Tough crowd – azaz: nehéz közönség, szokták mondani a humoristák, amikor senki sem nevet az elsütött viccen és beáll a kínos csend. A hiba általában nem a befogadó félben keresendő, ám ha valóban nehezen kielégíthető közönséget akarunk vizsgálni, akkor vegyük elő az ötvenes évek óta kultikus státusznak örvendő brit nyelvészprofesszor, J. R. R. Tolkien rajongóit.
Innen szép nyerni
Kedvelt irodalmi művet mozgóképre adaptálni alapból bitang nehéz feladat, ám valamiért a fantáziavilág legsikeresebb darabjai egy fokkal még keményebb diónak bizonyulnak – a filmeseknek tehát sosincs könnyű dolguk velük.
Elég, ha felidézzük a Vaják színészcseréjét, amikor a főszerepet alakító, nagy népszerűségnek örvendő ex-Superman Henry Cavill kiszállása után bejelentették Liam Hemsworth színre lépését, vagy a Trónok harca utolsó évadának borzalmas befejezését. Mindkét esetet hosszan tartó gyűlöletcunami követte, noha George R. R. Martin sagája esetében az író lassúságának köszönhetően még könyv sem volt, amelyhez hasonlítani lehetett volna a mozgóképes verziót, szegény Hemsworth pedig még fel sem öltötte a feszülős bőrnadrágot és ezüstfehér parókát.
Amikor a Harry Pottert a Broadway színpadán mutatták be, valóságos bojkott alakult ki, amiért a női főszerepre fekete színésznőt választottak, de azon is mélyen felháborodtak a rajongók, amikor kiderült: A hatalom gyűrűiben a tolkieni tündéket különféle színű-rasszú-frizurájú és a korábbi adaptációkhoz képest feltűnően „emberszerű”, azaz hétköznapi vonásokkal megáldott színészek fogják alakítani.
A magyarázat: a fikciós világokat elválasztja a klasszikus szépirodalomtól, hogy ezektől a művektől az olvasó nem csupán olvasmányélményt kap, hanem a szokványosnál erősebb érzelmi elköteleződést egy kitalált univerzum iránt, amelybe jó elmenekülni a hétköznapok elől. A tolkieni fikció ráadásul nem is egyszerűen fantasy, hanem mesterséges mítosz.
Tolkien az ötvenes években írta meg műveit, amelyek viszonylag gyorsan, körülbelül tíz-tizenöt éven belül népszerűvé váltak, a hetvenes évektől pedig egyenesen kultikusnak számítottak. A Gyűrűk Urából kinőtt a modern fantasyirodalom. Az emberek aztán ehhez az irodalomhoz mérték magát Tolkient is, tehát az elvárások átalakultak, és nemritkán olyan dolgokat is számon kérnek például az egyes filmes adaptációkon, amelyeket már nem is a nyelvészprofesszor műveiben olvastak.
Új-Zéland Középföldéje
Tolkien hívei lényegében utálnak mindent, ami nem egyenesen a szintén végletekig maximalista szerzőtől származik. A filmes jogokat Tolkien már a hatvanas években eladta, ám egy felemás rajzfilmes próbálkozáson túl senki nem mert hozzányúlni műveihez egészen a kilencvenes évek végéig, amikor is megjelent a porondon egy kócos, pocakos, hobbitszerű új-zélandi rendező, bizonyos Peter Jackson.
A New Line Cinema stúdió bizalmat szavazott ennek a relatíve csak a cinefil közönség köreiben népszerű kulthorrorrendezőnek (Törjön ki a frász!, Mennyei teremtmények, Hullajó!), aki az ezredfordulón, szülőhazájában, az egészen elképesztő természeti csodákkal büszkélkedő Új-Zélandon egyben forgathatta le Tolkien monumentális és megfilmesíthetetlennek vélt alapművét, A Gyűrűk Urát. A produkcióhoz a saját maga által még 1993-ban gründolt trükktechnikai cégét, a Weta Digitalt is bevetette.
A Weta először a Mennyei teremtmények című Jackson-filmhez gyártott digitális trükköket, azóta pedig olyan filmek látványelemei látványáért volt felelős, mint A majmok bolygója-filmek, az Avatar, egy rakás szuperhősfilm és persze A Gyűrűk Ura- és A Hobbit-filmek. 2021-ben Jackson 1,6 milliárd dollárért adta el a cég zömét az egyik legnépszerűbb videójátékos grafikai motort gyártó Unitynek. Mindez azért fontos csak, mert ha újranézzük a több mint húszéves A Gyűrűk Urát, annak látványa nemhogy felveszi a versenyt bármely ma gyártott fantasy trükkjeivel, de kenterbe veri azokat, a Gollamot létrehozó csapat pedig gyakorlatilag megreformálta a szakmát.
A Gyűrűk Ura-trilógiának persze nem csupán esztétikája vívta ki a fanatikusok szeretetét, nyert 17 Oscart, és hozott a konyhára hárommilliárd dollárt. Peter Jackson szenvedélye és aprólékos precizitása, a remekbe szabott szereplőgárda, Howard Shore borzongató dallamai és egy olyan forgatókönyv is kellett a sikerhez, amely tiszteletben tartotta, azonban helyenként el is mert térni az alapanyagtól.
Jackson stúdiós nyomásra készített még egy teljesen felesleges, de még azért szerethető trilógiát A hobbitból, és nagyon úgy tűnik, hogy hamarosan újra visszatér Középföldére, ám A Gyűrűk Ura-filmek sikere óta eltelt több mint két évtized, ez idő alatt pedig lezajlott a televíziós sorozatok forradalma és berobbant a streamingőrület, így csak idő kérdése volt, hogy valaki megint merjen kockáztatni. A világ egyik leggazdagabb embere, a megalomán Jeff Bezos és gigacége, az Amazon már jó pár éve beszállt a streamingversenybe, és elérkezettnek látta az időt egy nagy dobáshoz.
A Tolkien-hagyaték kihívásai
Az Amazon 250 millió dollárért (durván százmilliárd forintért) vásárolta meg a jogot, hogy sorozatot forgathassanak J. R. R. Tolkien és A Gyűrűk Ura világában – és erre jött még persze a produkció monumentális költsége, amely az első évad bejelentésekor kb. 700 millióra rúgott. Összehasonlításképp: Jackson trilógiájának látványos záródarabja, A király visszatér 94 millió dollárba került.
A Hollywood Reporter cikke szerint amikor kiderült, hogy eladók a Tolkien-örökség sorozatosításának jogai, a gyártók egymást próbálták túllicitálni: az HBO állítólag A Gyűrűk Ura történetét forgatta volna le újra sorozat formában, a Netflix pedig egy-egy szereplőnek írt volna saját szériákat, így lett volna Gandalf- és Aragorn-spinoff is. Az örökösök végül az Amazon pályázatára szavaztak, akik a Másodkorba, vagyis A Gyűrűk Ura története elé és A szilmarilok történetének nagy része utánra helyezték a történetet, melynek középpontjában, ahogy az a sorozat címéből is kiderül, a hatalom gyűrűinek kovácsolása áll.
Tolkien az Első kor és a Harmadkor végének történetét részletesen leírja, ám a szóban forgó Másodkorról csak vázlatok maradtak fenn, így logikus döntésnek tűnhet, hogy a filmesek szabad fantáziájára van bízva a hézagok kitöltése.
Ha a néző nem is ismeri például A szilmarilokat, akkor is érezze, hogy olyan világba csöppent, amely mögött mélyebb valóság bújik meg.
Itt zárójelben jegyezzük meg: a nemrég bejelentett új Gollam filmek előtt még elkészült egy animáció is Kenji Kamiyama irányítása alatt, amely szintén több száz évvel A Gyűrűk Ura előtt játszódik, és amely Pörölykezű Helmnek, Rohan egykori királyának életét és véráztatta korszakát meséli el. A Gyűrűk Ura – A rohírok háborúja pedig idén december 12-én kerül a magyar mozikba.
Az elsődleges probléma tehát Tolkien műveinek adaptálhatóságával, hogy sokkal tágabb kontextust kell értelmezni és ábrázolni, mint magát az írást átfogalmazni, amelynek jogait kézhez kaptuk. A Gyűrűk Urán és A hobbiton kívül ráadásul Tolkien összes többi története lezáratlan, így a befejezetlen szövegeknél ki kell következtetnünk, hogy vajon hogyan kapcsolhatóak össze úgy, hogy a nagyobb egészt is figyelembe vegyük.
Ekkor emelkedett fel, majd bukott el a númenori királyság, amelyet Tolkien egyébként Atlantisszal azonosított, és ekkor kovácsolták a sorozat címét adó gyűrűket is. A hatalom gyűrűit készítő Patrick McKay–John D. Payne-páros a megvásárolt szerzői jogok értelmében kizárólag A Gyűrűk Urát, A hobbitot, illetve azok függelékeit használhatta a történet megírásához, a Másodkorról szóló konkrét történeteket tartalmazó A szilmarilokat, a Befejezetlen regék Númenorról és Középföldéről című műveket, illetve a Középfölde históriája óriási szöveggyűjteményt viszont nem.
De akkor miről is szól A hatalom gyűrűi?
A sorozat első évada négy szálon futott: vándor hobbitok (gyaplábúak) találnak egy égből lepottyant óriást, aki nem tudja, hogy kicsoda, ám lassan kiderül, hogy ő lehet Gandalf. A törpök megtalálják hegyeik alatt a mithrilt, amit a tündék a túlélésükre akarnak használni, eközben az emberek egyik falujában megjelennek az orkok, illetve Galadriel kiköt Númenorban egy titokzatos idegennek, majd együtt elindulnak egy csapattal Középföldére, hogy segítsenek az embereknek az orkok ellen harcolni.
A hatalom gyűrűi látványvilága káprázatosra sikerült. Nem sajnálták rá a pénzt: az Amazon ragaszkodott Peter Jackson filmjeinek képi világához, ami Alan Lee Tolkien-illusztrátor rajzai alapján készült. A remek skót akcentusú törp herceg Durin, a fiatal, naiv Elrond és a harcos amazon Galadriel pedig szerethető karakterek, annak dacára, hogy utóbbinak például nincs túl sok köze az író által papírra vetett tündekirálynő figurájához.
Vannak persze ordas baromságok az ork csecsemőktől a testrabló Szauronig, a sorozat egyik legfőbb gondja mégis a már-már művészien pocsék ütemezés és a feszültségteremtés teljes hiánya. Az első évad nyolc része egyetlen monumentális, felvezető trailernek hat, de a másodikban sem rágjuk le a körmünket egészen a hetedik részig. A cselekmény túl sok szálon fut, és sajnos akadnak ezek között kifejezetten irritáló, feleslegesnek ható történetek is, mint például a két hobbitlány és a földre pottyant varázsló menetelése. Númenor politikai csatározásai sem különösebben érthetőek egyelőre, hogy hogyan kapcsolódnak a nagy egészhez, a logikátlan fordulatok sokasága pedig egyáltalán nem teszi izgalmasabbá A hatalom gyűrűit.
Érthetetlen továbbá, hogy vajon a világ legdrágább sorozatának egy-egy évadát miért kellett nyolc részbe belesűríteni. A sztori ide-oda kapkod a történetszálak között, és – egyelőre legalábbis – képtelen az összeset kellő mélységben kibontani, emiatt a néző a szereplők nagy részéhez nem tud érzelmileg kapcsolódni.
A lélek hiánya
A hatalom gyűrűi már jóval a bemutatása előtt támadások kereszttüzébe került, és nem csupán a tolkieni kánontól való eltérés miatt. Sokan identitáspolitikai kérdéssé fújták fel a színes bőrű és női karakterek szerepeltetését. Amerikában a dühös rajongók akcióba lendültek: a Metacritic médiakritikai oldalon az első évad premierje után a sorozat nézettségi mutatója 2,7 ponton állt a tízből, a Rotten Tomatoes-on pedig 37 százalék. Utóbbi felület ráadásul a nézői lepontozásra válaszul letiltotta a sorozat értékeléseit.
A színes bőrű szereplők miatti vita egy része persze gerjesztett. A tolkieni leírások a fő emberi hősök tekintetében ugyan fehér emberekről szólnak, hiszen Északnyugat-Európa mitológiájából merítenek, a történet szempontjából viszont vajmi keveset számít a bőrszín. A színes bőrű szereplők játékát ráadásul nem érheti panasz a sorozatban. Az viszont már más kérdés, hogy amikor ránézünk az elvileg egyazon helyről/családból származó szereplők csoportjára, és vannak közöttük alacsonyak, magasak, ázsiaiak, latinók, vörösek-szőkék-barnák-feketék-fehérek, az már-már megmosolyogtató.
A hatalom gyűrűivel különben sem a diverzitás túltolása a fő gond, hanem az, hogy hiába szánták rá egy kisebb ország éves GDP-jét, éppen az nem sugárzik belőle, ami miatt milliók rajonganak Tolkien műveiért: a lélek.
A halál mind felett
Egy angol barátom szerint a sorozat puszta kulturális kisajátítás: egy keményvonalas konzervatív brit mű amerikanizálása, amelynek végén látványos, mégis vásári bazár élményt kapunk. Utánérzéseket, valamihez hasonlítani akaró képkockákat és súlytalan párbeszédeket. Olyan, de mégsem: a filmipar nagyüzemi tartalomgyártásának ékes példája. Vannak benne nosztalgiát ébresztő jelenetek és a Peter Jackson trilógiáját szégyentelenül másolóak is. Ha az összeesküvés-elméletek híve lennék, eljátszanék a gondolattal, miszerint az egész szériát mesterséges intelligenciával íratták: megadták hozzá a promptokat, a robot pedig leleményesen összegyúrta a kötelező elemekből úgy, hogy a lehető legtöbb fókuszcsoportot meggyőzze.
És valóban: a tolkieni művek egyik legfontosabb központi története a halál és a halhatatlanság kérdése. Az ember megküzdése a halál gondolatával és az elmúlás különféle nézőpontjai. Tolkien katolikus ember volt, a halálhoz való viszony pedig szerinte egyfajta elfogadás, az emberi élet értelmének mélyebb igazolására irányul.
A Gyűrűk Ura éppen ezért jóval több egy fantasynél: élet és halál körforgására, valamint a morális tartás fontosságára tanít, ezt pedig azok az olvasók is képesek átérezni, akik nem osztoznak Tolkien vallásos hitében. A hatalom gyűrűi pedig ugyan visszaad valamennyit a szerző világából, de egyelőre csak a felszínt kapargatja.
A hatalom gyűrűinek első két évada az Amazon Prime kínálatában látható Magyarországon.
