A katolikus egyház 1969 óta a szenteket haláluk napján ünnepli, így II. Szent Henrik július 13-án szerepel a liturgikus naptárban.

SZENT BONAVENTURA [Bagnoregio, 1217/18. – Lyon, 1274. július 15.] saját visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy kisgyermekként súlyos betegségbe esett. Édesanyja fogadalmat tett: ha a gyermek meggyógyul, a ferencesek kolostorába adja. A hagyomány szerint Assisi Szent Ferenc a városban járt, ölébe vette a gyermeket és ezt mondta róla: „Buona ventura!” vagyis „szép jövő”, és meggyógyította. A fogadalom szerint a gyermek a ferencesek kolostorában nevelkedett, filozófiai tanulmányait Párizsban folytatta, majd huszonöt évesen belépett a ferences rendbe, ahol a Bonaventura nevet kapta. 1257-ben a rendi káptalan megválasztotta a ferences rend általános főnökének, generális miniszternek. Tizenhat éven át viselte ezt a tisztséget, egy nehéz időszakban, amikor a második ferences nemzedékben felmerült a kérdés: szó szerint kell-e venni Assisi Szent Ferenc reguláját, megvalósítható-e a teljesen szegény, apostoli életforma. Bonaventura más rendek főnökeivel együtt dolgozott a II. lyoni zsinat előkészítésén. A X Gergely pápa 1273. május 28-án bíborossá és Albano püspökévé nevezte ki Bonaventurát. A zsinaton két híres beszédet mondott és fáradozása gyümölcseként megszületett az unió a görögökkel 1274. július 6-án. A megegyezés másnapján megbetegedett, és egy héttel később meghalt. Temetésén X. Gergely pápa és az egész zsinat jelen volt.

1482-ben avatták szentté. 1588-ban V. Sixtus pápa egyháztanítóvá nyilvánította, az utókor pedig a „Doctor Seaphicus”(szeráfi doktor) névvel tisztelte meg.

Apostolok oszlása, a Winkler-kódexben Tizönkét Apostol, liturgikus nevén: festem divisionis Apostolorum számontartott középkori ünnepnap, amelyet azonban a Tridentium a szakrális néphagyomány világába száműzött, a Kalendarium Romanum már nem említi. A Gyula-várbeli Capella Apostolorum (1445) nyilván e napon ünnepelte a búcsúját. Titulusa még egy kis Körmöcbánya-vidéki falu, Ókörmöcke (Stara Kremnička) templomának (1674), a közeli Urakvölgye (Vallis Dominerum, Herrengut) kápolnájának, napjainkban Szabadka-Kelebia új egyházának (ad SS. Apostolos 1936).
[…]
Padányi Bíró Márton az Evengelico-Apostolicae, avagy Evangyéliomi Kenyér-Morzsalékok és Apostoli Búza-kalászok előszavában írja, hogy a szent tanítványok szombaton szedték a kalászokat. A tizenkét kosár morzsalékot a Tizenkét Apostolok tisztességére Konstántzinápoly várossában Constantinus Magnus által épített templomban nagy tisztességgel bétették.
Az ünnep a XI. században bukkan föl. Valószínűleg Írországból és a skót bencésség közvetítésével terjed a latin szertartású Európa nagy részében. Nem válik általánossá, liturgikus jellegű kódexekben alig fordul elő.
A Tizenkét Apostol kőszobra jelenik meg a Mester társaságában Ják román kapudíszén.
Az ábrázolással gótikus művészetünkben már többször találkoztunk. Nem könnyű eldönteni, hogy a pünkösd ünnepét, vagy a tanítványok szétoszlásának napját akarják-e idézni, vagy csak egyszerűen a gloriosus Apostolorum chorus jelenik meg előttünk.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

Az European Gas and Electric Co. (EUROGASCO) és a magyar állam között 1933-ban megkötött szerződés értelmében a dunántúli kutatások sikere esetén az EUROGASCO-nak Magyarországon bejegyzett olajtermelő vállalatot kellett alapítania. 1937-ben a Zala megyei Budafapuszta környékén ipari kitermelésre alkalmas méretű olajmezőt fedeztek fel. A MAORT (Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság) alapszabályának elfogadása után, 1938. július 15-én alakult meg hazánk első olajbányászati vállalata 14 millió 357 ezer pengő részvénytőkével.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1988)

A talajmechanika tudományának magyarországi meghonosítója, JÁKY JÓZSEF (Szeged, 1893. július 15. – Budapest, 1950. szeptember 13.) pályáját az 1920-as években a Műegyetem közlekedési és vasútépítési tanszékén kezdte. Figyelme hamarosan egy nálunk még új tudomány, a talajmechanika felé fordult. Jáky a rézsűállékonysággal, a feszültségeloszlással, a szilárdságtannal és az anyagvizsgálattal foglalkozott. 1927-ben egy évet ösztöndíjjal az Egyesült Államokban töltött. Hazatérése után felállította Európa első talajmechanikai laboratóriumát. Az ő hatására kezdtek az 1930-as évek végén egyre több mérnöki létesítménynél előzetes talajvizsgálatokat végezni. Személyesen vett részt például a Ferihegyi repülőtér és a Földalatti vasút alapozási munkálataiban. Jáky sokat foglalkozott az útépítés talajmechanikájával, a fagy és a térfogatváltozás elleni védekezéssel, burkolatok méretezésével. 1938-tól oktatta a talajmechanikát a műegyetemen, 1941-től pedig a vasútépítés és földművek (a későbbi geotechnikai) tanszék vezetője lett.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1993, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)

Az erdélyi polihisztor: orvos, műszaki alkotó, nyelvész GYARMATHI SÁMUEL (Kolozsvár, 1751. július 15. – Kolozsvár, 1830. március 4.) tanulmányait Kolozsvárott, Nagyenyeden és Bécsben végezte, 1782-ben avatták orvosdoktorrá. Barátjával, Andrád Sámuellel gyalogosan tett tanulmányutat Németországban, ahol a kor jónéhány neves tudósával ismerkedett meg. Hazatérve Ráday Gedeonnál vállalt nevelői állást. Később orvosi gyakorlatot folytatott, 1787-ben Hunyad megye főorvosa lett. 1795-ben másodszor utazott Németországba; két évig lakott Göttingában, a tudományos élet egyik központjában. Itt tanult meg oroszul, svédül, dánul és angolul. 1800-ban tanár lett Zilahon; tíz évig tanított a gimnáziumban, majd nyugalomba vonulása után Bethlen Gergely birtokára vonult vissza.

A magyar nyelvészet, a természettudományok és azok gyakorlati alkalmazása állt érdeklődése középpontjában. Az első magyar hírlap, a Rát Mátyás által 1780-ban Pozsonyban megindított Magyar Hírmondó állandó munkatársa volt. 1784-ben – alig fél évvel a Montgolfier fivérek léggömbkísérlete után – Gyarmathi Pozsonyban léggömböt készített és bocsátott fel. Sikeres kísérletét hamarosan megismételte. Jeles mineralógus is volt; a nagyenyedi főiskola számára 425 darabos kőzetgyűjteményt vásárolt és ezekről jegyzéket készített. A német Kampe két érdekes könyvét fordította le illetve dolgozta át gyermekek számára: Amerikának feltalálásáról (1793) illetve Ifjabbik Robinzon (1794) címmel. Egy magyar nyelvtan megírására kiírt pályázatra készült Okoskodva tanító magyar nyelvmester című munkája, amellyel jutalmat nem nyert ugyan, de az erdélyi országgyűlés javaslatára egy támogató segítségével kiadták. Göttingában írta főművét, az Affinitas-t; ebben a modern összehasonlító nyelvtudomány alapelveit fektette le.

Kéziratban maradt naplójegyzeteiben így értékeli saját működését: „Göttingából én hoztam Erdélybe legelébb a sárga krumplit, az úgynevezett Zucker krumplit, mely mind a Luftbalonnál, mind az első magyar tragoediánál becsesebb tárgy előttem”.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)