Szent Iréneusz
SZENT IRÉNEUSZ születésénél fogva görög volt és keresztény. Olyan kisázsiai keresztény közösségből származott, amelyekben az apostolok munkájának emléke különös elevenséggel élt. Rendkívül olvasott volt, alaposan ismerte a kortárs filozófiát és irodalmat, a Szentírást és az őskeresztény irodalmat. Férfikorában Dél-Galliában, Lugdunum (Lyon) városában presbitere volt egy kisázsiai kivándorlókból álló egyházközösségnek. 177-ben, amikor a bennszülött lakosság üldözni kezdte a keresztényeket, a közösség több tagját bebörtönözték, kínozták, Szent Iréneusz törődött a foglyokkal, akik Eleutherius pápához küldték követségbe azzal a feladattal, hogy szelídebb eljárásra bírja a pápát. Római küldetése sikerrel járt, ám a követségből visszatérve megfogyatkozott egyházközösséget talált, amely őt választotta püspökévé. Mintegy tizennégy évvel később ismét békekövetként lépett fel a pápa és a kisázsiai egyházközségek között, Victor pápa ugyanis ki akarta zárni a kisázsiai püspököket az egyetemes egyházból. Szent Iréneusz írást intézett a pápához, a vitatkozó felek pedig, kibékültek egymással. Pontos adatok nincsenek arról, hogy Szent Iréneusz hogyan végezte életét: egy hagyomány szerint vértanúként halt meg egyházközösségével együtt: egy nap császári parancsra katonák zárták körül a várost, minden keresztényt elfogtak és megöltek, súlyosan bántalmazták és meggyilkolták Szent Iréneuszt. Tényszerű adatokat Tours-i Szent Gergely közöl Szent Iréneusz püspök vértanúhaláláról. Erre a hagyományra alapozva az Egyház vértanúnak tiszteli és ünnepli Szent Iréneuszt.
Tittel Pál születésnapja – 1784
Az egri, majd a gellérthegyi csillagvizsgáló vezetője, TITTEL PÁL (Pásztó, 1784. június 28. – Buda, 1831. augusztus 26.) Gyöngyösön, Kecskeméten és Egerben tanult. Már mint a papi rend tagját nevezték ki az egri líceum matematika tanárává. 1809-ben megbízták az Esterházy Károly által alapított egri csillagvizsgáló vezetésével. Munkájára felkészülvén 1809-10 között tíz hónapig gyakornokoskodott a bécsi csillagvizsgálóban, majd 1815-ben három éves nyugat-európai tanulmányútra indult. Ez idő alatt másfél évet töltött Göttingenben Gauss tanítványaként és mesterén keresztül a legnevesebb német csillagászokkal került kapcsolatba. Gausstól kapott ajánlólevele tette lehetővé, hogy Párizsban bekerüljön a legjobb francia természettudósok társaságába és használhassa a párizsi obszervatórium műszereit. Eljutott Londonba és a greenwichi csillagdába is. Hazatérte után még néhány évig Egerben dolgozott, majd 1824-től haláláig a gellérthegyi csillagvizsgálót irányította. Elsősorban a kronológia és a kisbolygók pályaszámítása érdekelte; ezekben a tárgykörökben könyvet, illetve több cikket is megjelentetett. Budán a kor szellemi életének legjobbjai gyűltek köré: irodalmárok, tudósok, politikusok. Közeli barátja volt Széchenyi István és az akadémia első elnöke, Döbrentei Gábor. A Magyar Tudós Társaság tagjaként célul tűzte ki a magyar csillagászati szaknyelv megteremtését. Társszerzője volt a Matematikai Műszótárnak. Magyar nyelvű írásai közül a két legjelentősebb az 1820. évi napfogyatkozás illetve a „buda-pesti torony órák regulázása” tárgyában közzétett cikke. Kolerajárvány áldozataként halt meg; Vörösmarty verset írt emlékére.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)
Sabathiel Richárd születésnapja – 1875
A vasbeton építészet szakértője, Sabathiel Richárd (Budapest, 1875. június 28. – Budapest, 1942. június 14.) számos vízierőmű és völgyzáró gát tervezésében vett részt. 1914-ben nyitott önálló irodát és az ő tervei alapján épült meg többek között az ikervári vízerőmű, a soroksári Duna-ág vízierőtelepe és a tiszaluci víztároló. Szerkezeti megoldásai között kiemelkedő jelentőségűek voltak háromcsuklós vasbeton hídjai és redőnyös elzárású vasbeton zsilipjei. Tudományos munkássága főleg a boltozatokkal és boltozott hidakkal kapcsolatos kérdésekre valamint keretszerkezetek számítására terjedt ki.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 2000, Magyar Életrajzi Lexikon)
Gerlóczy Gedeon születésnapja – 1895
A modern magyar építészet jeles alakja, GERLÓCZY GEDEON (Budapest, 1895. június 28. – Budapest, 1975. július 30.) híres orvos-dinasztiából származott, de ő a családi hagyományt megtörve a budapesti Műegyetemen és Münchenben folytatott mérnöki tanulmányokat. Életének érdekes momentuma, hogy 1919-ben megvásárolta a megsemmisítésre szánt Csontváry képeket és ezzel megmentette őket az utókor számára; ezek képezték később a pécsi Csontváry Múzeum alapját. Építészi pályája olyan állami megbízásokkal indult, mint a salgótarjáni rendőrkapitányság illetve a debreceni csendőrparancsnokság épülete. Ezeknél, a kor szokásainak megfelelően, történeti stílusokat idézett fel. Első modern épülete a híres Napraforgó utcai lakótelep (Budapest II. kerülete) számára készült. A harmincas években intenzíven foglalkozott a kórházak, egészségügyi intézmények építésének elméletével és megtervezte az első többemeletes kórház-központot, az OTI Baleseti Kórházát – addig ugyanis Magyarországon a pavilon rendszerű kórházépítés volt szokásban. Ő tervezte a Madách Színházat (később Madách Kamara, jelenleg Örkény Színház), valamint a Belváros egyik legnagyobb modern bérház-csoportját, a Petőfi Sándor illetve Párisi utca felé 3 bejárattal és összekötő passzázzsal. A magánirodák megszüntetése után az IPARTERV tervezője lett nyugdíjazásáig. 1963-ban harmadmagával megnyerte a budapesti orvostudományi egyetem elméleti tömbjére kiírt pályázatot.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon)
