Egyén, csoport, autonómia – izgalmas kérdéseket vizsgálnak az áprilisi színházi premierek

Aura

április 5., Trafó

Az előadás Szeri Viktor koreográfus, Páll Tamás játéktervező/médiaművész és Muskovics Gyula kurátor közös hallucinációit testesíti meg. A három alkotó 2018 óta valósít meg immerzív performanszokat és installációkat Budapest és más Európai városok színházaiban és kiállítótereiben. Legújabb munkájukhoz a kiindulópontot egy nemzetközi kutatás jelentette, amelyben a három alkotó alulról szerveződő közösségek működésmódját és világépítő stratégiáit vizsgálta Kelet-Európában. Az előadásban a színház és a valóság viszonyát, valamint a közös képzelet világteremtő erejét vizsgálják, és felteszik a kérdést, mi van egy csoportban a tagok összességén túl?

A katona története

április 14., Trafó

Az orosz folklór egyik gyöngyszemének újragondolása: vágyakkal, kísértésekkel, csalással és cselvetésekkel, rímes prózában, zenével, tánccal és bábokkal. Az előadás rendezője, Gardenö Klaudia Svédországban született, Szlovákiában nevelkedett magyar nemzetiségű fiatal alkotó. Színház- és bábrendező szakra járt a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, diplomáját a svájci Accademia Dimitrin szerezte meg. Projektjeit meghatározza a multimedialitás, a különböző műfajok, stílusok, művészeti ágak összekapcsolása. Az előadásban fiatal színművészek mellett közreműködik Mácsai Pál, valamint a Dubóczky Gergely alapította Budapest Sound Collective. Az együttes repertoárja eklektikus, előadásaira jellemző a kísérletezés és az új koncertformák keresése, a hagyományos típusú koncertektől az összművészeti alkotásokig.

A jeruzsálemi király

április 15., Vörösmarty Színház (Székesfehérvár)

Totth Benedek friss drámájában pápai követek és bosszúszomjas német lovagok, muszlim sókereskedők és zsidó vámszedők, udvari kuruzslók, ősmagyar nagyurak, szerelmes lányok és még szerelmesebb ifjak, történelemhamisításban járatos, grafomániás krónikások és egyéb kétes alakok karneváli kavalkádjába érkezik haza a Szentföldről II. András. 1222-ben járunk, és uralkodó legyen a talpán, aki rendet tud vágni a káoszban. Vajon az Aranybullával véget lehet-e vetni az őrületnek? Horváth Csaba rendezésében Krisztik Csaba játssza a főszerepet.

Kalamazoo

április 16., Belvárosi Színház

Mit akarnak ezek még? – kérdeztük húszévesen, ha az idősebbek szerelméről esett szó. Pedig az ember sohasem túl öreg ahhoz, hogy fiatal legyen. Két remek humorú írónő fordulatos komédiája megmutatja, milyen a romantika az élet második felvonásában. Amikor Peg, a konzervatív madárrajongó egy ismerkedős oldalon rátalál az izgalmakat fémdetektorral kereső Irvingre, megérkezik a szerelem, első látásra. Az első randevú és a másnap reggel után a két idősödő romantikus komplikált helyzetben találja magát: a közös jövőhöz bizony még az ő korukban is fel kell nőni. Akik játsszák: Hernádi Judit és Kern András, aki rendezi: Sebestyén Aba.

Tánc-költészet

április 16., Várkert Bazár

Női lélek, férfierő, szenvedély és boldogság, hit és hazaszeretet – megannyi ihlető érzelemre, magyar költők verseire, irodalmunk legnagyobbjainak műveire komponált koreográfiákat a Kossuth-díjas Zsuráfszky Zoltán és felesége, Zs. Vincze Zsuzsa érdemes művész. Közös alkotómunkájuk tematikusan válogatott koreográfiáit mutatják be társulatukkal, a Magyar Nemzeti Táncegyüttessel.

Hat medúza egy tepsiben

április 20., Örkény Színház

„Máté: gerincferdült influenszer, héraklészimitátor. Tünde: apácakomika. Mindketten apaképek, anyaképek late night útvesztőjében keringenek (ld. hetedik kerület). Egymás álmában élnek: találkoznak, szétválnak, elzárkóznak, megtébolyulnak, flagellálnak, meghosszabbodnak. Harcolnak: a szeretettel, az írással, az alkohollal, Istennel, a gyásszal, múltjuk rémálmaival. Van jövőjük? Vagy talán jobb lett volna nem is találkozniuk?” A Fekete Ádám írta-rendezte előadás enigmatikus ajánlója, amelyben Kókai Tünde és Borsi-Balogh Máté mellett Bajomi Nagy György, Jéger Zsombor, Nagy Zsolt és Csehi Rebeka látható.

Kutyabaj

április 21., Weöres Sándor Színház (Szombathely)

Cain, Riyad és Jonjo az iskolapad helyett egy cellában ülnek. A fiatalkorúak börtönében töltik napjaikat, gumicukrot cserélgetnek, cipőkről dumálnak és közben készülnek az apaságra. Fiúk, akik maguk is gyerekek még, de már nemcsak a saját életükért, hanem a gyermekükért is felelnek. Grace feladata, hogy felkészítse őket az apaság mellett arra, hogy kezükbe vegyék a jövőjüket. Fel tudnak elég gyorsan nőni ahhoz, hogy kitörhessenek a rendszerből? Letöltendő helyett le tudnak érettségizni? Mi lesz velük, ha egyszer csak kinyílik a világ? Samuel Bailey darabja rengeteg humorral szól azokról a fiatalokról, akiket a társadalom hiába zár ki magából, egy új élet lehetőségével térhetnek vissza. A rendező Horváth János Antal.

Beszélnünk kell Kevinről

április 22., Budaörsi Latinovits Színház

Lionel Shriver amerikai írónő Orange-díjas regénye tabukat feszeget: a gyerekvállalás előtt álló nők félelmeit és az anyai szeretetre való képtelenséget. Főhőse, Eva nem igazán akart anya lenni. Főleg nem egy olyan fiúé, aki 16 évesen úgy vonul be az amerikai történelembe, mint az első tinédzser, aki számszeríjjal gyilkolta meg hét iskolatársát, egy menzai dolgozót és az egyetlen tanárt, aki valaha kedvelte őt. Két évvel később Eva megpróbál rendet tenni a benne lévő káoszban, és kegyetlenül őszinte levélírásba kezd elidegenedett férjéhez. Az anya-fiú párost Pelsőczy Réka és Fröhlich Kristóf játssza.

Kasimir és Karoline

április 22., Jászai Mari Színház (Tatabánya)

Ödön Von Horváth kíméletlen harcba kezd a hazugsággal szemben ebben a darabjában is. Írói tevékenységének fő célja a negédes áligazságok maszkjainak letépése szereplőiről, hogy láthatóvá tegye undok, gonoszságtól eltorzult, buta arcukat.  Ebben a darabban a két világháború közötti labilis időszakban járunk az Oktoberfest sörfesztiválon. Mindenki mulat. Léghajók robognak át az égen, fagyit árulnak, hullámvasút siklik boldogan, rajta boldog gyerekek sikítanak boldogan. Vattacukorillat van. Kasimir és Karoline szakítanak. Karoline szabad, Kasimir sértett. Karoline a forgatagban férfiak társaságába keveredik. Van köztük egy jól vasalt fiatal meg két jól vasalt öreg. Ki lesz a befutó?

A kartonpapa

április 28., Csiky Gergely Színház (Kaposvár)

Tasnádi István fekete komédiája a veszteségélményt analizálja hol drámai, hol komikus eszközökkel. Éva, a darab egyik szereplője nemrég veszítette el férjét, Miklóst, ám képtelen feldolgozni ezt a helyzetet, ezért úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, mintha a férfi még mindig élne. Éváék vendégségbe hivatalosak Éva testvéréhez, Károlyhoz, és annak kulturált, értelmiségi, felvilágosult családjához. A vacsora célja, hogy megbeszéljék, miképpen osszák el a családi vagyont, ezzel szemben váratlanul elszabadulnak az indulatok, és hirtelen minden a visszájára fordul. A darab azt vizsgálja, mennyire vagyunk egyénileg és közösségileg autonómiára képesek, és mi történik, ha felbukkan valaki, aki befolyása alá vonja a környezetét.

Legközelebbi ember

április 30., Radnóti Színház

Hajdu Szabolcs rendező Berényi Nóra Blankával, Sodró Elizával, Porogi Ádámmal és Baki Dániellel együtt azt a témát dolgozzák fel, hogy minden emberhez kapcsolódik egy legközelebbi ember. Vannak közeli barátok, rokonok, testvérek, de szerencsés esetben az ember mellett áll egy legközelebbi ember, akivel megosztja az örömét, a problémáit, akit elsőként hív, ha baj van. Sokszor a legközelebbi ember nem is tudja, hogy ő a legközelebbi ember, és hogy milyen sokat jelent a másiknak, és van, hogy azt hisszük, mi vagyunk a legközelebbi emberek, de kiderül, hogy mégsem. Van olyan, hogy a legközelebbi ember visszaél azzal, hogy ő a legközelebbi ember, és van, hogy a legközelebbi ember egy szakítás vagy egy haláleset miatt eltűnik az ember életéből. Ez az a magány, amikor nincs legközelebbi ember – és ilyenkor keresni kezdjük azt.

Hét krajcár

április 30., Független Színház

A hét krajcár most a férfi zsebében lapul. Aznap, amikor megtalálta azokat, elvesztett valamit. Valamit, ami nem pótolható. Emlékei felidézésén keresztül visszatér gyermekkora fordulópontjához, ahhoz a naphoz, amikor a játék hirtelen valósággá fakult. Így kerülünk be Móricz Zsigmond novellájának világába, ami nemcsak a szegénységről mesél, de az önfeláldozó szülői szeretetről is. A krajcárkereső felnövéstörténetet Móricz Zsigmond azonos című novellája alapján Nagy Viktória Éva alkalmazta színpadra.

Nyitókép: Kern András és Hernádi Judit a Kalamazoo című darab olvasópróbáján. Fotó: Pénzes Kristóf