A város közepén már az utolsó foszladozó romok egyike volt. 1827-ben nyitotta meg egy selyemkereskedő az ott talált, ásványi sókban gazdag forrásokra épített fürdőházát, a Gamperl-féle Vasfürdőt. A nagy pesti ár magával vitte, mint a város legtöbb házát, de hamar újjáépült, a századfordulón már hatvan káddal és gőzfürdőkkel, korszerű népfürdővel, 1500 kabinnal pótolta azt a higiéniás minimumot, amit a zsúfolt városi lakások akkoriban még nem nyújtottak. 1907-ben Ágoston Emil keze nyomán a ház szecessziós pompába öltözött, a fürdők között, a bejárat tengelyében elegáns, oszlopos úszócsarnok kapott helyet. Kellemes nyári időben az üvegtetőt elhúzták, hogy a vendégek szabad ég alatt úszhassanak.
Hogy mégsem így lett, az egy jordán származású üzletember, két építész, egy művészettörténész és egy, a Hungária romlását folyamatosan dokumentáló városvédő érdeme. Mazen Al-Ramahi 2008-ban megvásárolta az egész, nagy múltú szemétkupacot, Hegedűs Péter az új szállodarészeket tervezte meg, Vékony Péter a Hungária Fürdő egykori tömbjét állította helyre, illetve komponálta újjá. Ráday Mihály szinte minden, időközben eltűnt részletről fotót készített az évek során, Bor Ferenc művészettörténész pedig a dokumentáció alapján vezette a restaurátori munkákat. Néhány hete a városvédők országos konferenciája Podmaniczky-díjjal köszönte meg a tervezők és a megbízó értékmentő munkáját.
Az egykori fürdő az utcafrontról most olyan, mint fénykorában. Felirat sem jelzi, hogy belül már nem az eredeti funkció, hanem egy négycsillagos, 272 szobás szálloda ? a Hotel Continental Zara ? várja a vendégeket, hiszen a műemléki szakértők a legapróbb részletekig hű homlokzati helyreállítás mellett döntöttek. A rézlemez borítású, áttört kapuzaton a korabeli kaput díszítő zsidó motívumok tűnnek föl, fölötte Zsolnay-kerámiából a fürdő neve, a párkány feletti domborművön mitológiai jelenet és mázas kerámiamozaik idézi vissza a városrész hajdani hangulatát. A kapun túl tágas, kék üvegboltozattal fedett, galériás foyer fogad, dús fémlemez- és kerámiadíszítésekkel, és a tér iránya mindjárt tovább is vezeti a tekintetet a szemközti, íves üvegfal felé. Emögött a belső udvarban, felfelé nyitott beton vázszerkezettel folytatódik a dongaboltozat: a valamikori úszómedence emléke ez, a régi térszerkezetet őrző gesztussal kifejezve. Az udvar közepén kis kőmedence ismétli a formát. Az aula nagyvonalú terét a kortárs design néhány markáns eleme tagolja, a bútorok, a pult szépen illeszkedik a rekonstruált építészeti elemekhez: a hullámzó vonalú galériához - amely régen a mozi része volt, ma bárként működik -, az alumínium díszekhez és a szállodai szárnyak felé leselkedő, arabos, áttört rácsokhoz.
A megőrzött, visszaépített fürdőépületet két oldalról a szállodai szárnyak fogják közre. Az utca felé szelíd, illeszkedő, semleges homlokzatot mutatnak, csak a földszint látványosabb, ahol a szálló önállóan is működő étterme van. Felfelé, hat emelet magasságban csak néhány látható részlet mozdul ki a homlokzat síkjából. A legfelső szint wellness részlege és a szabadtéri tetőuszoda csupán a környező épületek párkánymagasságából érzékelhető, a növénnyel befuttatott, kávéteraszokkal tagolt kis belső udvarok a szálló intim zugai maradnak.
