Tíz fiatal kortárs festő, akikre érdemes figyelni

Dóra Ádám

Dóra Ádám a Covid ideje alatt talált rá témájára, a sneakerek, azaz sport- és szabadidőcipők világára, és attól kezdve sok éven át festette absztrahált, festői nyelvre lefordított cipőit, amelyek azonban nemcsak a tömegkultúra és a divat jelenségeiről szóltak, ezeket a táblaképeit ugyanis tiszta festészetként is értelmezhetjük. Az absztrakció az idők folyamán egyre erőteljesebbé vált, a cipők felhőszerű formákat öltöttek, a komponálás pedig fokozatosan feloldódott és lazult. Ez a folyamat idén nyáron csúcsosodott ki, amikor az alkotó hosszabb időt töltött egy barcelonai rezidensprogramon. A város színei és lazasága még jobban az absztrakció irányába tolták el a műveit, a legújabbakon a cipők szinte már alig felismerhetők, inkább a tiszta, vastagon felvitt színfoltok, az üres felületek, valamint a finoman elkent rétegek párbeszéde határozza meg őket.

Ádám korábbi kiállításáról itt írtunk.

Merényi Dávid

Merényi Dávid közvetlen környezetünk jelentéktelennek tűnő helyszíneit örökíti meg táblaképein: vidéki kockaházakat, pesti kapualjakat és lépcsőházakat. Ezzel arra hívja fel a figyelmet, hogy a mindennapjaink is tele vannak szép részletekkel, amelyek előtt érdemes egy-egy pillanatra megállni. Amellett, hogy a különféle téri viszonyrendszerek ábrázolása, a sík és a tér összemosása izgatja, rendkívül érzéki kompozíciókat hoz létre: örömfestészet ez, amelynek oldott és laza kompozíciók az eredményei. Az itáliai múlt, valamint az alkotó derűs személyisége fénnyel telített kompozíciókat szül, a látvány túltelített, ami szemkápráztatóvá teszi ezt a festészetet. A művésznek jelenleg a Nagyházy Contemporaryban látható kiállítása, amelyen különféle fogyasztási cikkeket hirdető felületeket ábrázoló festményei szerepelnek.

Dávid korábbi munkáiról itt írtunk.

Csatlós Asztrid

Csatlós Asztrid művészetének kiindulópontja a migrációs hullámhoz való személyes viszonya. Gyakran látta haladni a menekülteket a röszkei határhoz közel eső, vetőföldek övezte földesúton, ahol gyakran ottfelejtették személyes tárgyaikat. Kitartásukat párhuzamba állította az úton fellelt tövises gyomnövényzet szívósságával, amely fontos motívumává vált az akvarellképeinek. Az akvarell lágyságát és finomságát a hegyes csápokban végződő formákkal ellenpontozza. Művei további izgalmát a papírmaséból létrehozott, formázott keret adja, ami amellett, hogy beburkolja, „védelmezi” a látványt, objektszerűvé is teszi a munkáit. Az alkotó legújabb műveiben mediálisan még messzebbre megy, a keretek még inkább kilépnek a térbe, az objekt-, sőt olykor már a szoborszerűség kezd dominálni.

Bencs Dániel

Bencs Dániel különböző sorozatait az alkotó repetitív mintázatokhoz való vonzódása teszi koherenssé. Ezek mantraszerűen jelennek meg a műveken, legyen szó akár nagymamáink terítőit megidéző kockás vagy pöttyös háttereiről vagy a stilizált macskamotívum különféle variálásáról. A párhuzamosan futó sorok vagy a mandalaszerűen viszonyba rendezett macskaformák mozgásban tartják a néző tekintetét, a vízszintes cikázás, a forgás, a folyamatos ide-oda mozgás végtelennek hat és a képzeletünkben folytatódik, így a művek képesek kinyitni az elménk számára a szakrális szférák kapuit. Bencs alkotó gyakorlatának fontos eleme, hogy az utazásai és a mindennapjai során fellelt motívumokat illeszti be a kompozícióiba. A korábbi, virágcsokrokat és gyümölcskosarakat ábrázoló barokkos csendéleteinek minden növényét megszagolta vagy megkóstolta, de a stilizált macskamotívum forrása is létező állat, amellyel a spanyol utazása során találkozott. A motívumok konkrét látvány alapján születnek meg, olykor valószerűen megfestve, máskor ornamensként a kompozíciókra kerülve, amelyek ezáltal érzékenyen egyensúlyoznak a térbeliség és a kétdimenziós jelleg között. Az alkotó jelenleg a Horizont Galériában állít ki, ahol azok a művei szerepelnek, amelyeket testvérével, Bencs Mátéval közösen hoztak létre.

Bencs Dániel festményeiről itt számoltunk be.

Lakatos Gelléri Barnabás

Lakatos Gelléri Barnabás ösztönös, vad, forró festészeti nyelve könnyedén befogadható: harsány színekből és erőteljes gesztusokból épülő figurális kompozícióin éppúgy autentikusan használja a rajzfilmek nyelvezetét, mint az ősi, szakrális, archetipikus motívumrendszert. Szuggesztív szemű állatai az animációk könnyedségét, valamint a mitologikus és biblikus lények ősiségét is magukon hordozzák. Azzal, hogy ezeket a játékos érzeteket keltő, oldottan megfogalmazott, mégis szimbolikusan gazdag figuráit neonos, a graffitik és a rave-partik esztétikáját is megidéző festészeti nyelvvel operáló kompozíciókba helyezi, a legősibb történeteink kortárs olvasatát adja.

Kalán Viktória

Kalán Viktória festményei erős nyilatkozatok: felhívják a figyelmet a globális klímakatasztrófára, mintegy rádöbbentik a nézőt arra, hogy arrogáns viselkedésével hogyan destruálja környezetét. Kalán képeinek szereplői állatfejű, embertestű figurák, amelyek-akik amellett, hogy egészen szürreális hatást keltenek, segélykérően kiáltanak a néző felé, hogy döbbenjen rá: az, hogy a világ kizárólagos, olykor isteni eredetűként tételezett uralkodójává teszi magát, pusztulást von maga után. Mintha a bennünk levő bestiális én testesülne meg ezeken a képeken, aki utolsó segélykiáltást intéz emberi mivoltunkhoz, hogy legyünk alázatosabbak, és figyeljünk jobban a környezetünkre. Kalán festészete azonban nemcsak a mondanivaló miatt, hanem a kompozíciók érzékisége folytán is figyelemfelkeltő: a vastagon felvitt ecsetnyomokat homogén színfoltok egészítik ki, ami izgalmas vizuális feszültséget eredményez. A visszakaparások, dörzsölések, a különleges anyaghasználat (olykor textilek jelennek meg a képeken, máskor pedig a művész homokot kever a festékbe) rendkívül festőivé teszi az alkotásait.

Viktória munkáiról itt is írtunk.

Kármán Dániel

Kármán Dániel lírai festői nyelve egy ideje újra a figuralitás mezsgyéjén jár: személyes élményeiből inspirálódva hozza létre kompozícióit, amelyek az emlékezetről és az időről való elmélkedésekként is felfoghatók. A lágy, pasztelles színekkel megkomponált művek kiindulópontja gyakran valamilyen konkrét emlék, amit digitálisan formál képpé. A festőien megkomponált részletek és a rájuk kerülő grafikus, vonalas réteg érzékeny képi feszültséget teremt a mű terében. Az alkotó a kraftolással is képes vegyíteni a technicista alkotói metódust. Csodás felületei és jól felismerhető palettája érzékivé teszi a műveit, amelyeket melankólia jár át. Legutóbb az Einspach Fine Art & Photography galériában szerepelt önálló kiállítással, a Minden reggel képei gyermekkorának meghatározó pillanatait vagy tárgyait örökítették meg. 

Kármán Dániel műterméből itt jelentkeztünk.

Marosi Panni

Marosi Panni képein szürreális tájak jelennek meg retró enteriőkkel párosítva, amelyek valós elemekből születnek meg ugyan, a színek és az elrendezés mégis olyan benyomást kelt, amely közelebb áll a képzelethez és az álomhoz, mint a valósághoz. Marosi minden képe fluidálóan kavarog, nincsenek egyenes vonalak, amelyek biztos támpontokat jelölnének ki. Minden hullámzik, ami egyrészt a képzelet és az emlékezet jellegére, másrészt korunk bizonytalanságára utal. Körülöttünk is hasonlóan billeg minden, kevéssé találjuk a kapaszkodókat, és folytonos változásban, alakulásban van a világunk. Marosi Panni sűrű kompozícióin a kint és a bent, a közel és a távol kerül egymással párbeszédbe, a képek további izgalmát pedig a különféle, olykor össze nem illő mintázatok egymás mellé illesztése adja, ami barokkosan gazdaggá teszi a képeket, és az ornamentikus jellegüket erősíti fel.

Panni itt mesélt a munkáiról a Kultúra.hu-nak.

Kaszás Konrád

Kaszás Konrád organikus, absztrakt kompozíciói kapcsán természeti motívumokra asszociálunk, miközben ezek az apró vonásokból, tekergő csíkokból és vastag kontúrokból épülő munkák erős érzeteket, hangulatokat keltenek a nézőben. Kaszást mindig is a vonal izgatta igazán: korábban egyetlen, lendületesen megfogalmazott kontúrból épültek fel a kompozíciói, újabb festményein pedig ezeket kisebb egységekre darabolva rendeli egymáshoz. Képépítési metódusa performatív jellegű, az alkotás aktusának lendületessége, dinamizmusa a kész műveken is tetten érhető. A kép terét szétfeszítő struktúrák mintha épp kirobbanni készülnének a szigorú négyzetesség határaiból. Ez adja a kompozíciók feszültségét, ettől válnak ezek a művek energikussá, erőssé, vitálissá. A harsány, neonos színekből álló kontúrok különböző formájú homogén képtereket fognak közre, amelyek együttesen intenzív színérzetet adnak, a végeredmény pedig vibráló felület lesz, amely optikai játékot űz a befogadóval.

Kaszás Konrád festményeiről itt is írtunk.

Németh Laca

Németh Laca festészetét az a pszeudófelület határozza meg, ami egyszerre idézi meg Paurer Gyula alkotói nyelvét, valamint Hantai Simon pliage-ait, azaz összegyűrt vászonra festett műveit. A fólia segítségével a vászonra applikált, érzéki felület izgalmas fény-árnyék viszonyokat mutat fel; ráncolt, gyűrt, formázott részletek születnek, amelyek közelről rendkívül festőinek hatnak, messzebbről nézve azonban nyomtatott, hideg rétegként érzékeli őket a tekintet. Németh izgalmasan ingadozik manualitás és digitalitás között, és bár az évek során fokozatosan elhagyta az ecsetnyomot, a felületek érzelmessége és a kompozíciók erőteljes anyagisága legfrissebb munkáira is jellemző. Az utóbbi időben a nagy táblaképek mellett kisebb, objektszerű munkákat készít, amelyek a régi rádiókat idézik.

Németh Laca munkáiról korábban is írtunk, itt.