Említette, hogy most tért vissza egy izlandi alkotóházból, mivel foglalatoskodott ott?
Gunnar Gunnarsson kisregényét, az Adventet fordítottam. A két világháború között ő az egyik legismertebb izlandi írónak számított. Kelet-Izlandon található háza most múzeumnak, könyvtárnak ad otthont, de van benne egy vendéglakás is, amit íróknak, fordítóknak, művészeknek adnak ki rövid időre alkotói munkához. Itt, az isten háta mögött töltöttem el három varázslatos hetet.
Nagyon érdekes világ vett körül, mindentől elzárva, a legközelebbi település 40 kilométerre feküdt. Húsvétkor utaztam ki, amikor ott még javában téli viszonyok uralkodtak, olyan havazások, szelek és viharok dúltak, hogy a házba egy ideig el sem tudtam jutni. Döbbenetes ez így a 21. században, de ott az emberek nem esnek ettől kétségbe, hanem elfogadják az életük részeként. Gunnarsson regénye is a legkeményebb téli időszakban játszódik, így elmerülve a történetben elég jól vettem a való élet zord időjárásának akadályait is. Ezt a művet, mely a háború óta kissé feledésbe merült, számos nyelvre fordították le vagy újra az utóbbi időben, s talán emiatt nyert aktualitást itthon is. Többen rebesgetik, hogy Hemingway Az öreg halász és a tenger című művét ez a regény ihlette.
Találkozott Izlandon az itthon igen népszerű Jón Kalman Stefánssonnal is, akinek a műveit a kezdetek óta ön is fordítja Egyed Veronika mellett. A most készülő legújabb, Sárga tengeralattjáró című regényéről mit tudhatunk? A tőle megszokott áradó mesélőkedve ebben is megmutatkozik?
Igen, abszolút. Ahogyan a legtöbb korábbi könyve, ez is életrajzi elemekkel tarkított, sőt, ebben is felfedezhetők olyan visszatérő motívumok, mint például a Beatles, vagy az édesanyja elvesztése. Ahogy más műveiben is, itt is keveredik múlt és jelen, gyerekkor és felnőttkor, képzelet és valóság, élet és halál. Esik szó az Ószövetség Istenéről, ötezer éves agyagtáblákon talált verstöredékekről, Lennon halálának pillanatáról és következményeiről. Azt hiszem, találó a könyv elején szereplő mondat:
„Nyugodtan bekapcsolhatod a biztonsági övedet, mert itt bármi megtörténhet.”
Az író töretlen népszerűségéről árulkodik az is, hogy ő lesz az idei könyvfesztivál díszvendége.
Jón Kalman Stefánsson valóban kiemelkedően népszerű figura lett Magyarországon. Az elmúlt négy-öt évben szinte mindig járt Magyarországon, s ahová őt hívják vendégként, ott kígyózó sorok állnak, és dugig megtelnek a termek. Tavaly három és fél órán át dedikáltak a feleségével a Vörösmarty téren. Azonban ezzel a rocksztári magasságokba emelt pozícióval nem igazán tud mit kezdeni, hiszen ő egy eléggé szerény, a földön két lábbal álló ember. Biztos jólesik neki, de ez a fajta népszerűség nem az ő alapvető közege.
Apropó a felesége, ugye ő is ír, ők hogyan működnek együtt írópárként?
Nagyon gyakran utaznak, szerepelnek együtt, de az írói munkájukat igyekeznek tudatosan elkülöníteni egymástól, nem szeretnék, hogy irodalmi alkotóként egy lapon említsék őket. Stílusukban is eltérnek, a feleség, Sigríður Hagalín Björnsdóttir, újságíró és történész is egyben, az izlandi tévénél dolgozik, s ez sokszor megmutatkozik az irodalmi stílusán. A művei – ellentétben a férjével – kevésbé önéletrajzi ihletésűek, inkább aktuális kérdésekkel foglalkoznak. Írásaiba gyakran belesző olyan szövegfajtákat, melyek kevésbé a szépirodalom sajátosságai, sokkal inkább hír vagy tudományos jellegűek. Deus című regényét is most fordítom épp, melyben a mesterséges intelligenciával és annak ránk, illetve a vallásra gyakorolt hatásaival foglalkozik. Elmélkedik például egy olyan alkalmazás fejlesztésén, amellyel lelki tanácsadást lehetne biztosítani, s ennek etikai és egyéb vonatkozásait latolgatja – mindezt egy izgalmas és fordulatos regénybe ágyazva.
Ön szokott választani vagy javaslatot tenni a kiadónak, hogy mit érdemes lefordítani, vagy a kiadók jelölik ki a műveket?
Ez változó, vannak olyan szerzők, akiket a kiadók fedeznek fel, s keresnek hozzá fordítót, de az is gyakori, hogy a fordító kezdeményez, mint ahogy én is teszem számtalanszor. Például Sigríður Hagalín Björnsdóttir esetében is én hoztam az első könyvet, aztán a továbbiak már maguktól jöttek. Azon nyelvek esetében, melyeket jóval kevesebb ember beszél, gyakoribb ez a felállás. Angolul minden kiadóban tud valaki, el tudják olvasni a könyveket, de például az izlandiról ez nem mondható el, ott erősebben hagyatkoznak a fordítókra, akik minden bizonnyal figyelemmel kísérik, mi zajlik az adott ország könyvpiacán.
Ha ön választ, a saját szája íze szerint vagy a közízlés elvárásainak megfelelően teszi?
Én leginkább azokat a műveket szeretem fordítani, amelyek nekem is tetszenek, és amelyekről azt gondolom, hogy mások is szívesen veszik majd kézbe. Alapvetően csak magas minőségű irodalmi alkotások közül választok, ez az első és legfontosabb rendezőelvem. Mostanra, akár a saját olvasmányaim révén is, már magabiztosan meg tudom ítélni, hogy mi az, aminek létjogosultsága van a magyar olvasók körében is. Aztán persze biztos születnek kevésbé népszerű könyvek is, de még sosem kaptam olyan visszajelzést, hogy pocsék lett volna, amit fordítottam.
Az északi országoknak nem csak a társadalmuk, de az irodalmuk is eltér a miénktől. Hogyan lehet egy skandináv író regényét hitelesen magyar nyelvre adaptálni? Mely tényezőkön szokott, illetve szükséges változtatni?
Nem szerencsés nagyon átírni az eredeti regényt, én is igyekszem mindig azt fordítani, ami a könyvben van. Ugyanakkor szinte minden műben szerepelnek úgynevezett reáliák, például az adott nép tárgyi vagy étkezési kultúrájához, öltözködési szokásaihoz, mértékegységekhez, terepformákhoz kapcsolódó kifejezések, állat-, növény- és helynevek, melyeket nem lehet egy az egyben átültetni. Ha ilyennel találkozom, el kell döntenem, hogy a kifejezés fontos-e, s ha igen, mennyire. Írhatom-e egy hangszerre, hogy hegedű, miközben nem teljesen az. Ha semmi jelentősége nincs, akkor bátran megtehetem, ha viszont fontos szerepe van, akkor azt valamilyen módon meg kell jelenítenem, akár beszúrt, magyarázó szavacskával, vagy szükség esetén akár lábjegyzettel.
Minden nyelven mindent ki lehet fejezni, a kérdés az, hogyan és milyen erőfeszítések árán. A Gunnarsson-féle izlandi kisregény télen játszódik, amelyben egy csomóféle kifejezés van a hóra, jégre, attól függően, mennyire tömör, milyen halmazállapotú, mekkora pelyhek alkotják. Mivel a mi kultúránkban nincsenek erre külön szavak, itt ismét döntéshelyzetbe kerültem, hogy ezekre vagy kitalálok más, nyakatekertebb kifejezéseket, vagy használom a hó, illetve jég kifejezéseket.
A skandináv irodalom jelentős részét az ismeretterjesztő művek teszik ki, melyeket ön is gyakran fordít. Ezeket mennyire érzi testhezállónak?
Nagyon szeretem, hogy megtehetem azt, hogy váltogatom a műfajokat, fordíthatok gyerek- és ifjúsági műveket, színdarabokat, verseket és felnőttirodalmat, s időként az olyan, nem szépirodalmi stílusok felé is tehetek kitérőket, mint amilyenek az ismeretterjesztő könyvek. Ettől marad igazán izgalmas és sokszínű a munkám. Ezek könnyedebb hangvételű írások, így a fordításuk is egyszerűbb, s mivel engem nagyon sok minden érdekel, egyben szórakoztatnak és a kíváncsiságomat is kielégítik.
Egyébként az ismeretterjesztő irodalomban valóban elég erősek lettek a skandinávok az utóbbi időben, főleg a norvégok, sok olyan szerző van, aki fejébe vesz egy témát, körüljárja és kiterjedten foglalkozik vele. Több ilyen könyvön is dolgoztam mostanában és fogok is még, van, amelyik a bombázórepülőkkel, az erdők életével és ökoszisztémájával, az éghajlat történetével vagy épp a légzéssel foglalkozik.
24 éve végez műfordításokat, tart még a szenvedélye a skandináv népek és az irodalmuk iránt? Van még az ön számára ismeretlen felszínük?
A szenvedélyem változatlan, és biztosan vannak még felfedezésre váró területek, hiszen időről időre a látóterembe kerülnek új lehetőségek. Korban korábban született irodalmat szinte alig fordítottam, most viszont többet is elém sodort a sors: tavaly jelent meg Sigrid Undset Nobel-díjas trilógiájának, a Kristin Lavransdatternek az első kötete az én fordításomban, ahogyan a korábban említett Gunnar Gunnarsson-regény is mostanság fog.
Verset összességében nagyon keveset fordítottam, nemrégen egy antológiát állítottam össze kortárs skandináv gyerekversekből Szólj, ha kell egy barát címmel, amely tavaly jelent meg, így ezen a téren még sok minden várhat rám. Drámával is szívesen foglalkozom, de eddig abból se volt sok, s azt gondolom, hogy a regényeken belül is kínálkozhatnak még jócskán újszerű feladatok.
Az összes skandináv nyelvet beszéli, érti, melyikről fordít a legszívesebben és legkönnyebben?
Nagyjából mindegy, talán a legnagyobb gyakorlatom a norvégből van, de ezen nyelvek között, legalábbis a dán, norvég és svéd között elég minimális az eltérés, ahogy a cseh és szlovák vagy a szerb és szlovén között. Aki norvégről fordít, ugyanolyan könnyen meg tudja tenni dánról is. Az izlandi már egy más világ, jobban eltér a többi skandináv nyelvtől, nagyjából a mai skandináv nyelvek sok száz évvel ezelőtti nyelvállapotát tükrözi, a finn és az észt pedig egy másik nyelvcsaládhoz tartozik.
Az északi népek sajátja a szókimondás, a tabudöntögetés, a nyitottság vagy épp a társadalmi problémákról való nyílt és őszinte kommunikáció, s mindez az irodalmukban is leképeződik. Mit gondol, van mit tanulnunk tőlük? Az irodalmi műveik fordításával mocorog önben esetleg egy példamutatási szándék is?
Mindenképpen, minden egyes szövegből lehet tanulni, akár egy skandináv krimi is tud ilyen jellegű tanulságokkal szolgálni. Ha elolvasunk egy ilyen könyvet, rálátásunk lesz, máshol hogyan működnek a dolgok, elgondolkozhatunk, érdemes-e a például a társadalmi jelenségekhez való hozzáállásunkon változtatni. Az irodalom egyetemes szinten is szól erről: más világokra nyit ajtót, s ha ezek közül minél többet befogadunk, nem gubózunk be a sajátunkba, hanem képesek leszünk szélesebb látókörrel hozzáállni az élethez, s biztonsággal eligazodni ebben az egyre globálisabb világban.
De nemcsak az irodalom képes erre, hanem bármi, ami onnan jön, például akár az Ikea is. Az áruházlánc nemcsak azt tanította meg más országoknak, hogy a bútorok könnyen összeszerelhetőek is tudnak lenni, hanem azt is, milyen az, amikor tegező és közvetlen formában kommunikálunk a vásárlóinkkal, s partnernek tekintünk mindenkit. Ha az általam fordított könyveken keresztül kicsit sikerülne láttatnom ezt a világot, az elégedettséggel töltene el, és ha emellett e művek egyesekben gondolkodás- vagy hozzáállásbeli változásokat is kiváltanának, az külön öröm lenne számomra.
Patat Bence műfordító videónkban többek közt arról is mesél, hogy mi a közös a főzésben és a műfordítói munkában:
A videót készítette: Száraz Eszter, Sófalvi-Kiss Csaba, Méhes Gábor
