Jeles napok

November – Szent András hava – őszutó – enyészet hava

Jeles napok

Halottak napja

A katolikus egyházban a Mindenszentek utáni nap (november 2., ha az vasárnap, akkor november 3.) a tisztítótűzben szenvedő lelkek emléknapja. Ezen a napon a „küzdő egyház” tehát a „szenvedő egyházról” emlékezik meg. Általános szokás szerint az előtte való nap délutánján, a „halottak estéjén” rendbe hozzák a sírokat; virágokkal, koszorúkkal feldíszítik, és az este közeledtével gyertyákkal, mécsesekkel kivilágítják, „hogy az örök világosság fényeskedjék” az elhunytak lelkének. Idegenben elhunyt, ismeretlen földben nyugvók emlékének a temetőkereszt vagy más közösségi temetőjel körül gyújtanak gyertyát. Régente néhol egyenesen máglyát gyújtottak, miközben szünet nélkül harangoztak.
Elterjedt szokás szerint ezen az estén otthon is égett a gyertya, mégpedig annyi szál, ahány halottja volt a családnak.

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (részlet)

Illyés Gyula születésnapja – 1902 – A Digitális Irodalmi Akadémia tagja

ILLYÉS GYULA (Felsőrácegrespuszta, 1902. november 2. – Budapest, 1983. április 15.): író, költő, műfordító, szerkesztő.
1916-ban, szülei válása után, anyjával Budapestre költözött. 1920. december 22-én jelent meg első verse név nélkül a Népszavában. 1921 őszétől a budapesti egyetem magyar-francia szakos hallgatója volt. 1918–19-ben részt vett a baloldali diák- és ifjúmunkás-mozgalomban, várható letartóztatása elől 1921 végén emigrált, tavasszal Párizsba érkezett. Alkalmi állások után könyvkötőműhelyben dolgozott. Részt vett az emigráns magyarok szakszervezete és különféle munkásmozgalmi művelődési körök munkájában. Egy ideig a Sorbonne hallgatója volt. Megismerkedett a francia avantgárd vezető művészeivel, többükkel életre szóló barátságot kötött.
1923-ban első cikkeit, fordításait az Ék és a Ma közölte. 1926-ban amnesztia nyomán hazatért. Fő fóruma a Kassák által szerkesztett Dokumentum, majd a Munka lett. 1927. november 16-án megjelent első kritikai írása a Nyugatban; 1928-tól már költőként is rendszeresen jelen volt. 1934-ben az első írókongresszusra való meghívás alapján hosszabb utazást tett a Szovjetunióban. 1934-től a Válasz munkatársa is volt. 1937-ben a Márciusi Front egyik alapítója. 1939-ben feleségül vette Kozmutza Flórát. Babits halála után 1941-ben a Nyugat örökébe lépő Magyar Csillag szerkesztője. 1945-ben nemzetgyűlési, majd rövid ideig országgyűlési képviselő. 1946-ig a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője. 1946–1949 között a Válasz szerkesztője. 1948-tól visszavonult a közélettől (1956. október 31-én beválasztották a Petőfi Párt Irányító Testületébe). Élete utolsó évtizedeiben munkásságáért sorra jutalmazták hazai és külföldi kitüntetésekkel. 1945–1949 között az MTA tagja volt; tagságát 1989-ben állították vissza.Lírája az avantgárd igézetében indul, de – főleg expresszionista és szürrealista – kifejezésmódja gyakran ötvöződik tárgyias elemekkel is. Meghatározó élménye a táj, „ősei hona”, a „százados szelíd szegénység” sorsvállalása, „testvér összetartásra” nevelő ereje, a kétkézi munka teremtő hatalma, történelmi múltunk intelme, a „bitorolt föld” és „Dózsa György sercegő bőrének” emléke. A 30-as évek elejétől költészetének legerőteljesebb vonulata sajátos lírai realizmusa: verseiben a tárgyak és személyek legtöbbször eredeti funkcióikban, összefüggéseikben, eredeti cselekvésekkel, valóságos térben és időben jelennek meg; a vers minden atomja a valóság logikája szerint kapcsolódik egymáshoz, s áll össze. A súlyos társadalmi bajok, a „nem menekülhetsz” közösségi küldetéstudata és irodalmunk hagyományai együttesen késztették az avantgárdtól elfordulva a tárgyiasan életközeli líra művelésére. Ugyanez vezette a költői epika megújításában. Egymást követő elbeszélő költeményeiben (Három öreg, 1931; Ifjúság, 1932; Hősökről beszélek, 1933) a gyermek- és ifjúkori emlékek idézése, az idill és tragikum egysége összetettségében is reménykedő forradalmi jövőképet ad. Ars poéticája valósul meg prózai írásaiban is.
A Puszták népe (1936) az irodalmunkból addig hiányzó „népréteg lelkületét” és életét ábrázolja szociográfiai, önéletrajzi és szépirodalmi elemek művészi összeszövésével. A Petőfi (1936) a mindenekfölött vállalt költőelőd életének és munkásságának, a forradalmárlét szépségeinek és veszélyeinek elemzése.Háborús évekbeli egyéb munkásságával is a széles nemzeti összefogás megteremtésére törekszik legalább a szellemi ellenállás szintjén. A háború utáni újjáépítéssel és társadalmi átalakítással eleinte konkrét mozzanatokban is azonosul (Megy az eke; Amikor a Szabadság-hídra a középső részt fölszerelték). 1946-ban filozófiai igényű gondolatisággal vet számot a történelmi haladás törvényeivel, s tesz hitet mellette még akkor is, ha ez szükségképpen áldozatokkal jár, mert „nincs visszafelé út” (A reformáció genfi emlékműve előtt). Ekkor fejezte be a háború éveiben elkezdett Hunok Párisban (1946) című regényét. Az évek teltével csalódottan látta, hogy a szocializmust ígérő hatalom kirekesztette a népet az országformálásból (Egy mondat a zsarnokságról [1950], 1956). Lírai kötete hosszú évekig nem jelent meg, más műfajokban az egyszerű dolgos emberek, a hétköznapi munka nemzetfenntartó erejéről szólt (Két kéz, 1950), és különféle áttételekkel azt az alapigazságot fogalmazta meg, hogy „semmiféle szabadság nincs a nép közvetlen részvétele nélkül”.
Drámaírói munkássága az 50-es években kezdett kiteljesedni, mindenekelőtt a nemzeti történelmi önvizsgálat drámatípusával (Ozorai példa, 1952, Fáklyaláng, 1953).
A szépprózában szintén a folytatva megújulás útját járta mindvégig. Kháron ladikján (1969) című esszéregénye műfajilag is eredeti, mély és bátor szembenézés azzal az ellentmondással, hogy „életünk öröklét igényű” a mulandóságban is. Az Ebéd a kastélyban (1962), a Beatrice apródjai (1979) és a befejezetlenül maradt A Szentlélek karavánja (1987) regénysorában vissza-visszatér, új élményrétegeket is bevonva, önéletrajzi műveinek világához.
Szépirodalmi munkássága mellett élete végéig jelentősek más műfajokban való megszólalásai: esszéi, tanulmányai, naplójegyzetei, interjúi és műfordításai, népmese-feldolgozásai is.

(Vörös László szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)

Divald Károly születésnapja – 1830

Első természetfotósunk, DIVALD KÁROLY (Selmecbánya, 1830. november 2. – Eperjes, 1897. november 7.) az egri Líceumban kezdte tanulmányait, majd Bécsben szerzett mesteri oklevelet gyógyszerészetből és vegyészetből. Először patikát bérelt Bártfán, majd egy 1860-ban vásárolt használt, kezdetleges fényképezőgépen sajátította el a fotózás szakmai alapfogásait, iskola és mester nélkül. Először egy fedett csűrben gyakorolta a mesterséget, de 1865-ben már felső- és oldalvilágítással ellátott üvegműtermet rendezett be Eperjesen. 1871-ben – a kor igényeinek megfelelően – portréműtermet nyitott. Rövidesen a korabeli fényképezésnek egy egészen új, általa kitalált útjára lépett: első természetfotósunk lett. Táj- és városképei nagy feltűnést és tetszést keltettek. Elsőként jutott fel kamerájával a Magas-Tátra hegyormaira. 1890-től már képeslapokon árulták tátrai tájképeit. Tevékenységének izgalmas területe lett a barlangfotózás. A Tátra cseppkő- és mészkőbarlangjait a kutatók az 1880-as években kezdték feltárni. Divald mindig velük tartott és fényképsorozatokat készített a dobsinai, a szepesbélai és az aggteleki barlangokról. A sokszorosítás technikáját, a fototípia, azaz fénynyomat készítést Münchenben sajátította el és 1878-ban már saját nyomdájában készítette azokat. Divald elsőként foglalkozott a felvidéki műemlékek megörökítésével is. Fényképei a régészet és művészettörténet pótolhatatlan dokumentumai lettek. Gyermekei közül három fia is a fényképezést választotta élethivatásul, és a század végére az eperjesin kívül Bártfafürdőn, Tátrafüreden, Iglón és Budapesten is működött „Divald- fényirda”.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)

November 2-án történt

November 2-án, halottak napján az elhunytakra emlékeznek világszerte. Az eredetileg keresztény ünnep mára túlnőtt az egyházi kereteken, ezen a napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére.

Salgótarján, 2021. október 31.
Mécsesek és virágok a salgótarjáni Bajcsy-Zsilinszky úti temetőben mindenszentek ünnepe és halottak napja előtt, 2021. október 31-én. November 1. mindenszentek ünnepe, november 2. a halottak napja a keresztény világban.
MTI/Komka Péter
Fotó: Komka Péter / MTI

Ünnep

Halottak napja – A katolikus egyházban a mindenszentek utáni nap a tisztítótűzben szenvedő lelkek emléknapja. Többet is megtudhatunk róla az OSZK honlapján.
A D-vitamin világnapja – Megtartásával 2009 óta hívják fel a figyelmet a D-vitamin hiányának súlyos egészségügyi kockázataira.
Az újságírókkal szembeni bűntettek büntetlensége elleni küzdelem nemzetközi napja – az ENSZ Közgyűlése 2013. december 18-án nyilvánította emléknappá arra emlékezve, hogy 2013-ban ezen a napon Maliban meggyilkoltak két francia újságírót.

November 2-án történt

1503 Kolumbusz Kristóf felfedezte Panamát, melyet Portobellónak nevezett el.
1765 Mária Terézia királynő Erdélyt nagyfejedelemséggé nyilvánította.
1889 Észak-Dakota lett az USA 39., Dél-Dakota pedig a 40. tagállama.
1917 Arthur James Balfour angol külügyminiszter kiadta deklarációját a közel-keleti helyzettel kapcsolatban, amely kilátásba helyezte egy önálló zsidó állam megalakítását.
1936 Nagy-Britanniában az 1932-ben indított kísérleti adások után megkezdte működését a BBC televíziós hálózata, a világ első rendszeres közszolgálati televíziója.
1938 A bécsi Belvedere palotában Von Ribbentrop német és gróf Ciano olasz külügyminiszter meghozta az úgynevezett első bécsi döntést, amely szerint a Felvidék és Kárpátalja déli sávja visszakerült Magyarországhoz.
1962 Átadták a Kab-hegyi televízióadót.
1983 Felavatták a Paksi Atomerőmű 1. blokkját.
2000 Sikeresen dokkolt a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) a Szojuz TM–31 űrhajó, amely az űrbázis első állandó legénységét – egy amerikai és két orosz űrhajóst – vitte.
2004 Terrorista csoportokkal is kapcsolatot tartó muszlim szélsőséges meggyilkolta Amszterdamban Theo van Gogh holland író-filmrendezőt.
2010 Az Országgyűlés elfogadta a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvényt, az úgynevezett „médiaalkotmányt”.

November 2-án született

1755 Marie Antoinette osztrák főhercegnő, az utolsó francia királyné, XVI. Lajos király felesége, a francia forradalom egyik áldozata
1808 Dorner József botanikus, gyógyszerész, pedagógus, akadémikus, a növényszövettan (fitohisztológia) egyik hazai úttörője
1830 Divald Károly fényképész, az első magyar természetfotós

Selmecbányán született, az egri Líceumban kezdte tanulmányait, majd Bécsben szerzett mesteri oklevelet gyógyszerészetből és vegyészetből. Először patikát bérelt Bártfán, majd egy 1860-ban vásárolt használt, kezdetleges fényképezőgépen sajátította el a fotózás szakmai alapfogásait. Először egy fedett csűrben gyakorolta a mesterséget, de 1865-ben már felső és oldalvilágítással ellátott üveg műtermet rendezett be Eperjesen. 1871-ben portréműtermet nyitott. Rövidesen a korabeli fényképezésnek egy egészen új, általa kitalált útjára lépett: első természetfotósunk lett. Táj- és városképei nagy feltűnést és tetszést keltettek. Elsőként jutott fel kamerájával a Magas-Tátra hegyormaira. 1890-től már képeslapokon árulták tátrai tájképeit. Tevékenységének izgalmas területe lett a barlangfotózás. A Tátra cseppkő- és mészkőbarlangjait a kutatók az 1880-as években kezdték feltárni. Divald mindig velük tartott, és fényképsorozatokat készített a dobsinai, a szepesbélai és az aggteleki barlangokról. A sokszorosítás technikáját, a fototípia, azaz fénynyomat készítését Münchenben sajátította el, és 1878-ban már saját nyomdájában készítette azokat. Divald elsőként foglalkozott a felvidéki műemlékek megörökítésével is. Fényképei a régészet és művészettörténet pótolhatatlan dokumentumai lettek. Gyermekei közül három fia is a fényképezést választotta élethivatásul. 1897. november 7-én halt meg Eperjesen. Forrás: OSZK.

1843 Erkel Elek zeneszerző, karmester és zongoraművész, Erkel Ferenc második fia
1869 Ignotus (Ignotus Hugó) kritikus, költő, író, a Nyugat egyik alapítója és első főszerkesztője
1892 Ábrahám Pál zeneszerző, karmester, a két világháború közötti időszak egyik legismertebb operettkomponistája, a műfaj megújítója
1902 Illyés Gyula háromszoros Kossuth-díjas író, költő, a 20. századi magyar irodalom és szellemi élet kiemelkedő alakja. Részletes életrajza az OSZK honlapján olvasható.
1906 Luchino Visconti olasz filmrendező, forgatókönyvíró, a neorealizmus egyik első és legjelentősebb képviselője
1913 Burt Lancaster Oscar-díjas amerikai színész, producer
1918 Terták Elemér műkorcsolyázó, edző és sportvezető
1938 Zsófia királyné, görög születésű spanyol királyné
1944 Keith Emerson brit zenész, az Emerson, Lake & Palmer alapítója
1955 Frajt Edit magyar színésznő
1966 Nagy Gábor György Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész
1974 Polgár Zsófia olimpiai bajnok sakkozó
1991 Sztarenki Dóra magyar színésznő, táncművész

November 2-án halt meg

1939 Feld Zsigmond színigazgató, színész, a városligeti színház vezetője
1950 George Bernard Shaw Nobel-díjas és Oscar-díjas ír származású angol drámaíró
1966 Peter Joseph Wilhelm Debye Nobel-díjas amerikai fizikai kémikus
1975 Pier Paolo Pasolini olasz filmrendező, kritikus, esztéta
1976 Szilágyi Domokos erdélyi magyar költő, író, irodalomtörténész, műfordító
1989 Ronyecz Mária Jászai Mari-díjas színésznő
1992 Hal Roach Oscar-díjas amerikai filmproducer, a Stan és Pan-filmek atyja
2001 Réber László kétszeres Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész és könyvillusztrátor
2007 Igor Mojszejev szovjet-orosz táncművész, a nevét viselő néptáncegyüttes vezetője
2012 Rózsás János magyar író
2019 Huszár Tibor Széchenyi-díjas szociológus, akadémikus
2019 Marie Laforet francia-svájci színésznő, énekesnő

#eztörténtma