Hogyan lehet egy egykori főúri palota termeit 9 – 12 év közötti gyerekek számára izgalmassá, felfedezésre váró térré alakítani? Hogyan lehet az élettörténet-tárgyak, első pillantásra talán nehezen hozzáférhető kincs-jellegét, a bennük szunnyadó történeteket felszínre hozni? Miért fontos az irodalom? Milyen szempontokból közelíthető meg, értelmezhető, formálható egy kiállítás terévé bármi, ami irodalom?
A Petőfi Irodalmi Múzeum A titkos átjáró című múzeumpedagógiai foglalkozásokból, múzeumi eseményekből (finisszázs), családi napokból és táborokból álló programsorozata, illetve az azonos című múzeumi mesekönyv ezekre a kérdésekre keresi a választ a kreatív, teremtő fantáziára és a múzeum jelentés-teremtő és hitelesítő sajátosságára támaszkodva.
A projekt kísérleti jellegét adta, hogy a gyerekek bevonásával formálódtak mind a múzeumpedagógiai foglalkozások, mind a kiadvány. A célcsoport észrevételei, ötletei, kérdései nem csupán „visszajelzésként” értelmeződtek, hanem olyan javaslatokként, melyek az egyes foglalkozások dramaturgiáját/ tematikáját, illetve a múzeumi mesekönyv történeteit is alakították.
Így jöttek létre, az egyes alkalmak során modifikálódva, a múzeum egy-egy sajátosságához és adottságához kapcsolódó karakterek és meséik: a szimmetriakedvelő György gróf és Pali, a grófi palota, Hilda, a betűgyűjtő galamb, K. Dezső, a kurátor hajlamú vakond és Dzsenkó, a kíváncsi kiscsikó. Variálhatóságuknak köszönhetően több vagy akár minden szereplő is felbukkanhat egy-egy múzeumpedagógiai aktivitás során, a játékosok pedig lépésről lépésre ismerhetik meg birodalmaikat. Hilda, illetve K. Dezső figurájához különálló foglalkozás is tartozik.
A foglalkozások pedagógiai, módszertani alapvetése, hogy a gyerekek az esemény kezdetétől annak tevékeny alakítói, saját kreativitásukra támaszkodva személyes viszonyt alakítanak ki a múzeumi tér felfedezésén keresztül a PIM meghatározó fogalmaival, mint: gyűjtés, megőrzés, érték, tárlat, irodalom.
A projekt során megszületett aTitkos átjáró című kiadvány. A résztvevőket is bevonó sajátos munkamódszer a mesekönyv kerettörténetében is visszaköszön, amely egy kutató és egy 9 éves kisfiú dialógusára épül. Megállapodásuk szerint a kisfiú bármiről kérdezhet a múzeum és palota kapcsán így kijelölve a kutató számára a következő mese témáját. A foglalkozások, családi napok, táborok során formálódó karakterek egy-egy múzeumi mese főszereplői lesznek, hogy végül a Petőfi Irodalmi Múzeum nevének mindhárom szavához és a múzeumnak otthont adó Károlyi palotához is tartozzon egy-egy kaland. A mesék szereplőit Fatér Anna fantasztikus karakterrajzai és könnyed humorú részletgazdag illusztrációi keltik életre.
A kötet a családi beszélgető füzetek (Két egér típusú könyvek), a kaland mesék, illetve a múzeumpedagógiai foglalkoztató füzetek műfaji és módszertani sajátosságait ötvözi. A múzeum terétől függetlenül is olvasható, mesélhető történetek gyűjteménye, melyekben a múzeumi tér újraértelmeződik, a kérdezés, felfedezés, alkotás helyeként jelenik meg. A kötet illusztrációiban a figyelmes képolvasó a Károlyi-kerthez és palotához kapcsolódó helyszíneket és tárgyakat illetve a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének egyes műtárgyait, relikviáit ismerheti fel, melyekről a könyv végén található glosszáriumban bővebb információt is talál.
A kötet létrejöttében a PIM számos munkatársa részt vett: Szerkesztőként Jeney Zoltán, olvasószerkesztőként Sulyok Bernadett dolgozott a szövegen. A fényképes illusztrációk elkészítését a múzeum fotósa Gál Csaba vállalta, Cséve Anna, Komáromi Csaba, Lukács Ágota, Borbás Andrea, Nagy Réka és Szilágyi Judit szakmai tanácsaikkal segítették a könyv létrejöttét.
Forrás: Magyar Múzeumok
