A RABSZOLGAKERESKEDELEMRŐL ÉS ANNAK ELTÖRLÉSÉRŐL VALÓ MEGEMLÉKEZÉS NEMZETKÖZI NAPJÁval kíván az UNESCO mindenkit emlékeztetni az elfelejtett vagy alig ismert küzdelemre, amelyet a rabszolgák folytattak szabadságukért. 1791-ben augusztus 22-éről 23-ára virradó éjszaka felkelés tört ki Santo Domingoban, amely elindította azt a folyamatot, amely a rabszolgakereskedelem eltörléséhez vezetett.

BRENTÁN KÁROLY, (Komárom, 1694. augusztus 23. – (?) Genova, 1752. november 18.): jezsuita szerzetes, dél-amerikai missziók résztvevője. 1714-ben lépett be a rendbe, és tíz évvel később Ausztriából indult missziós szolgálatára. Tanulmányozta Amazónia esőerdőinek flóráját és faunáját. 1744-47 között Quitó jezsuita elöljárója volt, missziók szervezése és iskolák építése fűződik a nevéhez. Első magyarként utazta végig az Amazonast. Viszontagságos körülmények között megtett útjairól készített tudományos leírásokkal sikerült visszatérnie Európába, azonban az utókor számára ismeretlen tartalmú agyagai váratlan halálával végleg elvesztek. Egyetlen térkép maradt fenn, amely alapján feltételezhető, hogy tudományos munkássága Bonpland, La Condamine, vagy akár Humboldt tevékenységével is összemérhető lehetne.  

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1994. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

A vasbeton építészet kiemelkedő elméleti és gyakorlati szakembere, MEDGYASZAY ISTVÁN (Budapest, 1877. augusztus 23. – Budapest, 1959. április 29.) budapesti ipariskolai és főreáliskolai tanulmányai alatt kőművesként illetve építész irodákban gyakornokként dolgozott, bécsi egyetemi évei alatt pedig már tervezői megbízásokat is kapott. Pályázat útján jutott be a szecessziós stílus nagy alakjának, Otto Wagnernek a mesteriskolájába. Itteni tanulmányai alatt készítette el a Gellérthegyre álmodott Nemzeti Pantheon terveit, amely a szecessziós stílusjegyek mellett keleti és magyar népművészeti hatásokat is mutatott, azonban sohasem valósult meg. Medgyaszay – Huszka József és Lechner Ödön nyomán – a magyar művészet keleti eredetét vallotta, ezért behatóan tanulmányozta a müncheni, berlini és párizsi múzeumok keleti gyűjteményeit, sőt, Indiában is járt tanulmányúton. Párizsban ismerkedett meg a vasbeton építészet technológiájával, eredményeivel, és ez a lehetőség azonnal megragadta, egész életén át tanulmányozta és munkáiban leleményesen alkalmazta az akkoriban rendkívül modernnek, szokatlannak számító technikát. Még Párizsban tartózkodott, amikor 1907-ben megbízást kapott a veszprémi színház tervezésére. Talán ez a korai alkotása az, amely – külföldön is - leginkább ismertté és elismertté tette; az épület vasbeton szerkezetű és számos funkcionális és szerkezeti újítást tartalmaz, Medgyaszay sajátos vasbeton-elmélete alapján. Elveit egy 1908-as bécsi építész-kongresszuson fejtette ki részletesen. 1909-ben újabb színháza készült el Sopronban. Egészen sajátos megjelenésű, nagyon dekoratív az 1910-ben a ma Szlovákiához tartozó Rákosmulyadon épült vasbeton szerkezetű kis kápolnája. Több építménye a saját szabadalma szerinti előregyártott vasbeton födém alkalmazásával készült.
1914-ben kikerült a frontra. Hosszabb ideig a galíciai Lembergben állomásozott, itt építette fel egyik legérdekesebb művét, a Hadikiállítást 1916-ban. Mindössze fa és kátránypapír állt rendelkezésre építőanyagként – ebből készített Medgyaszay csodálatra méltó leleménnyel és fantáziával egy egész pavilon-csoportot. A kiállítás olyan jól sikerült, hogy 1918-ban, a Margit-szigeten újra felépítették.
A két világháború közötti munkáiból kiemelkedik a nagykanizsai színház (1926), a budai Baár-Madas Református Leánylíceum (1928) és a kelenföldi református templom (1930).
Jelentősek Medgyaszay építészetelméleti írásai is a vasbeton alkalmazásáról, a templomépítésről és az építészet fejlődéséről.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Potzner Ferenc: Medgyaszay István)

1939. augusztus 23-án, a II. világháborút közvetlenül megelőzően Joachim von Ribbentrop, a náci Németország, és Vjacseszlav Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere kölcsönös megnemtámadási szerződést írt alá Moszkvában. Ennek titkos záradékában megegyeztek európai területek felosztásáról, ami nemzetek sorsát szabta meg hosszú évtizedekre. Az ezt követő események az emberiség történetének egyik legszégyenteljesebb időszakát jelzik: világháború, Holokauszt, GULAG-táborok, milliók szenvedése, elpusztítása, hidegháború. 2006-ban az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése határozatot fogadott el a totalitárius bűncselekmények nemzetközi elítélésének szükségességéről. 2008-ban megszületett az európai lelkiismeretről szóló ún. „Prágai Nyilatkozat”, többek között Václav Havel egykori cseh elnök és Joachim Gauck leendő német elnök aláírásával, amelyben indítványozták egy európai emléknap létrehozását. 2008. szeptember 23-án 409 európai parlamenti képviselő írásbeli nyilatkozatban javasolta, hogy augusztus 23-a legyen „Európa Napja”, emlékezve a sztálinizmus és a nácizmus áldozataira. Az Európai Parlament 2009. április 2-ai határozatával, – amelyben leszögezik, hogy a totalitárius és antidemokratikus rendszerek áldozataira, a múltra történő emlékezés és igazság nélkül nem lehetséges a megbékélés –, augusztus 23-át a A TOTALITÁRIUS DIKTATÚRÁK ÁLDOZATAINAK EURÓPAI EMLÉKNAPJÁVÁ nyilvánította.