Szent Lászlóhoz tartozhatott a mezőkövesdi plébánián talált csonttöredék
A természettudományos vizsgálatok eredményei alapján nagy valószínűséggel Szent László király földi maradványaihoz tartozik az a lábszárcsonttöredék, amely két éve a mezőkövesdi plébánián került elő. A kutatás eredményeit a Nem csak por és hamu című kerekasztal-beszélgetésen ismertették november 16-án az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontjában.
A meghívott szakértők megvitatták az ismert Szent László-ereklyékhez kapcsolódó történeti kérdéseket, a király szentté avatásától sírjának feldúlásán át a csontmaradványok kalandos sorsáig. Dinyési János helytörténész felidézte, hogy két éve november elején keresték meg a mezőkövesdi plébániáról, ahol megmutatták neki az ereklyét tartalmazó fémdobozt. A továbbiakban saját hatáskörben szénizotópos kormeghatározást végeztettek. Elmondta, hogy sikerült az ereklye útját is feltárni, így végül úgy tudták átadni vizsgálatra, hogy meghatározták a korát és viszonylag koherens történelmi hátterét is.
Solymosi László történész, az MTA rendes tagja I. László szentté avatására hívta fel a figyelmet. Kiemelte: a szentté avatás része az, hogy az eredeti sírból kiveszik a maradványokat, majd újra eltemetik egy díszesebb helyen. Az exhumálás tehát alkalmat adott arra, hogy ereklyéket vegyenek el az adott személytől – mutatott rá, hozzátéve: Szent László 1095-ben halt meg, majd 1192-ben volt a szentté avatása. Kitért arra is, hogy 120 fölött van azoknak a helységeknek a száma, amelyek Szent Lászlóhoz kötődnek, tehát az országon belül is legalább 120 helyre elkerült annak idején az ereklye.
A beszélgetés résztvevője volt Hegedüs András levéltáros (Esztergomi Prímási Levéltár) és Molnár Antal történész (ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet) is. A csont genetikai vizsgálatának menetéről és az eredmények értelmezéséről Borbély Noémi, az intézet munkatársa tartott előadást. Elmondta: a genetikai vizsgálatokat megelőzően szénizotópos kormeghatározást végeztek, amelynek eredménye megerősítette, hogy a csont kora 995 és 1149 közé tehető, amibe beleesik Szent László király 1095-ös halálozási dátuma. Így tudományosan is indokolttá vált a genetikai vizsgálatok megkezdése.
A genetikai vizsgálatokat az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézetben végezték el, a győri Szent László-fejereklye genetikai mintázatát alapul véve. Az eredmények szerint a csontból kinyert, gyenge megtartású és feltehetőleg szennyezett DNS-állomány a Szent László hermájában őrzött koponya örökítőanyagával azonos, vagy annak férfitestvére.
A csontmaradványt 2024-ben, a plébánián történt átadás-átvételt követően találták meg egy fémdobozban, Crus Sancti Ladislai Regis Hungariae, azaz Szent László, Magyarország királyának lábszárcsontja felirattal. A visszaemlékezések szerint az ereklye az 1950-es évek elején került a gyöngyösi ferencesektől Mezőkövesdre, majd szinte teljesen feledésbe merült. A plébánia a mezőkövesdi polgármesteri hivatallal közösen úgy döntött, hogy természettudományos módszerek segítségével is érdemes megvizsgálni a lábszárcsonttöredéket. Az antropológiai vizsgálat alapján a csontmaradvány egy erőteljes csontozatú, középkorú férfitól származik. A feltárt történeti előzmények és a természettudományos eredmények figyelembevételével nagy valószínűséggel kijelenthető tehát, hogy a Mezőkövesdről előkerült lábszárcsont a Váradon 1095-ben eltemetett Szent László király földi maradványaihoz tartozik.
A beszélgetést Mende Balázs Gusztáv, az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézet paleoantropológusa vezette. Elmondta, hogy a mezőkövesdi csontmaradvány történetét fikciós dokumentumfilmben tervezik bemutatni. A forgatásokon pedig majd felkeresik azokat a városokat, gyűjteményeket és templomokat, ahol Szent László ereklyéit őrzik.
Nyitóképen: Érdeklődők nézik a Mezőkövesden 2025-ben előkerült, nagy valószínűséggel Szent László király földi maradványaihoz tartozó lábszárcsonttöredéket. Fotó: Balogh Zoltán / MTI