Be kell vallanom, annak ellenére, hogy nincsenek kellemes emlékeim a Valami Amerikáról, inkább csak valami kényelmetlen feszengés maradt utána, a Valami Amerika 2 alapjában véve szinte tetszett: szórakoztató, nagyon profin összerakott film, működőképes forgatókönyvvel, egészen kiváló alakításokkal. A zenéről csak annyit, hogy meglehetősen változatos, a Hrutka Róbert fanoktól a Tankcsapda-rajongóin keresztül a Judie Jay hívekig mindenki megtalálja a kedvére való dalokat.
Változtak a karakterek rendesen, többnyire a film előnyére, ugyanis azt az elképzelést, hogy roppant sikeres és vonzó hősök és hősnők suhanjanak át a filmen, sikerült felülírni, így Divinyi Réka forgatókönyvében jóval karikírozottabbak, de egyben szórakoztatóbbak lettek a figurák. Mindenki elvesztette az illúzióit és az üdvöske-tudatát: Tamás (Pindroch Csaba) kataton állapotban trónol bukott filmje, a Bűnös város eladhatatlan DVD-in, barátnőjét, az előző részben még kifejezetten csábos Esztert (Ónodi Eszter) a hosszú párkapcsolat alaposan leamortizálta, és egyszerűen eltramplisodott, a valaha volt nőfaló, Ákos (Szabó Győző) sörhasat növesztett és impotens lett, Timi (Oroszlán Szonja) a világot jelentő deszkák helyett csak a rúd mellett jeleskedik, András (Hujber Ferenc), a legkisebb fiú elbukta a lottónyereményét bátyja nézhetetlen filmje miatt, Alex (Szervét Tibor), az amerikai álproducer meg a sitten relaxál.
A testvérek problémáinak gyökere alapvetően Tamás nyögvenyelős, fekete-fehér művészfilmje, egy lassúdad, depresszív mozi, melyben Kovács Lajos végszavaz. A Bűnös várostól elalszanak a mozinézők, a filmből készült DVD-t leárazzák, a lakás közepén tornyosuló DVD-lerakat pedig Tamás és Eszter kapcsolatára is végzetes hatással van, az "ők vagy én" - ultimátumra ugyanis az elfuserált filmrendező felpakolja a raktárat, és Ákoshoz költözik, ahol hogy-hogy nem, ott találja Andrást is.
Alex váratlan, újbóli felbukkanása összerántja a fiúkat, akik New Yorkba utaznak, hogy elcsípjék, és elhappolják előle az East West című darab jogait. Végül több csavar után rajtuk ragad a feladat: egy külvárosi gyárépületben kezdik próbálni a kezdetben előadhatatlannak tűnő, majd időközben musicallé dúsuló művet, annyi nehezítéssel, hogy egy balatoni gengszter, Bala (Csuja Imre) benyomja hozzájuk a kislányát a főszerepbe.
Csuja Imre véreskezű, Kordát hallgató, örökké szotyizó, smasszerekkel körülvett maffiózóként igazi életszagot visz a filmbe: Bala tipikus magyar hős, valahol a kis- és nagykutyák között, akinek pénze, hatalma, fegyvere, emberei már vannak, stílusa viszont még nincs: kinyúlt pólóban, rengő hassal, a ragokat randomszerűen egyeztetve, pókerarccal tartja sakkban az ellenségeit. Egyetlen gyengéje van, lánya, Vivi - Tompos Kátya -, akit a próbák alatt Mónika, a lófarkas, szekrény méretű testőr szigorú felügyeletére bíz.
A színpadra tett musicalnek vannak nagyszerű és kevésbé szerencsés pillanatai. Vicces, amikor Mónika, a százkilós smasszer - Faragó András, az Operettszínházból - megszerzi a mikrofont, és mindenkit, de tényleg mindenkit leénekel, vagy amikor Eszter arra kényszerül, hogy beugorjon egy prostituált-szerepbe, és tűsarkúval borogatja a kukákat, mindenre elszántan. Viszont nagyon nem szerencsés Vivi szűzkurva szerepe, ma egyszerűen nem stílusos azzal viccelni, hogy a biztos urak megregulázzák vagy megbilincselik a nőket (Kurvák és rendőrök című dalocska). Ettől még a Vivit alakító Tompos Kátya persze nagyszerű, elképesztően mozog, gyönyörű hangja van, és van benne szufla bőven. Márton Balázs operatőr is kitesz magáért, a vizes cuccban táncolós jelenet például sok kiskamasznak határozza majd meg az ábrándjait.
Mindenkinek van egy-két igazán emlékezetes pillanata, csak néhány ezek közül: Oroszlán Szonjának jól áll, amikor bohóckodik, és megszeppent arccal asszisztálja végig, ahogy elrepül egy bőröndnyi pénz, vicces, ahogy Ónodi Eszter a hülye kontra szélhámos kérdéskörben teljes meggyőződéssel a hülyékre voksol, és tragikomikusan hiteles, ahogy Pindroch Csaba szeme felragyog, amikor mégis elhangzik egy bók a filmjét illetően.
Ami azért hibádzik a forgatókönyvben, hogy akad némi utánérzés, Alex sztorija nagyjából ismétli önmagát, mind a fiúkkal, mind Eszterrel olyan helyzetekbe keveredik, melyekben már volt egyszer, és az Eszter-Tamás szál is igen ismerős. Nem tudom, miért alakult ez így, talán az egyszer már bevált fordulatok túlságosan csalogatónak tűntek? Szintén nem kedveltem, ahogy Vivi karaktere úgymond nővé válik, van valami nagyon idegesítő abban, ahogy a figura ugrál egy infantilis kislány és egy pornóhősnő-sztereoptípia között, (bár Tompos Kátyának nyilván kiugrást hoz majd ez a szerep, és ezt már csak a dalok miatt is megérdemli).
A végére jut még egy kis csavar: a támogatók reklámfilm-paródiák sorozatában sorakoznak fel, egy jól eltalált, pimasz (és nyilván önironikus) gesztussal. A rajongók nyilván szeretni fogják a Valami Amerika 2-t, de az óvatosabbak is nyugodtan belekukkanthatnak: nem fog fájni.
