Korkép – Megnyílt a Szentendrei Régi Művésztelep alkotóinak éves kiállítása

A Szentendrei Régi Művésztelep kertjében közel száz éve a magyar művészettörténet egyik legmeghatározóbb alkotói közössége működik. A Mank Galéria tavaszi kiállítása az itt alkotó képzőművészek legújabb műalkotásait mutatja be.

Az évről évre megrendezett művésztelepi kiállítás, amely a nagyközönség elé tárja a műtermekben zajló elmélyült alkotói munka eredményeit, ma már hagyománynak számít.

A kiállító tíz képzőművész az elmúlt három évben született műalkotásokat mutatja be. A kiállításon a szentendrei művészeti hagyományokhoz kapcsoló geometrikus, konstruktív kompozíciók, valamint a festők városának természeti kincsei által ihletett látványok is megjelennek.

A Mank Galériában megrendezett tárlat térben és időben is képzeletbeli utazásra hívja a látogatót. Az alkotók: Aknay János, Baksai József, Bánföldi Zoltán, Bereznai Péter, Buhály József, Csáki Róbert, Horváth Lóczi Judit, Krizbai Sándor, Knyihár Amarilla és Martin Henrik mind markánsan egyéni festészeti program alapján alkotnak. Az éves bemutatkozó kiállítás az ő munkásságukat mutatja be.

A művésztelep kertje leginkább Bereznai Péter kompozícióiban van jelen: alkotásai címével gyakran utal a hely szellemére. A redukált jelek és homogén felületek nála a misztériumra irányítják a figyelmet. Ebben a kiállításban a hold tematikájú festményciklusát láthatjuk. Az égitesteket idézik meg Martin Henrik művei is. Kompozícióit az asztrometria, azaz csillagászati mértan képi világa jellemzi. Csáki Róbert a víziók és álmok világába repíti a nézőket. A levegős, homályba vesző kompozíciókon figurák és építészeti terekre utaló formák tűnnek fel.

De végül minden utazás önmagunk megismerésére hív. Az univerzum mélységét és határtalanságát önmagunkban is megtapasztalhatjuk. A bennünket körülölelő felfoghatatlan nagyságok a lelkünkben is ott rejtőznek. Horváth Lóczi Judit repetitív sormintákat strukturáló, élénk színekbe foglalt kompozíciói a pszichét, a megélt valóságot jelenítik meg. Érzékeny társadalmi jelenségekkel, élethelyzetek megélésével és érzések feldolgozásával is foglalkozik festményein.

Baksai József alkotásai irodalmi inspirációiból keletkeznek. A festett részletek között felsejlő, a kompozíció szempontjából lényeges üzenetet hordozó szavak minden képének fontos elemei. Festményeinek megalkotásában gyakran szerepe van a rombolásnak is. Beleéli magát a festmény közegébe, és ebből fakadó érzései segítségével komponálja meg a kompozícióit. Ez az alkotói folyamat olyan belső utazás, amely során a különféle művészeti ágak összefonódnak.

Külső és belső valóságokon keresztül vezető utazásunk Bánföldi Zoltán műalkotásaival a múltba vezet. Az általa megjelenített építészeti és szobrászati örökségben a művészet történetéből jól ismert ókori művészeti tradíciókra vonatkozó utalásokat fedezhetünk fel. Az évezredek óta alkalmazott klasszikus arány- és mértékrendszer a kortárs művészetben is érzékletesen megjelenik. Bánföldi jellegzetes technikája, a szintén az ókorból ismert enkausztika (görög festészeti technika – a szerk.) fotóeljárással készült alkotásain is szerepet kap.

Az arányrendszer mesteri ismerete és alkalmazása nélkülözhetetlen része a geometrikus és konstruktív kompozíciók létrehozásának. E gondolat visszavezet a Szentendrei Régi Művésztelep origójához. Aknay János emlékeket idéző, homogén színfelületekből és geometriai formákból építkező, lehengerlő hatású festménye a tárlat egyik kiemelkedő alkotása. Színei emlékek képkockáit hívják elő a látogatókban. Egyes képelemekben Szentendre építészeti emlékeinek utalásaira is ráismerhetünk.

A szentendreiség gondolata vezet tovább Buhály József sorozatához, amelyen a Szamárhegy látványvilága és leleteknek nevezett motívumok jelennek meg. Művei Vajda Lajos és Korniss Dezső motívumgyűjtő misszióját juttatják eszünkbe. Munkái a szentendrei művészet vitalitását és aktualitását erősítik.

Az építészeti és történeti gazdagság mellett a természet kincsei is a Szentendrei Régi Művésztelep fontos értékei. A kert hatalmas fáinak közege közel száz éve egyet jelent magával a művészteleppel. A múltban gyökerező nagybányai kötődést Krizbai Sándor Fenyőcsalád című festménye jeleníti meg. Az antropomorf tulajdonsággal felruházott fenyőfák a táj és az itt élő emberek szimbiózisának szimbólumai.

Knyihár Amarilla festményén a víz fodrozódó felszínének tükröződéseivel van jelen a Duna-part mint a művésztelephez szorosan kötődő táj. A nagy méretű monokróm kompozíció nem csupán a természeti valóság ábrázolása: a víz tulajdonságainak önmagunkra vonatkoztatása a kiállítás ezen pontján úabb belső megismerési folyamatot indíthat el bennünk.