Szűzmáriás hamutartótól a túldíszített hűtőmágnesekig

Képző

Van-e funkciója a szuveníreknek? Mennyire lehet autentikus a modern templomépítészet? Cuki vagy csúnya egy hatalmas plüsslúd? A művészet hiánya vagy ellentéte a giccs? Netán a rossz művészettel egyenlő? Egyáltalán: mi is az a giccs? A kérdésekre Pogrányi Lovas Miklós, Szilágyi B. András és Kucsera Tamás Gergely kereste a válaszokat a Scruton kávézóban, az Iszunk, tehát vagyunk rendezvénysorozat legutóbbi alkalmán.

Italy, Lazio, Rome, historical centre listed as World Heritage by UNESCO, district of Campo di Fiori, lollipops with the photo of Pope François (Photo by DEGAS Jean-Pierre / hemis.fr / hemis.fr / Hemis via AFP)
Fotó: Degas Jean-Pierre / Hemis via AFP

Nem tudom megmondani, mi az, de ha látom, felismerem – kezdte Pogrányi Lovas Miklós beszélgetésüket a giccs meglehetősen bonyolult kérdésköréről, Szent Ágoston időről való elmélkedését párhuzamba állítva a giccs észlelésével. Kucsera Tamás Gergely egyetemi tanár, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja átvéve a szót leszögezte, a giccs nem rossz művészet, hanem a művészeten kívüli, a művészet határán lévőt jelenti, ez pedig – tette hozzá – szinte biztos, hogy történetileg változó. Szilágyi B. András designtörténész, a MOME adjunktusa meglehetősen kézenfekvő oldalról kezdte elemezni az este fő kérdését: a kávézó berendezési tárgyait vizslatva mutatta be, mennyire elemi szinten vesz minket körbe a giccs. A lordnak öltöztetett buldog szobrától kezdve a falakon lógó művirágokig alaposan szemlélődve megállapította, a giccs nem a művészet, hanem a design része, tematikája a fogyasztásnak van alárendelve.

A kávézó falain túlnyúlt a beszélgetés, a nagyvilág számos más tárgyát szemügyre vették az este folyamán, a választ keresve a kérdésre, vajon mi is a giccs. Felmerült többek között az olasz néniknél közkedvelt szuvenírek sora, a kacsintó Krisztus a kereszten és Szűz Mária arcképével díszített hamutartó, de a Lenin és Szent István képére formált faszobrok is. Még a Raffaello képeiből kiemelt angyalokkal díszített bögréket, a filmművészet különböző alkotásait és konkrét műfajokat, korszakokat sem kíméltek az előadók. Univerzálisan definiálni azonban nem sikerült a giccs fogalmát. – Mára eltűntek az általános esztétikák, csak lokális esztétikák vannak – fogalmazta meg Szilágyi B. András a problémát, alátámasztva, hogy ezáltal a giccsről is csak lokális szinten lehet beszélni, nincs egyetlen meghatározott definíció.

Giccs az, ami semmilyen értéket, semmilyen üzenetet nem hordoz önmagán túlmutatóan, műtárgynak vallja magát valami, ami nem az –

mondta ki végül némi unszolásra Pogrányi Lovas Miklós, hogy számára mégis mit jelent a fogalom. Indoklásképp a Szűz Mária képét ábrázoló hamutálat hozta fel újra, mely festményként nem funkcionál, és vallási értékét is elveszti. Ugyanezt a tárgyat Szilágyi B. András egyszerűen sikerterméknek nevezte.

– A giccs mindig termék, valaki meg akarja venni. Lényege az önmagáért valósága – mondta ki Szilágyi B. András, hozzátéve, hogy az emlékezés, a nosztalgia érzete csatlakozik hozzá, ahogyan azt a francia souvenir szó etimológiája is mutatja. Majd történetileg is elhelyezte a giccs megjelenését, ahogyan kezdetben az irodalom és a zene „esik áldozatul”, míg a képzőművészet a rokokóig tartja magát. Itt merül fel először, hogy túl sok a felhő, túl sok a virág, popsi és cici. Hozzátette: ez már nem arról szól, hogy Diána fürdőzik a nimfákkal, hanem hogy XV. Lajos nagyon szereti a fiatal csajokat. Ez pedig pontosan bemutatja, hogy a tartalmi kiüresedés és formai turbózás okozza a giccs érzetét. Azonban Szilágyi B. András azt is elárulta, a fennmaradó silány művészeti eszközök és emléktárgyak sokszor segítenek a művészettörténészeknek is. Olyan rekonstrukciók alapjául szolgálnak, mellyel komplexebb képet kaphatunk a múlt képeiről, példának a St Louisban megrendezett világkiállításon bemutatott Akropolisz felépített mását hozta fel.

Nashville a Parthenon másolata shutterstock.jpg
A Parthenon méretazonos másolata Nashville-ben. Fotó: Shutterstock / Fotoluminate LLC

Az ókori emlékek kapcsán Kucsera Tamás Gergely megjegyezte, abban nem biztos, hogy a kezdetektől létezett giccs. Kucsera a 19–20. századra datálja a megjelenését, azonban – tette hozzá – az biztos, hogy a giccs már akkor is jelen volt és szórakoztatott, pihentetett, amikor ez a művészettől még nem volt elvárt.

Míg Szilágyi B. András Kundera nyomán a giccshez a halál fogalmát is hozzákapcsolta, Kucsera Tamás Gergely inkább az élet hiányát, az univerzalitásra való törekvés érzetét csatolja hozzá. Véleménye szerint az életszagúságát veszti el azzal, hogy a legszélesebben akar hatni.

A példák tárháza tovább szélesedett az idő előrehaladásával, a Pretty Woman pygmalioni románcától a Dallason és az üvegtárgyakon át a templomépítészetig jutott el a beszélgetés. – Egy politikai kampány csak giccses lehet – jegyezte meg Szilágyi B. András –, ha nem lenne az, maximum öt százalékot kapna bármelyik párt – tette hozzá, majd a muranói üvegfigurák díszítettségére is kitért. A démonokkal szeretkező hölgyek csillárdíszként való megformálása erősen él emlékezetében, miközben ezeknek művészettörténeti értékük van, mert látni a technológiát, hogyan készült.

Bár a beszélgetés résztvevői belátták, arra nem lehet konkrétumot mondani, mi is a giccs, azonban Hermann István filozófus nyomán azt lehet tudni, mi nem. A designesztétika négy alapfogalma közül ugyanis háromban hazudik a giccs. Funkciójában, anyagában és formájában is megtévesztő – például a cica tetejű olló, amely csak vágni nem tud –, egyedül szerkezetében igazi. Szilágyi B. András hozzátette, az idő kérdésében is hazudik, mivel a művészet „alapjáraton” felvállalja, hogy kortárs. A giccs időtlenséget hazudik. Erre a megállapításra Pogrányi Lovas Miklós fogalmazott meg kérdést: Ha ma gótikus templomot építek, az giccs? – Hát mi más lenne? – érkezett az ellentmondást nem tűrő válasz.

És ha egy gótikus templomot fehérre meszelek? – Az protestantizmus – zárta le frappánsan a témát Szilágyi B. András.