1875-ben e napon rendezte a Magyar Athletikai Club a kontinens első szabadtéri sportversenyét Budapesten. Ennek emlékére a kormány 2000. május 2-án hozott határozata alapján május 6-án tartják A MAGYAR SPORT NAPJÁt.

A május 6-i emlékünnep voltaképpen a római S. Joannis ante portam Latinam (a „Latin-kapu előtti Szent János”) templom fölszentelési ünnepe. A titulus János evangélista és apostol „mártíromságát” idézi. Legendája szerint Domitianus idejében a már öreg apostolt a későbbi templom helyén fortyogó olajjal teli katlanba vetették. János nemcsak hogy sértetlenül lépett ki belőle, de valósággal megfiatalodott (mesékből ismert mozzanat ez).
Az olívaolaj, amit az olajfa terméséből sajtolnak, a mediterráneumban a gabona mellett a legfontosabb termék. Nemcsak főztek vele, használták gyógykenetként is mérges csípések, égési és más sebek kezelésére, testápolószerként és mécsesbe, hogy az égő kanócot táplálja. Fájdalomcsökkentő és sebgyógyító hatásának tulajdonítható, hogy az ókori Egyiptom halott-kultuszában rituális kenetként használták, mint aminek hatalma van az élet fölött, mivel „egyesíti a tagokat, összeforrasztja a csontokat, s azokra visszanöveszti a húst”, vagyis segít megakadályozni a holttest teljes fölbomlását, ami az eltávozott túlvilági életét lehetetlenné tenné. Szent olajjal kenték föl – „tartósították” jelképesen – a zsidók királyait, ennek nyomán e művelet az európai koronázási szertartásoknak is legfontosabb mozzanata lett. Az olajfa termékenység- és tavaszpont-jelkép volt. Az antik világban az olaj(fa) a tavaszpont körüli fesztiválokon jutott szerephez, s az időszak védnökének, Athénének szent fája volt. Héraklész olajfa-buzogánya is részben tavaszpont-jelkép, a naphéroszok mindig ekkor ragadnak először fegyvert. A bibliai vízözön-elbeszélés galambjának a csőrében lévő olajág a téli árvizeket felszárító meleg érkeztét hirdeti. Tavasz-jelkép az olajág a keresztény szimbolikában is. Gábor főangyalt liliom helyett olajággal is ábrázolja az Angyali üdvözlet ábrázolásokon (március 25!), pálma helyett néha olajágat adnak a festők a hozsannázók kezébe Jézus jeruzsálemi bevonulásának ábrázolásain; a spanyolországi „ágak vasárnapján” (virágvasárnap) mindmáig az olajágé a főszerep, Jézust az Olajfák-hegyén fogják el ellenségei. Mindez összefügg azzal, hogy az olajütés elsősorban tavaszi munka. (Az olajbogyószüret novembertől márciusig tart, de mennél tovább marad a termés a fákon, annál magasabb lesz a magvak olajtartalma.) Így a tavaszi pogány termékenység-rítusokon már új olajat használhattak, s jutott bőven abba az üstbe is, amiben Szent Jánost főzték. S ha az olaj tavaszjelkép, figyelemre méltó az is, hogy az olajban főtt szent ünnepe: május 6-a a régi Rómában a tavasz zárónapja volt, s a csillagászati tavasz kellős közepére esik, 45–45 nap választja el mind a tavaszi napéjegyenlőségtől, mind a nyári napfordulótól.

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (részlet)

1745. május 6-án Mária Terézia szabad parasztokká nyilvánította a Német Lovagrend földesúri hatósága alól magukat kiváltó jászkunokat. Ennek emlékére Jászjákóhalma önkormányzata 1991-ben határozta el, hogy az eseményről minden évben megemlékeznek A JÁSZOK NAPJÁn.

A kiegyezés és a városegyesítés nyomán kialakuló főváros arculatának meghatározó építésze, SZKALNITZKY ANTAL (Lak, 1836. május 6. – Budapest, 1878. június 9.) a bécsi Polytechnikumban és a berlini Bauakademie-n tanult. 1860-tól a főváros és az ország egyik legfoglalkoztatottabb építésze volt; tervezőmunkája mellett a Műegyetem elődjében, a budai politechnikumban is tanított. Részt vett az Akadémia székházára kiírt tervpályázaton, azonban azt berlini tanára, Friedrich Schüler nyerte meg; ő végül Ybl Miklóssal a kivitelezést vezette. Korai művei romantikus stílusban készültek, ilyen például a debreceni színház (1861–65), a korszak egyik legjelentősebb vidéki középülete. Az ő alkotása a monumentális hajdúhadházi református templom. Később a neoreneszánsz stílusában dolgozott. Legfontosabb munkái: a pesti főposta, a Nemzeti Múzeum mögötti palotanegyed több épülete, az Oktogon négy meghatározó háza, az Egyetemi Könyvtár és a régi Nemzeti Színház épületegyüttese.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon)

SZABLIK ISTVÁN, (Szeged, 1746. május 6. – Kalocsa, 1816. május 12.): fizikus, tanár, az első magyarországi léghajó-kísérletek kivitelezője. 1762-ban lépett a piarista rendbe Privigyén. A noviciatus elvégzése után Nyitrára került, ahol bölcseletet tanult. 1765-ben Szegedre, 1768-ban Vácra helyezték tanárnak. 1771-72-ben Nyitrán, 1774–75-ben Veszprémben tartózkodott, majd Nagykanizsán történelmet és természettant tanított, innét Tatára, majd Pestre küldték elöljárói.
Különösen a fizikában széleskörű, alapos ismereteivel tűnt ki. 1783-ban a Montgolfier testvérek kísérletei alapján léggömböt készített és 1784. augusztus 15-én a maga költségén készült első magyar léghajót indította el a piarista ház udvaráról, melynek megszemlélésére Buda és Pest lakói és a városi tanács is kivonult.
1781-84-ig terjedő pesti tanárkodása után Szegeden mint igazgató működött, egészen 1790-ig. 1785-ben Szegeden is megismételte léggömb-kísérletét. II. József tanügyi rendeleteit és iskolai rendszerét nem volt hajlandó bevezetni, ezért a központi kormányzat részéről sorozatos támadások érték, de a megyei közigazgatás kiállt mellette. Egy ideig még Veszprémben és Nagykanizsán házfőnök volt, pályája végén Kalocsán oktatott.
A fizika körébe vágó fontos kéziratai ma már nem fellelhetők, fizikai szereit és találmányait sokáig Vácott őrizték.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1996. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)