A katolikus egyház 1969 óta a szenteket haláluk napján ünnepli, de Páli Szent Vince ünnepe miatt Szent Kozma és Damján szeptember 26-án szerepelnek a liturgikus naptárban.

PÁLI SZENT VINCE (Ranquine, 1581. április 24. – Párizs, 1660. szeptember 27.) tizenöt évesen kezdte meg tanulmányait a dax kollégiumban, mert itt akadt jótevője, M. de Comet, aki fedezte taníttatásának költségeit. 1600-ban szentelték pappá. Marsailles-be indult egy örökösödés kapcsán, visszafelé kalózok támadták meg és eladták rabszolgának. Több gazdája volt, egyiket sikerült megtérítenie, vele együtt szöktek meg csónakon Tuniszból. 1607-ben érkezett meg Avignon-ba. Az 1605 és 1608 közötti időről nincs hiteles adat. 1610-ben állást kapott: IV. Henrik első felesége, Valois Margit házikáplánja lett. Ebben az időben ismerte meg Bérulle-t, aki hamarosan megalapította az oratoriánusok francia ágát. 1612-ben megkapta Bérulle egyik társától a Clichy nevű plébániát. Majd nevelői állást vállalt Philippe-Emmanuel de Gondi gróf családjában. Három év múlva lemondott nevelői állásáról és elvállalta egy Lyon közelében lévő plébánia vezetését. Itt alapította az első Szeretet-Testvérületet, amelynek feladata a szegény betegek gondozása volt. Missziókat tartott, gályarabokkal kezdett foglalkozni, kinevezték a gályarabok lelkipásztorává. Hamarosan több francia kisvárosban megalakultak az általa kezdeményezett szegény- és beteggondozó Testvérületek. Közben társakat talált, akik hajlandónak mutatkoztak a missziós tevékenységre, a Szent Lázár priorátusban volt az otthonuk, innen kapták később a lazaristák elnevezést. 1643-ban megalapította a Szeretet Leányai társulatot, amely külföldön Irgalmas Nővérek néven vált ismertté. 1655-től súlyos beteg volt, 1660-ra majdnem teljesen lebénult. Rövid haláltusa után 1660. szeptember 27-én halt meg.
1729 augusztusában boldoggá, 1737-ben szentté avatták.

Az ENSZ Turisztikai Világszervezete (UNWTO) kezdeményezésére az ágazat szeptember 27-én ünnepli A turizmus világnapját 1980 óta. A kiemelt nap célja, hogy felhívja a figyelmet a szektor társadalmi, kulturális és gazdasági értékére.

SAÁGY ISTVÁN (Kámon, 1865. szeptember 27. – Attersee (Ausztria), 1945. augusztus 1.) dendrológus 1887-ben szerzett jogi doktorátust Budapesten. Kámoni birtokán 1891-ben kezdte el arborétumának telepítését és 1920-ban már 244 fenyőféle és 310 lombos fa és cserje élt kertjében. Főleg a fenyőfélék honosítása területén ért el sikereket. Az arborétumban meghonosított új növényfajtákat a Kertészeti Szemlében és a Természettudományi Közlönyben írta le. Az arborétumot 1925-ben kereskedelmi faiskolával bővítette. 1945-ben a háború elől menekült Ausztriába; itt érte a halál.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990, Magyar Életrajzi Lexikon)

JÁNOSI MIKLÓS (?, 1701. szeptember 27. – Nagyszeben, 1741. március 19.) jezsuita matematikus, csillagász, teológus Bécsben szerzett tanári oklevelet, majd Nagyszombatban tanított. 1734-től a kolozsvári jezsuita akadémián a teológia és a felsőbb mennyiségtan tanára. Kezdeményezésére indult meg a kolozsvári egyetemi csillagvizsgáló berendezése. Geometriai, földmérési és építészeti munkákat írt, tőle származik Nagyszombat városának és környékének első ismert térképe. Legfontosabb könyve az 1737-ben megjelent trigonometriai tankönyv, amely csillagászati és geofizikai számításokat is tartalmaz.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 2000)

KERPELY ANTAL (ifj.) (Ruszkabánya, 1866. szeptember 27. – Bécs, 1917. július 23.): kohómérnök. 1887-ben Selmecbányán szerezte diplomáját, majd az Österreichische-Alpine-Montan-Gesellschaft alkalmazta, amelynek vezérigazgatójaként vonult nyugalomba.
Sok találmánya közül a róla elnevezett forgórostéllyal ellátott gázfejlesztő készülék az egész világon elterjedt. Ez a készülék mindenben kielégíti a korszerű kohók követelményeit: folyamatosan üzemeltethető, a salak és a hamu önműködően eltávolítható. Az elsők között fejlesztett ki a martin-kemencéhez adagológépet. Az ő irányításával előállított közel 30 centiméter vastag nikkel-acél hajópáncélzat az erre kiírt nemzetközi pályázaton a legjobbnak bizonyult. 1914-ben a német kohómérnökök egyesülete a Carl Lueg aranyéremmel tüntette ki, mely csak a szakma legkiválóbbjainak járt. Végrendeletében 2 millió koronát adományozott jótékony célra, a háború által kivérzett országnak.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Magyar életrajzi lexikon MEK; Évfordulóink 1991. MTESZ)

MOCSÁRY SÁNDOR (Nagyvárad, 1841. szeptember 27. – Budapest, 1915. december 26.): zoológus, az MTA levelező tagja (1884). Nagyváradon jogot végzett, majd Bécsben természetrajzi tanulmányokat folytatott. 1870-ben az Magyar Nemzeti Múzeum állattárához nevezték ki. 1901-ben igazgató lett, 1914-ben innen ment nyugdíjba osztályigazgatóként. Különösen Bihar vármegye faunájával foglalkozott: 17 évig rendszeresen járt gyűjteni. Elsősorban entomológus volt, főleg a hártyásszárnyúakkal foglalkozott. Tanulmányaiban számos új fajt írt le. Több tudományos egyesület tagja, egy ideig a Rovartani Társulat elnöke volt.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Magyar életrajzi lexikon MEK; Évfordulóink 1991. MTESZ)

1967. szeptember 27-én alapították meg az OLAJIPARI MÚZEUMOT. A Göcseji Falumúzeum szomszédságában nyitotta meg kapuit a Dunántúli Olajipari Múzeum, amely kezdetben a dunántúli olajbányászat és feldolgozóipar emlékeit mutatta be. 1970-től országosan, Magyar Olajipari Múzeumként végzi tevékenységét. 1993-tól átvette a Zsigmondy Vilmos gyűjteményt, ezáltal a magyarországi vízbányászat történeti emlékeinek gyűjtése is tevékenységi körébe került.
Magyarországon széles körben amerikai tőkével indult meg az olajkutatás 1933-ban, korszerű technológiai alapokon és a magas technikai színvonalú berendezések alkalmazásával.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Magyar életrajzi lexikon MEK; Évfordulóink 1994. MTESZ)

Az Operaház építésének gondolatát 1872-ben Orczy Bódog, a Nemzeti Színház akkori igazgatója vetette fel először. Az épület tervezésére 1873-ban nemzetközi pályázatot hirdettek. A bíráló bizottság Ybl Miklós tervét fogadta el, aki azt többször átdolgozta és a megvalósult terv az addigi összes tervek előnyeit magába foglalta. Az Operaház építése 1875. október 11-én kezdődött és kilenc évi munka után, 1884. szeptember 27-én tartották meg a nyitóelőadást.
Az épület stílusa neoreneszánsz, barokk elemekkel vegyítve, a stíluselemeket tökéletes harmóniába olvasztva. Főhomlokzatán, a kocsifelhajtó két oldalán Liszt Ferenc és Erkel Ferenc ülőszobra Stróbl Alajos alkotása. A főhomlokzat második emelete fölött szobrokkal díszített tetőterasz van; a szobrok 16 neves operaszerzőt ábrázolnak, valamint négy múzsát személyesítenek meg. A belső terek kialakítása is rendkívüli műgonddal és igényességgel történt. A patkó alakú háromemeletes nézőtér ívének közepét a díszpáholy kazettás félköríve töri meg. A mennyezet- illetve falfreskókat olyan neves művészek alkották, mint Than Mór, Lotz Károly és Székely Bertalan.
A nyitóelőadáson Erkel Ferenc Bánk bán című operája, majd Hunyadi László című operájának nyitánya, végül Wagner Lohengrinjének első felvonása volt az ünnepi műsor.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Budapest Lexikon)

A Vaskapu a Pojana-Ruszka hegység és a Godján-Szárkő hegység közötti vízválasztó hágó, amelyet a Duna áttörése választ ketté. A stratégiai jelentőségű helyen több nevezetes csata zajlott: itt folytak Traianus császár döntő harcai, itt nyomultak be a törökök, és Hunyadi János a Vaskapu-szorosnál verte meg 1442-ben a törökök segítségére siető ruméliai beglerbég seregét. A győzelem emlékére 1896-ban Hunyad vármegye lakossága emlékoszlopot állíttatott a csata helyén.
A Duna hajózhatóvá tételére irányuló munkálatok már a római korban megkezdődtek, hiszen az al-dunai hajózást nagyban akadályozta a Vaskapu-szoros, ahol a Kárpátok alatt az addig jól hajózható folyam hirtelen összeszűkül. A Vaskapu-szoros a hirtelen gyorssá váló sodrás és a rengeteg zátony miatt hajózhatatlan volt. A szoroson csak magas vízállásnál tudtak a hajók átjutni, ha pedig nem volt elég víz a mederben, akkor át kellett rakni a rakományt dereglyékre, szekerekre.
Traianus császár nagyszabású tervet dolgoztatott ki, amely egy hajózható csatorna építését tűzte ki célul. A véd- és duzzasztógátakkal ellátott csatornán a kisebb merülésű hajók ősztől tavaszig tudtak átjutni. A sodrással szemben pedig úgy segítették át a hajókat, hogy a gránitfalba egy utat építettek, amelyen lovakkal vontatták föl a hajókat.
Később több ízben is fölmerült a Vaskapu hajózhatóvá tétele, de igazán komolyan csak Széchenyi István kezdett el a kérdéssel foglalkozni, amikor megbízta Vásárhelyi Pált az Al-Duna feltérképezésével. A munkálatok megkezdésére azonban csak 1878-at követően nyílt lehetőség, amikor egy nemzetközi konferencián született döntés értelmében a nagyhatalmak kicsikarták Szerbiától és Romániától a hozzájárulást a csatorna megépítéséhez. A magyar mérnöki és műszaki kar számára hatalmas elismerést jelentett, hogy őket bízták meg a tervezéssel, valamint a kivitelezéssel. Az európai szempontból is kimagasló jelentőségű munkálatokat a magyar államkincstár finanszírozta.
A Vaskapu medrében rézsútosan átvonuló sziklapad és a mellette kiálló sziklaszirtek okozta hajózási akadály megszüntetése érdekében egy kb. 11 kilométer hosszú, 80 méter széles és 2 méter mély hajózó csatornát építettek, amelyhez a Pallas Nagy Lexikona szerint a következő munkálatokra volt szükség: „350,000 m3 sziklaeltávolítás a csatornából szárazban, 43,000 m3 viz alatti sziklaeltávolítás a csatorna felső és alsó torkolatában, 211,000 m3 kőhányás, 258,000 m3 vegyes anyagból való feltöltés, 62,000 m3 kőburkolat, 38,000 m3 kőhányáskiegyenlítés, 12,000 m3 kőhányáskiszedés, 2000 m. fakorlát és a jobboldali gát alsó részén egy 10 m. nyilásu híd.”
A csatornát fényes ünnepség keretében nyitották meg 1896. szeptember 27-én. Elsőként a Ferenc Józsefről elnevezett luxusgőzhajó haladt át az új víziúton, fedélzetén a három érintett ország: Magyarország, Románia, valamint Szerbia királyaival és kíséretükkel. A magyarok méltán vették zokon, hogy a végig fellobogózott partokon magyar zászlót nem lehetett látni, Ferenc József pedig – Magyarországot meg sem említve – ünnepi beszédében a grandiózus vállalkozást a Monarchia sikereként aposztrofálta. A magyar mérnökök és műszakiak teljesítményét azonban a királyi „feledékenység” semmivel nem kisebbítette: a Vaskapu-csatorna hosszú időn át nélkülözhetetlen és fölbecsülhetetlen szolgálatot tett Európának.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Bödők Zsigmond: Magyar feltalálók a hajózás és a vasút történetében; Pallas Nagy Lexikona)