SZENCZI MOLNÁR ALBERT (Szenc, 1574. augusztus 30. – Kolozsvár, 1639. január 17.): nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, egyházi író, műfordító. Nagyapja Mátyás király katonája volt, a Székelyföldről került Pozsony vármegyébe, hol molnár lett, apja is az volt. 1584-től Szencen, 1586-ban Győrben, 1587-től Göncön, 1588-tól Debrecenben tanult. 1590-ben Kassán volt nevelő. 1590-től Wittenbergben, 1592-ben Heidelbergben, 1593-tól 1596-ig Strassburgban, 1597-től 1599-ig Heidelbergben tanult. Majd 1600-ig Szencen tartózkodott és bejárta a Felvidéket. 1600-tól Herbornban tanult. 1601-ben corrector volt Frankfurtban, 1602-ben Ambergben házitanító. 1603-ban Altdorfban latin-magyar szótárát kezdte el írni. 1604-ben Nürnbergben tartózkodott, hogy szótára kinyomtatását gondozza. Prágában a Rudolf királynak ajánlott munkát személyesen adta át az uralkodónak, ott megismerkedett Keplerrel is. 1605-től Altdorfban, 1607- től Marburgban, 160-től Oppenheimben élt Móric hesseni fejedelem pártfogoltjaként. 1612-től Rohoncon udvari pap volt gróf Batthyány Ferenc dunántúli főkapitánynál. 1614-ben beutazta Erdélyt. A Bethlen Gábor fejedelem által felajánlott tanári állást nem fogadta el, 1615-ben visszament Németországba, Ambergben segédtanító lett. 1615-től Oppenheimben volt kántor és iskolamester, 1619-től Heidelbergben, 1622-től Hanauban lakott. 1624-ben hazajött Kassára, ahol Bethlen Gábor gondoskodott ellátásáról, s így kizárólag tudományos és írói tevékenységet folytatott. 1626-tól haláláig Kolozsvárt élt.
Céltudatos tudós volt, ki egész élete művével használni akart. Latin szótárával, mely átdolgozásokkal a 19. sz. közepéig használatban volt, megnyitotta a magyar értelmiség előtt az utat az európai tudományosság felé. Latin nyelvű magyar nyelvtanával Sylvester János után elsőnek ismertette meg Európával a magyar nyelv sajátosságait. A református egyházat megajándékozta a zsoltárokkal, a javított Károlyi-bibliával, Kálvin Institutiója fordításával, a Heidelbergi Kátéval, a Scultetus-féle prédikációgyűjteménnyel. Hatása a magyar irodalmi nyelv, a magyar verselés fejlődésére korszakalkotó.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

A Magyar Nemzeti Múzeum tervezője, POLLACK MIHÁLY (Bécs, 1773. augusztus 30. – Pest, 1855. január 5.) osztrák építész dinasztia sarja. Iskoláit Bécsben végezte, az olasz építészetet Milánóban tanulmányozta. Pestre kerülésének valószínűsíthető oka, hogy akkoriban Magyarország óriási fellendülést élt meg a gazdasági élet minden ágában; nagyarányú építkezések kínáltak munkaalkalmat. Pollack első megbízása a pesti Deák-téri evangélikus templom egy másik mester által megkezdett terveinek befejezése volt, amivel rögtön elismerést keltett. Klasszicista megyeházák sorának építéséhez adott inspirációt szekszárdi megyeháza-terve. Nagyon jelentős Pollack szerepe az 1808-ban létrejött Szépészeti Bizottmányban; ennek tagjaként irányította Pest-Buda építését, a város fejlesztési koncepciójában meghatározó volt a véleménye. Pollack legfőbb érdeme a klasszicizmus meghonosítása Magyarországon, mégpedig jellegzetes magyar változatának megteremtésével. Tevékenysége kiterjedt Pestre és a vidékre, köz- és magánépületekre, voltak polgári és nemesi megbízói. Legjelentősebb, legismertebb, a városképet máig meghatározó műve a Nemzeti Múzeum épülete, amely 1846-ban készült el. Ünnepélyességet sugárzó homlokzata, nagyszabású belső térkialakítása Európa legsikerültebb múzeumainak sorába emeli.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)

Az Amnesty International nemzetközi emberjogi szervezet 2000-ben nyilvánította augusztus 30-át az ELTŰNTEK VILÁGNAPJÁVÁ. Az eltűntek listáján szerepelnek egyrészt azok a személyek, akiknek regisztrálták eltűnését, de annak semmilyen körülményét nem sikerült felderíteni, másrészt azok, akik bűncselekmény áldozataivá váltak, de holttestük nem került elő, harmadrészt azok, akiknek természeti katasztrófa vagy fegyveres konfliktus során veszett nyomuk. Utóbbiak száma a legnagyobb.
A világ legátfogóbb keresőszolgálatát a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága működteti; ennek tagja az első világháború idején létrejött szervezet, a Magyar Vöröskereszt Keresőszolgálata is. A szervezet célja, hogy segítséget nyújtson a háborúk, a fegyveres konfliktusok vagy a politikai elnyomás következtében egymástól elszakadt családtagok – vagyis a Genfi Egyezmények által védett személyek – felkutatásában.