Az 1956. évi forradalom és szabadságharc vértanúi 1958. június 16-ai kivégzésének emlékére tartjuk A FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG NAPJÁt.
1989. június 16-án mintegy negyedmillió ember vett részt Nagy Imre, Gimes Miklós Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József és a forradalom ismeretlen szabadságharcosának ünnepélyes újratemetésén. A többórás szertartást az egész ország figyelemmel kísérte a tévé képernyőin. A Történelmi Igazságtétel Bizottság által, de az egész ellenzék támogatásával rendezett gyászünnepség a Kádár-rendszer – s az egész szovjet tömb – összeomlásának szimbólumává vált.

Kunigunda szűz, Orsolya állítólagos útitársa, aki azonban rajnai hajózásuk idején megbetegedett, és így Basel mellett kénytelen volt kiszállani. A Rajnavidék hajdani kedvelt szentje, vakok és bénák oltalmazója. Nem azonos Kunigunda királynéval (március 3.).
Hazai patrociniumáról nem tudunk. Tisztelete azonban a Szepességbe eljutott, ahova még Árpád-kori bevándorlók hozták magukkal, de szentünk ábrázolásait nyilván a Legenda Aurea is ihlette. Így Orsolya és más női szentek kíséretében föltűnik a bártfai Vir dolorum-oltáron (1510), továbbá az esztergomi Keresztény Múzeum két föltétlenül hazai táblaképén (1470, 1490). Magas (Vysoké) faszobrát (1390) a bártfai múzeum őrzi.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

Négyéves építőmunka után, 1913. június 16-án a Városligetben megnyílt a Széchenyi Gyógyfürdő. Első artézi kútját 1868-78 között Zsigmondy Vilmos fúratta. Ennek a kútnak a mélysége több mint 970 méter volt, a feltörő víz hőmérséklete pedig 74,5 Celsius fok. A második kutat a megnyitás után 23 évvel, Pávai Vajna Ferenc irányításával 1936-ban fúrták. Ennél a víz 1240 méter mélyről jön és 77 Celsius fokos hőmérsékletével Európa egyik legmelegebb hévforrását képezi. A fürdő épületét 1909 és 1913 között Czigler Győző és Dvorzsák Ede tervei szerint építették neobarokk stílusban. A termálfürdő és a strand mellett a Széchenyi Fürdőnek lég- és gőzkamrái, szénsavas és sósfürdői, ivókútjai, iszapkezelő részlegei is vannak. A gyógyvíz elsősorban mozgásszervi betegségek kezelésére alkalmas, az ivókúrák gyomor-, bél-, epe- és légúti betegségek gyógyítására szolgálnak.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1988, Budapest Lexikon)

A csillagászat és térképészet művelője, ZÁCH FERENC XAVÉR (Pest, 1754. június 16. – Párizs, 1832. március 12.) a bécsi katonai akadémián tanult és katonatisztként vett részt az osztrák birodalom feltérképezése céljából végzett földrajzi hosszúságmérésekben. 1783-ban Londonba került, Brühl grófnak, a szász választófejedelem londoni nagykövetének szolgálatában. A gróf amatőr csillagász volt; az ő révén került kapcsolatba Zách a Royal Society elnökével és vett részt az akkoriban felfedezett Uránusz bolygó rendszeres megfigyeléseiben. 1786-ban II. Ernő szász-gothai herceg szolgálatába állt. Tervei alapján a Gotha melletti Seebergen új obszervatórium épült, amelyet az akkori legkorszerűbb műszerekkel szereltek fel. Zách szervezte 1798-ban az első nemzetközi csillagász-találkozót, majd két év múlva megindította a világ első csillagászati folyóiratát Monatliche Correspondenz zur Beförderung Erd- und Himmels-Kunde címmel. 1804-ben, II. Ernő halálakor elhagyta Gothát és Genovába ment; itt adta ki a csillagászati folyóirat francia nyelvű változatát. Ezután Párizsba költözött, ahol hamarosan kolera áldozata lett.
Zách egész pályafutása alatt ápolta magyar kapcsolatait, folyóiratában rendszeresen közölte a magyar tudományos élet híreit. Több jelentős kézikönyvez írt latin nyelven és londoni tartózkodása idején a Royal Society tagja lett. Emlékét egy Hold-kráter őrzi az égitest Földről látható oldalán.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)

A szegedi születésű ausztriai gyáralapító, KŐRÖSI JÓZSEF (Szeged, 1811. június 16. – Andritz (Graz), 1868. január 31.) inasiskolát végzett és gyalog ment fel Pestre szerencsét próbálni. Nem boldogult sem itt, sem további, Oroszország európai városaiba vezető vándorútján. 1831-ben, rövid bécsi kitérő után Grazban állapodott meg, ahol a Hofrichter láncgyárban talált állandó munkát. Szorgalma olyan eredményes volt, hogy nemsokára érdekeltséget szerzett alkalmazójánál és társtulajdonossá küzdötte fel magát, sőt, utóbb megvásárolta a gyárat. Termékei olyan megbízhatóak voltak, hogy jogot nyert a monarchia valamennyi városába történő szállításra. Ekkor elhatározta egy fémárukat, gépeket és gépalkatrészeket előállító nagyobb gyár alapítását. Egy 1860-ban kiadott katalógusból kitűnik, milyen széles áruválasztékkal rendelkeztek. Kínáltak eladásra kézi hajtású darálókat, zúzó- és aprítógépeket, préseket, szívó-nyomó kutakat, csörlőket, darukat, öntött és hőkezelt vasúti kerekeket, valamint Kőrösi saját szabadalma alapján készült szivarkészítő gépet és légfűtő berendezéseket is. A két gyár mintegy 600 alkalmazottja elismerésre méltó szociális juttatásokban részesült: a gyártulajdonos házakat építtetett számukra, gyermekeiket lovas omnibusszal szállíttatta az iskolába, ének- és zenekart alapított, az iskolát bővíttette és taneszközökkel látta el, nyugdíjalapot létesített. 1867-ben tűz pusztított a gyárban és bár a helyreállítást már másnap megkezdték, Kőrösi a tűzvész során kapott füstmérgezésbe belehalt. Nevét ekkorra világszerte ismertté tették gyártmányai, különösen vízgépészeti berendezései, turbinái öregbítették az osztrák gépgyártás hírét.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)

MATOLCSY MIKLÓS (Cegléd, 1869. június 16. – Farmos, 1938. december 4.): gyógyszerész, a magyar gyógyszerészeti bibliográfia összeállítója. Gyógyszerészi és gyógyszerészdoktori oklevelét a budapesti tudományegyetemen szerezte. 1893-tól 1907-ig Than Károly I. sz. Vegytani Intézetében asszisztensként dolgozott. 1902-ben orvosdoktori oklevelet szerzett és 1905-ben a gyógyszerészet magántanárává képesítették. Bókay Árpád javaslatára a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1907-ben megbízta a budapesti Egyetemi Gyógyszertár, illetve 1935 óta Egyetemi Gyógyszerészeti Intézet vezetésével, amelyet 26 éven át irányított. Ő tanította először a budapesti egyetemen intézményesen a Gyógyszerészet című kötelező tárgyat és a vénykészítési gyakorlatot az orvoshallgatóknak. 1914-ben a gyógyszertár önálló vezetésére feljogosító ún. approbációs vizsga cenzora lett. Az Országos Közegészségügyi Tanácsnak, a IV. Gyógyszerkönyvet szerkesztő-bizottságnak tagja. 1922-ben egyetemi tanári és egészségügyi főtanácsosi címet kapott. Az I. világháború alatt a katonai kórházak gyógyszertárainak vezetője volt. Számos kémiai, gyakorló gyógyszerészi és gyógyszerésztörténelmi munkája közül legjelentősebb a magyarországi gyógyszerészeti bibliográfiája.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1994. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)