amelyben ápolóként dolgozott haláláig, amelyet betegségében is derűsen várt, maradék javait társainak ajándékozta, vigasztalta őket. Már halála után négy évvel szentté avatták.  

2007-ban ünnepeltük Árpád-házi Szent Erzsébet születésének nyolcszázadik évfordulóját. A magyarországi Szent Erzsébet jubileumi év alkalmából, amely a budapesti Szent István-bazilikában bemutatott szentmisével vette kezdetét 2006. november 19-én, egy éven keresztül ünnepségeket, kiállításokat rendeztek és zarándoklatokat szerveztek. Az emlékév 2007. november 18-án ünnepi szentmisével és körmenettel zárult Sárospatakon.

 A VÁLLALKOZÓ NŐK VILÁGNAPJA arra hívja fel a figyelmet, hogy a nők tudatosítsák teremtő energiáikat, szerepüket, és építkezzenek egymást segítve, egymásért is felelősséget vállalva azért, hogy érdemben szólhassanak bele a világ sorsának alakulásába.

2014-es indulása óta a Women’s Entrepreneurship Day nemzetközi kampány a világ 144 országában van jelen, hogy a legfontosabb globális vagy helyi problémákra összpontosítson. A vállalkozó nők világnapja arra hívja fel a figyelmet, hogy a nők tudatosítsák teremtő energiáikat, szerepüket, és építkezzenek egymást segítve, egymásért is felelősséget vállalva azért, hogy érdemben szólhassanak bele a világ sorsának alakulásába. Mivel a nők anyagi és lelki erőforrásaik jelentős részét fordítják gyermekeik, környezetük jóllététére, érzékenyek az esélyegyenlőség kérdései iránt, elengedhetetlen, hogy egyenlő befolyásuk legyen a fenntarthatóságot és a jól-létet érintő nemzeti, nemzetközi és globális szintű döntések meghozatalára.
Magyarországon 2018 óta ünneplik a Vállalkozó Nők Világnapját azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet a nők gazdasági függetlenségének, megerősödésének és társadalmi szerepvállalásának jelentőségére. A kampány magyarországi nagykövete, Keveházi Kata, a JÓL-LÉT Alapítvány elnöke.

A nemzetközi férfinapot első ízben 1999-ben tartották meg Trinidad és Tobagóban, az ENSZ támogatásával. Az esemény nagyon gyorsan népszerűvé vált, többek között az Amerikai Egyesült Államokban, Európában, Afrikában, Ázsiában és a Karibi térségben, azaz gyakorlatilag az egész világon. Magyarországon 2009-től szerveznek a nemzetközi férfinaphoz köthető rendezvényeket.

A nemzetközi férfinap célja, hogy felhívja a figyelmet a fiúk és férfiak egészségére, és hogy hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséget. Egyben olyan alkalom is, amely elítél minden, a férfiak ellen szóló diszkriminációt, és hangsúlyozza a férfiak hozzájárulását a közösséghez, a családhoz, a házassághoz, a gyerekekkel való törődéshez, valamint elismeri a közösségben betöltött nélkülözhetetlen szerepüket.

A nemzetközi férfinap lehetőséget teremt arra, hogy jóakaratú emberek a világ minden pontján elismerjék és ünnepeljék a hozzájuk tartozó férfiakat. Az elmúlt években különféle módon tartottak nemzetközi férfinapot, többek között nyilvános szemináriumok, iskolai rendezvények, rádió- és tévéprogramok formájában. Ünnepelték templomokban, békés kiállításokon, felvonulásokon. A szervezők minden évben más témát emeltek ki a férfiakat érintő témák közül. Jóllehet csak az 1990-es évek végén ünnepelték meg először a nemzetközi férfinapot, már a hatvanas évek óta voltak kezdeményezések arra, hogy a nemzetközi nőnaphoz fogható ünnepnapot jelöljenek ki a férfiak számára is.

A WC Világszervezet (World Toilet Organisation) 2001 novemberében Szingapúrban tartott értekezletén nyilvánította november 19-ét a WC világnapjává. Az UNICEF és az Egészségügyi Világszervezet felmérése szerint a világon 2,6 milliárd ember él még mindig WC vagy megfelelő higiénés berendezések és körülmények nélkül.