Az Indián, aki minden hangot ismer a gitáron – Karácsony János 75

Székely származású családban született, gyermekkorát Óbudán töltötte. A zenével korán megismerkedett: zongorázni tanult, majd áttért a klasszikus gitárra, nyolc évig járt a mai Óbudai Társaskör helyén álló egykori zeneiskolába. Kamaszként megannyi kortársához hasonlóan a Szabad Európa Rádió és a luxembourgi rádió könnyűzenei adását hallgatta, Liversing- és Dogs-koncertekre járt, s amikor 1968-ban először hallotta a Cream és Jimi Hendrix zenéjét, kinyílt előtte a világ.

Első zenekara 1968-tól a Vincze Viktóriát is kísérő Ferm volt, az együttes többórás műsorán a Beatlestől Tom Jonesig minden szerepelt, a dalokat a rádióból tanulta meg hallás után. 1971-ben a „kölyök-Generál” alapító tagja lett, a tinizenekar két év múlva megnyerte a Ki mit tud?-ot a Mit tehet az ember? című dallal. A Mikrolied női vokállal társulva ontották a popos, vidám, fülbemászó, könnyed slágereket, mint a Csöngess be hozzám jó barát, a Ha ismerném, a Szélkakas és így tovább. Hihetetlen gyorsasággal váltak a fiatalok kedvencévé, de csak néhány évig tartott a tündöklés:

Az LGT – munkásságának színvonalát a rájuk ragadt „a zenészek zenekara” jelző mutatja – 1975-ben már vele készítette a Mindig magasabbra című albumot, az év májusában hatalmas tömeg előtt adták szokásos koncertjüket a Tabánban. Karácsony virtuóz gitárjátékával, tiszta énekhangjával, dalainak különös hangulatával nagyban hozzájárult sikerükhöz, ismertebb szerzeménye a Rajongás, az Engedj el, Az utolsó szerelmes dal, A dal a miénk, az Áldd meg a dalt, A síneken és az Ellenfél nélkül. Az együttes az 1980-as évek közepétől egyre kevesebbet koncertezett, a tagok szólókarrierjüket építgették, hosszú ideig utolsó albumuk 1984-ben jelent meg Ellenfél nélkül címmel.

Búcsúkoncertjüket 1992-ben a Nyugati pályaudvaron tartották, de nem oszlottak fel. Tizenhárom évi hallgatás után 1997-ben váratlanul új albumot adtak ki 424 – Mozdonyopera címmel, 1999-ben kétszázezer néző előtt koncerteztek a Felvonulási téren, 2002-ben az Óbudai-szigeten léptek fel, és ugyanabban az évben jelentették meg A fiúk a kocsmába mentek című lemezüket. 2007-ben ők voltak a Szigeten a nulladik nap sztárjai, ahol Karácsony kisebbik lánya fuvolázott, a nagyobbik pedig énekelt az Áldd meg a dalt című dalban, bár végül egyikük sem a zenei pályát választotta. Az LGT élőben utoljára 2013-ban lépett fel Alsóőrsön, majd Somló Tamás 2016-ban bekövetkezett halála után a másik három tag bejelentette, hogy az LGT nem folytatja tovább.

A gitáros-zeneszerző első szólólemezét 1986-ban jelentette meg Az időn túl címmel, ezt követte tíz év múlva a James, majd a Boldog Karácsony 2004-ben.

Zenei rendezőként és hangmérnökként közreműködött a Napóleon Boulevard albumain, dolgozott az LGT tagjaival, Révész Sándorral (közös turnéjuk is volt), Komár Lászlóval, Zoránnal, Katona Klárival, ő basszusgitározott a VʼMoto-Rock albumán. A többi közt fellépett a kölyök-Generál nosztalgiakoncertjén, 2006 decemberében Frenreisz Károly 60 éves jubileumi koncertjén az ős LGT-ben ő helyettesítette az elhunyt Barta Tamást. Egy interjúban azt nyilatkozta: nagyszerű dolog, ha az embernek lehetősége van a kísérletezésre, szeret új dolgokat kipróbálni úgy, hogy közben a zene sokak számára érthető és élvezhető maradjon.

Néhány éve visszatért a színpadra, így kevesebb ideje jut a gitároktatásra. Solti János dobossal a Zenevonat Produkcióban az Abrakazabra zenekar kíséretével az LGT dalait, a Zenegép projektben a Generál egykori tagjaival kiegészülve idézik a nagy slágereket. Emellett fellépett Charlie-val, a Napos Oldal zenekarral, Für Anikóval, Malek Andreával, a Firkinnel, a Csík Zenekarral és Presser Gáborral a Locomotiv GT dalaira készített feldolgozásokat, amelyek lemezen is megjelentek. Szerepel saját akusztikus formációjával, a Trióval, és sok helyre hívják szólóestekre is.

A ma már büszke nagypapa zenész Szentendrén él. 2000-ben megkapta a Hungaroton életműdíját, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét vehette át.

Címlapfotó:  Csákvári Zsigmond/Kultúra.hu