Göcsejben fagyosnapok néven tartja számon Pongrác, Szervác, Bonifác (május 12, 13, 14) alakját és napjait a közép-európai, tehát a hazai néphagyomány is. Pongrác egyébként ókeresztény vértanú (†304), Szervác püspök (†384), Bonifác (†303) szintén mártír volt.
Évszázados paraszti tapasztalat szerinte ebben az időszakban a melegedő időjárás hirtelen hűvösre fordul, sőt sokszor fagyot is hoz, amely a sarjadó rügyeket, vetéseket tönkreteheti. A szorongás olyan erős, hogy szakrális kultuszuknak nincs nyoma: még patrociniummal, szoborállítással sem remélik, hogy jóindulatuk megnyerhető. Egyedül Szervác a kivétel, de – mint mindjárt látni fogjuk – tiszteletének más indítékai is vannak.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

Az ápolónők nemzetközi napját (International Nurses Day) 1974 óta az Ápolónők Nemzetközi Tanácsa (International Council of Nurses, ICN) kezdeményezésére május 12-én, Florence Nightingale (1820–1910) angol ápolónő és statisztikus, a modern nővérképzés és a betegellátás reformjának elindítója születésének évfordulóján ünneplik. Florence Nightingale a krími háborúban önkéntes ápolónőket toborzott, mentette, ápolta a sebesülteket, majd később ápolónőképző iskolát alapított. 

Az ápolónők nemzetközi napját 1982-től Magyarországon is megtartják. Florence Nightingale kortársa volt hazánk kiemelkedő ápolója, Kossuth Zsuzsanna, akinek a nevéhez fűződik az Országos Nőegyleten belül létrejövő Betegápolónői Egyletek megalapítása. Az ápolónők nemzetközi napja alkalmából a példaértékű ápolónői tevékenységet végzőket Pro Sanite-díjjal és Kossuth Zsuzsa Emlékéremmel ismerik el.  

Az őshazakutató JERNEY JÁNOS (Dorozsma, 1800. május 12. – Pest, 1855. december 24.) jogi tanulmányokat végzett és különböző közigazgatási posztokat töltött be; szabadidejében, önképzéssel tanult nyelveket és végzett levéltári kutatásokat a magyarok őstörténetére vonatkozóan. 1844-ben Keletre utazott, Moldvában régészeti kutatásokat végzett, majd bejárta a Fekete-tenger és az Azovi-tenger mellékét a Don torkolatáig. Útjáról 1851-ben könyvet adott ki Jerney János Keleti utazása a magyarok őshelyeinek kinyomozása végett 1844 és 1845 címmel. Munkája fontos történelmi és földrajzi forrás a korabeli Moldva és Besszarábia térségéről.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 2000, Magyar Életrajzi Lexikon)

A neves csillagász és nyelvtudós, Sajnovics János (Tordas, 1733. május 12. – Buda, 1785. május 4.) korán árvaságra jutott és már 15 évesen belépett a jezsuita rendbe. Elöljárói felfigyeltek matematikai és csillagászati érdeklődésére, tehetségére és Bécsbe küldték, ahol Hell Miksa udvari csillagász mellé került. A tudós és tanítványa életre szóló barátságot kötött. Az 1760-as években VII. Keresztély dán és norvég király Mária Teréziától kért csillagászt a Vénusz bolygó Nap előtti átvonulásának megfigyelésére, amelyet 1769-re vártak, és amely azért volt fontos, mert a mért adatok alapján a Nap-Föld távolságot akarták pontosan meghatározni. A királynő a feladatra Hell Miksát ajánlotta, aki segítőtársként Sajnovicsot vitte magával. Az expedíció a fiatalember számára azért is vonzó volt, mert a megfigyelések tervezett helyén, Vardő szigetén lappok éltek, és az ő nyelvük tanulmányozása alapján akart bizonyítékot szerezni a magyar-finnugor nyelvrokonságra.
A két tudós útja rendkívül megerőltető és veszélyes volt. A kopár, gyéren lakott, zord éghajlatú szigeten gerendából ácsoltak csillagvizsgáló tornyot, Sajnovics pedig rövid idő alatt kiválóan megtanulta a lapp nyelvet. A fontos csillagászati esemény előtt még volt idejük számos értékes tudományos megfigyelésre, mérésre, például az apály-dagály jelenségére, a tenger tükrén való fénytörésre, a delejtű sarki elhajlására, az északi fényre vonatkozóan; gyűjtöttek kagylókat és csigákat is. 1769. június 3-án került sor a Vénusz áthaladására a Nap előtt. A parallaxis szög mérése alapján a Nap és a Föld közepes távolságát 151,2 millió km-ként határozták meg, amely csak kis mértékben tér el a ma elfogadott, 149.6 millió km-es értéktől.
Sajnovicsnak sikerült bebizonyítania a finnugor nyelvrokonságot; erről hazatérőben Koppenhágában is beszámolt. Demonstratio című könyvében szókészletbeli és nyelvtani egyezések alapján bizonyította feltevését. Ő volt az első, aki állítása igazolására az összehasonlító nyelvtudomány módszereit alkalmazta. Hazatértük után Sajnovics a budai egyetem matematika tanára lett és 1778-ban kiadta Idea Astronomiae című könyvét, amelyet csillagászat-népszerűsítő munkának szánt.
Nagy tudományos jelentősége van Sajnovics naplójának és levelezésének is, amelyekben rendszeres meteorológiai és etnográfiai megfigyelések olvashatók. Fontos eredménye útjuknak az útközben elkészített sok részletes térképrajz is.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)