Egy 1895. november 18-án kiadott rendelet tette lehetővé nők számára a bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészi képzést és gyakorlatot, igazi változást azonban ezen a téren csak a világháború körüli időszak hozott. Az első női mérnökhallgatókat 1918-ban vették fel a Műegyetemre, összesen négyet. Az első női egyetemi tanárt 1930-ban nevezték ki.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1995)

KECZKÉS KÁROLY (Lőcse, 1799. november18. – Bécs, 1856. november 18.) vízépítő mérnök, földmérő, Vasvári Pál után Széchenyi István legközelebbi partnere a folyamszabályozási kérdések megoldásában. Tanulmányait a pesti Királyi Egyetem Mérnökképző Intézetében végezte, az Institutum Geometrico-Hidrotechnikum-ban. 1822-ben szerezte meg oklevelét. Kezdetben a Duna folyamatban lévő feltérképezését végezte, majd hajózási mérnökként dolgozott a Rábán és a Pinkán. Ezután a fiumei kikötő építési munkálataiban gátakat, zsilipeket, keresztszelvényeket tervezett. A szabadságharc bukása után Széchenyivel való kapcsolata miatt rövid ideig mellőzték, majd 1853-tól bécsi hivatali álláshoz jutott. Elsősorban a tiszai árvizeket tanulmányozta, és műszaki berendezést talált fel a tiszai átvágások kotrógépeinek tökéletesítésére.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

JENDRASSIK JENŐ (Kapnikbánya, 1824. november 18. – Budapest, 1891. március 3.): fiziológus, egyetemi tanár, a magyar orvosi fizika megteremtője. A bölcsészdoktori oklevél elnyerése után 1847-től Bécsben végezte orvosi tanulmányait, ahol 1853-ban orvosi oklevelet nyert. Két évig dolgozott a bécsi közkórházban műtőnövendékként, majd Erdélyben koleraorvos volt. A továbbiakban Brücke és Ludwig élettani intézeteiben képezte tovább magát. 1857-ben Kolozsvárott az orvos-sebészi tanintézetben az elméleti orvostan tanára. 1860-tól haláláig az élettan tanára a pesti egyetemen, 1884–85 között az egyetem rektora is volt. Tervei szerint épült fel a budapesti élettani intézet, amely akkor a legkorszerűbbek közé tartozott. Az orvosi fizika első hazai művelője. Jelentősek a bordaközi izmok működésére, a szemmozgások mérésére vonatkozó tanulmányai. Több élettani regisztráló készüléket szerkesztett. Az izomműködést elektromos és mágneses folyamatokra vezette vissza. Az izomelektromosság számos jelenségét írta le, a kérdésnek elismert kutatója volt. Nagy szerepe volt az Országos Közegészségügyi Tanács megszervezésében.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

Erdély kiemelkedő polihisztor tudósa, a karteziánus filozófia és a természettudományok képviselője, messze földön híres bányászati szakértő és orvosdoktor, KÖLESÉRI SÁMUEL (Szendrő, 1663. november 18. – Nagyszeben, 1732. december 24.) a hollandiai Leydenben és Franekerben járt egyetemre az erdélyi kancellár támogatásával. Teológiai, filozófiai és orvosi diplomával tért haza és Nagyszebenben lett tartományi főorvos. Erdély gazdag ásványvilága érdeklődését a bányászat felé fordította és annak legjelentősebb szakemberévé vált. 1700-ban a leromlott erdélyi bányászat felügyelőjévé nevezte ki I. Lipót császár és megbízta annak újjászervezésével. Munkássága eredményeként Erdély nemesfém-bányászata fellendült és újra virágkorát élte. 1717-ben megjelent munkája, a latin nyelvű Auraria Romano-Dacica (A római-dáciai aranybánya) a magyar bányászat első kiemelkedő szakmunkája. Elsőként ismertette Erdély aranybányászatának történetét, valamint fontos kultúrtörténeti és természetismereti adatokat is tartalmazott.

Köleséri igazi polihisztor volt; ezt tükrözi korának legnagyobb magángyűjteményeként számon tartott 4000 kötetes könyvtára is, melyben orvosi, természettudományos, filozófiai, államismereti és történeti művek is helyet kaptak. Neki 40 műve jelent meg nyomtatásban latin, német illetve magyar nyelven; tárgyuk széles kört ölelt fel: foglalkozott a filozófia, teológia, fizika, orvostudomány, történelem, jog, nyelvészet és bányászat kérdéseivel. Általában a gyakorlatban hasznosítható tudományok híve volt; szorgalmazta a természettudományos kutatásokat és a technika fejlesztését.

Köleséri a XVIII. század eleji Erdély tudományos és közéletének kiemelkedő alakja volt, a karteziánus filozófia képviselője, a korai német felvilágosodás eszmeáramlatának közvetítője, akit Pápai Páriz Ferenc mellett kora legnagyobb orvosának tartottak. Tudását külföldön is elismerték: a londoni Royal Society első magyar tagjává választották 1729-be, továbbá tagja volt a német akadémiának és a páduai Tudós Társaságnak.

Bod Péter Magyar Athenas című művében így írt róla: „… Erdélybe jövén tsak hamar elhíresedett, mint-hogy minden-féle tudományokban nagy böltsessége volt; az orvoslás mesterségében pedig nagy földön mássa nem volt, aki olly jól a nyavalyák okait észrevehette volna, s olly fundamentomosan orvosolhatta volna. Nem tartottak az ő idejében a két Hazában hozzá hasonló tudósembert”.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1988 [Csíky Gábor])

Eötvös Loránd 1919. április 8-án bekövetkezett halála után a geofizikai kutatások felügyelete a Pénzügyminisztériumhoz került. November 18-án a minisztérium a területen a korábbi egyetemi szervezeti kapcsolódásaitól leválasztottan új szervezetként létrehozta a Geofizikai Intézetet, amely az intézmény első vezetőjének, Pekár Dezsőnek a javaslatára vette fel Eötvös Loránd nevét. Az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ELGI) a világ első, alkalmazott geofizikával foglalkozó intézete volt.
A torziós inga használata a kőolajkutatás területén a 20-as és 30-as években vált elterjedtté, ez tette világhírűvé halála után Eötvös Loránd nevét. Az ingák alkalmazási lehetőségeinek megismerésére már ekkoriban számos külföldi kutató kereste fel az Intézetet.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1994. MTESZ (Szabó Zoltán))

A minden évben megrendezett Európai antibiotikum-nap célja, hogy beszéljenek az antibiotikumok megfontolt alkalmazásának fontosságáról, valamint az antibiotikumok túlzott, indokolatlan vagy nem megfelelő alkalmazásának veszélyeiről.