Törley József nem bízta a véletlenre a pezsgőzést
Coco Chanel csak két alkalommal iszik pezsgőt, amikor szerelmes, és amikor nem, míg Churchill szerint a győzelem idején megérdemeljük, vereségben pedig szükségünk van rá. Törley József sem bízta a véletlenre a pezsgőzést, de sokkal messzebb ment: Budafokon megépítette Magyarország első pezsgőgyárát. A pezsgő királya 1907 júliusában hunyt el.
Törley József az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban harcoló apjától, Törley Bálinttól örökölte a fanatizmusát, aki Kossuth Lajossal tartott a törökországi emigrációba. Már csak ezért is meglepő, hogy 1896-ban a szabadságharcot leverő Ferenc József Törley fiának, Józsefnek, a híres pezsgőgyárosnak nemességet adományozott. És hogy miért jó, ha egy fiatal inspiráló környezetben tanul? Törley Józsefet apja például a grazi kereskedelmi akadémiára küldte tanulni, az ambiciózus diák itt ismerkedett meg Théophile Roederer francia pezsgőgyárossal, aki meglátta a fiatalemberben a motivációt. És mivel Törley jól beszélt franciául és németül is, felvette levelező asszisztensnek.
Reimsben, Roederer gyárában megismerkedett a pezsgőkészítés fortélyaival. És ahogy lenni szokott, a hálás tanítványból lesz a hálás konkurencia: Törley gyárat épített Reimsben, de nem sokáig zavarta Roederer piacát, mert 1880-ban, amikor alapbort keresve eljutott Budafokra (az akkori Promontorra), rájött, hogy a helyi szőlőipar ideális háttere lenne a pezsgőgyártásnak is.
Nem sokat gondolkodott, szőlőbirtokokat, présházat is vásárolt itt, majd ezzel a lendülettel hazatelepítette a reimsi üzemét, és megalapította testvérével, Gyulával a Törley József és Társa elnevezésű céget. Francia szakembereit, pezsgőmestereit is Budafokra hozta, és közben hatalmas, 20 ezer négyzetméteres pincerendszert épített ki. Számos innovációt hozott a gyárba.
Nem csoda, hogy 1885-ben elnyerte az Országos Általános Kiállítás aranyérmét, és 1893-ban az Országos Iparegyesület aranyérmét is. Az 1896. évi millenniumi kiállítás egyik legexkluzívabb egysége a Törley-pavilon volt, két évvel az ünnepségek után pedig már övé volt az Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb pezsgőgyára, amely évente egymillió palack pezsgőt állított elő. A millennium idején jutott a csúcsra. Magyar nemesi címet kapott Ferenc József császártól, majd elnyerte a Császári és Királyi Udvari Szállító címet is.
Az újításokra nyitott Törley hamar felismerte a reklám fontosságát is, és a hatékony áruszállítást szem előtt tartva az országban elsőként vásárolt teherautókat. A dinamizmusára és professzionalizmusára jellemző, hogy mindent beleadott a new businessbe, abba, hogy új piacokat szerezzen külföldön, és hogy növelje a Törley pezsgők népszerűségét. Gyártatott művészi ihletettségű plakátokat, és minden létező felületre rányomta a Törley feliratot, számolócéduláktól a menükártyákig. (Ugyanakkor a leghíresebb Törley-plakát, Faragó Géza elegáns fiatalembert ábrázoló ikonikus, szecessziós hatásokat mutató alkotása már Törley halála után, 1909-ben készült el.)
Nem volt szerény, azonnal a világ pezsgőkultúrájának központját, Párizst akarta meghódítani, sőt elmerészkedett a tengerentúli piacokra is. Bár nem ő volt Magyarország első autótulajdonosa (azt a címet elorozta tőle Andrássy Tivadar, aki egy Benz Victoria típusú gépkocsit hozatott Németországból), de Törley vásárolta meg Magyarország első kamionját. Nevéhez egy kétes autós dicsőség kötődik, ő okozta az ország első – szerencsére nem súlyos – közlekedési balesetét. 1900-ban, 20 km/órás sebességgel vágtatva ütött el egy utcaseprőt a Rákóczi úton, Párizsból hozatott autójával.
És ahogy kell, kihasználta a kamionok oldalait mint reklámfelületeket, ahol az autók megfordultak, mindenhol láthatók voltak a Törley-logók. Törley József racionális elme volt, mégsem sajnálta a pénzt a fényűzésre, mert fontosnak tartotta a reprezentációt. A gyár mellett építette fel Ray Rezső tervei alapján pazar kastélyát, melynek parkjában pálmakert, teniszpálya és medence is volt. Nemcsak marketingre és termékfejlesztésre költött, hanem arra is, hogy a feleségének is építsen egy másik kastélyt.
A partin ott volt minden fontos politikus, pénzember és művész, akiket többek között színpompás tűzijátékkal örvendeztetett meg, míg a cateringért a Gundel étterem felelt. Nem sokkal ezután Törley az oostendei nyaralásakor egy vakbélgyulladás szövődményében elhunyt, holttestét vonattal szállították haza.
A gyárat bátyjának fiai örökölték, akik az özveggyel együtt megtartották a megszokott Törley-minőséget és a márka presztízsét, de 1944-ben egy bomba elpusztította az üzem jelentős részét, így kvázi kisüzemként tudott a háború után újraindulni a gyártás. Az igazi csapás azonban a kommunizmus volt. A II. világháború után a kápolnában szovjet, majd magyar lőszerraktár kapott helyet, a gyárat 1949-ben a Rákosi-féle hatalom államosította, a Törley-mauzóleumot feldúlták, a csontokat szétszórták. A céget a rendszerváltás után egy német cég privatizálta, majd 2005-ben a márka a Törley Pezsgőpincészet Kft. tulajdonába került.
Törley József emléke nemcsak a gyöngyöző pezsgőkben él tovább, ott van például a 2012-ben nyílt Törley Gyűjtemény és Látogatóközpont, amely Törley József életét és a gyár történetét is bemutatja. Itt láthatjuk az egykor a Zsolnay gyárban, 1904-ben készült Törley József köszöntése című porcelán mozaikfalat, Darilek Henrik (1878–1963) iparművész alkotását. Garri Kaszparov sakkmester mondta egyszer, hogy ha nem vállalsz kockázatot, nem is lesz a poharadban pezsgő. Törley József sokat kockáztatott, és sokszor habzott a pezsgő a poharában. És nem csak ünnepnapokon.
Fotók: Csiki Vivien/Kultúra.hu
