magazin
Tamburás és társai – Különcök a magyar filmben
Kedves, megmosolyogtató figurák, korukat megelőző forradalmárok vagy épp csak ijesztően mások, mint az átlag – ők azok a különcök, akik a magyar filmtörténetet igazán színessé teszik. Hogy a kivételes csodabogarak mikor és milyen fénytörésben jelennek meg, nagyban függ attól, hogy a filmtörténet mely pillanatában járunk, de mindig felbukkannak valamilyen módon.
„Arra jutottam, jó lenne azt megfesteni, ami körülvesz” – Látogatóban Bukta Imre festőművésznél
Míg a kollégámmal a füzesabonyi buszmegállóban várakozunk, szóba elegyedünk egy idős hölggyel, akiről kiderül, hogy Mezőszemerén él. Azt mondja, ismeri Bukta Imrét, kedveli, büszke rá és nagyon jó embernek tartja. Amikor a buszról leszállunk, készségesen útba igazít bennünket. Ahogy közeledünk, már a távolból felismerem a Munkácsy-díjas festőművészt. Vesszőseprűt tart a kezében, a portája előtt sepreget, közben egy helyi idős emberrel beszélget, aki a biciklijére támaszkodik.
„Soha nem voltunk ennél magányosabbak” – Beszélgetés Kovács András Péter humoristával
Kikapcsolódásként drónokat épít, zenél, filmeket készít, könyvet ír. Járja az országot telt házas önálló estjeivel, ahol úgy nevettet, hogy közben a nézők a meghatottság könnyeit nyelik. Kovács András Péter Karinthy-gyűrűs humorista, a Dumaszínház tagja, a hazai stand-up comedy egyik legsokoldalúbb képviselője.
„Mindig az volt előttem, hogy én többet tudok ennél” – Dzsúdló önazonosságról és szorongásról
Juhász Márton, azaz Dzsúdló 2019-ben vált ismertté szókimondó, önreflexív dalaival. 2020 őszén hazavihette az MTV EMA Legjobb magyar előadója díját, tavaly pedig Fonogram-díjat nyert az év felfedezettje kategóriában. 1998. szeptember 29-én látta meg a napvilágot, egy kicsiny faluban, Mezőzomboron nőtt fel, már általános iskolás korában tudta, más útra vágyik, mint amit ez a közeg magától értetődően kínál. Életszakaszokról, az otthonról és a minket övező szorongásról beszélgettünk.
Egy gyönyörű nő és egy aggódó apa voltak az európai himlőoltás úttörői
A legnagyobb kihívást nem is a módszer kifejlesztése, hanem a társadalmi ellenállás legyőzése jelentette. Végül belátták, hogy törvény erejével kell elrendelni a kötelező és ismételt védőoltást.
Mit hagyunk magunk után? – Interjú Bonczidai Évával, a Magyar Kultúra főszerkesztőjével
Egy éve jött ki a nyomdából a Magyar Kultúra magazin első száma. A lap főszerkesztőjével, Bonczidai Évával beszélgettünk a lap alakulásáról, az offline média előnyeiről, a jövőbeli olvasóról.
Nem a kéz ír, hanem az agy – A bűnügyi nyelvész munkájáról kérdeztük Ránki Sárát
Mivel foglalkozik a bűnügyi nyelvész? Mit láthat meg ő, ami esetleg más szakember figyelmét elkerüli? Hogyan segíti a nyomozást? Mi alapján mond szakértői véleményt? Ezekről kérdeztük Ránki Sára bűnügyi nyelvészt.
A gyűjtők között van egy mondás, hogy csak azt bánod meg, amit nem vettél meg
Mennyit érne önnek, ha bármikor kézbe vehetné Petőfi leveleit? Mit adna Bartók Béla dedikált portréjáért? Mennyit fizetne azért, hogy kéziratként olvasson egy olyan verset, amely ingyenesen elérhető a világhálón? Egyesek sok millió forintot hajlandók erre áldozni. Mi ez? Üzlet? Szenvedély? Sors? Kiss Ferenc dedikált könyv- és kéziratgyűjteménye a milliárdos értékek közé tartozik – döbbenetes történetek sejlenek fel, miközben budapesti otthonában megcsodálunk néhány relikviát.
„Négyéves korom óta elbűvölt a hadtörténelem” – Betekintés Somogyi Győző világába
Az utolsó salföldi paraszt – így nevezte magát egyszer egy interjúban Somogyi Győző, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikus- és festőművész. A fővárosból vidékre költözött, szintén képzőművész hitvesével együtt sajátos életformát alakított ki választott településén.
„Nekem ez az ország belülről végtelen” – Beszélgetés Ferenczi Györggyel
Petőfi és Hendrix véletlenül összefutnak az Appalache-hegységben, és egy kocsmában kalotaszegi hajnalira buliznak – Ferenczi György volt az első, aki ezt el tudta képzelni és meg tudta mutatni a világnak.
A magyar filmművészet huszárjai
Noha a filmművészet „lekéste” a huszárság fénykorát, filmtörténetünket mégis végigkísérte a magyar huszár motívuma. Az egymás után következő, politikai és művészi törekvéseikben jelentősen eltérő korszakok mind a maguk módján formálták, alakították ezt a klasszikus férfierényt megtestesítő figurát.
A férfi, aki elénk tárja a teremtett világot – Kaiser Ottó fotográfus
Koponyámban mint kongó dobozban zörgetem emlékeimet. Tegnap és ma fekete-fehér pillanatokból, pergamenarcra írt gyűrődések üzenete a Kárpát-medencéből. Lélekkeresés minden elszalasztott pillantásban, elmúlni készülő ölelésben és benned, aki elénk tárja a teremtett világot.
Övé az álmok birodalma – Regénybe illő történetek Kopacz Mária világából
Vannak emberek, akiknek saját világuk van, de nem úgy, hogy mérnöki pontossággal megtervezik, izmokat edző erőfeszítéssel építik és fogcsikorgatva összetartják, hanem a személyiségükből fakadó varázslattal odavonzzák mindazt, ami otthonossá teszi az életet. Kopacz Mária ilyen ember – ahol ő lakik, fény van, burjánzó kert, macska dorombol, gyönyörű bútorok teremtődnek a vendég és az ott lakók kényelméért, színes, álomszerű festmények születnek, frissen sült kiflik illata marasztal. Ez a világ most épp Szentendrén van.
„A tiszta, őszinte rezonanciákat keresem a világban” – interjú Frenák Pál táncművésszel, koreográfussal
Összetéveszthetetlen. Állásfoglalásra késztet. Nem fél megkarcolódni, és mindent megtesz, hogy minél mélyebbre karcoljon. A felsorolás szabadon folytatható, és folytatjuk is magunkban mindannyiszor, amikor Frenák Pál-koreográfiát látunk, hiszen minden előadása elemi erővel hat közönségére.
Adj egy csókot, rózsám – Andrejszki Judit a virágénekekről
Andrejszki Judit Szerelmes daloskönyve egy szerelmi életutat jár be a bimbózó szerelemtől a reménykedésen és elbizonytalanodáson, a boldog perceken át az elhagyatásig vagy a beteljesülésig.
Bagdy Emőke: Minden álomképhez elemi közöd van, ezért álmodod
Az álmok tényleg nem hazudnak? De milyen igazságokat ismernek? Üzennek valamit? Ha a pszichológus számára az álom egy eszköz, mihez kezd vele? – ezekről beszélgettünk dr. Bagdy Emőkével. A professzor asszony – ahogy az előadásaiból és könyveiből is megszerettük – most is közérthetően, a rá jellemző csodálatos derűvel osztotta meg velünk több évtizednyi klinikai szakpszichológusi pályájának idevágó tapasztalatait. Mellette biztonságban érzi magát az ember akkor is, ha az álmok sötét erdejébe merészkedik.