Kiss Gábor igazgató köszöntötte a meghívottakat, tudósokat, akadémikusokat az új szótárat megjelentető Tinta kiadó nevében, majd Az ELTE BTK dékánja, Dezső Tamás méltatta professzortársát, Bárdosi Vilmost, aki ezzel a könyvével is gazdagítja az egyetem Bölcsészettudományi Karának hírnevét.
Kiss Jenő akadémikus A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára munkálatai során szerzett tapasztalatával kezdte elemzését, mely szerint a nyelv egy adott közösség életéről, múltjáról is képet ad. A nyelv némely része nem csak tükrözi, ami az adott közösségre jellemző, de a történet egy része csak nyelvi alapon közelíthető meg. Megkövült művelődéstörténetnek mondhatjuk, hiszen aki a nyelv eredetét kutatja, a közösség múltját is feltárja. A magyarok több mint ezer éve Európában élnek, így európai perspektívából is látjuk történelmünket az etimológiai kutatás során.
A szócikkek formai felépítése szigorú rend szerint történik: a címszó, a szólás, szókapcsolat eredete, idegen nyelvű megfelelői, végül bibliográfia. Ennek köszönhetően a használati útmutató olvasása nélkül könnyen beletanulhatunk a szótár használatába. Lenyűgöző a tény, hogy mennyiféle ismeretre tett szert a szerző, amikor egy-egy szólás, frazéma eredetének utánanézett. Olyan forrásokból dolgozott, mint a klasszikus magyar irodalom, a Magyar Nyelvőr és a Magyar Nyelv folyóiratok száz évnyi anyaga, Biblia, görög és római kultúra.
Műhelytitkokról Fábián Zsuzsanna, az MTA Szótári Munkabizottságának elnöke kérdezte a szerzőt. Elődeiként Bárdosi három nevet említett: Kertész Manó, Csefkó Gyula, O. Nagy Gábor, és főként az utóbbi munkájára alapozott. A könyv ötlete már jóval korábban, franciaországi ösztöndíja idején felmerült benne, amikor egy hasonló kiadvánnyal találkozott a párizsi École normale supérieure könyvtárában. A valóságos munka az utóbbi négy év eredménye.
A felépítés érdekessége, hogy más nyelvekre is kitekint, a főbb európai nyelvek, mint angol, francia, német vagy spanyol mellett lengyel és norvég példákat is találunk, de vannak olyan állandósult szókapcsolataink, melyek csak nálunk fordulnak elő, azaz hungarikumok. Egyes szólások eredete teljesen világos, mint a ?lóg a nyelve? vagy ?töri a fejét?, a hatvan százaléknál azonban nem egyértelmű, bizonytalan. Ezek eredetét leggyakrabban ókori bölcsességekben, a Bibliában, magyar irodalomban, történelemben találjuk. Legtöbb átvett frazeológiánk német eredetű, de angol, spanyol, szláv, vagy héber és maláj nyelvből is találunk példát. A téves információk elkerüléséhez sok utánajárásra, aprólékos munkára van szükség, hiteles adatok használatára. Érdekes, hogy míg a franciáknál a görög mitológia áll eredet tekintetében az első helyen, ami lehet a sokáig kötelező görög oktatás eredménye, a magyaroknál a néphiedelmek és babonák vezetik a sort. Sokszor nincs végleges megoldás, csak jelezni lehet a lehetséges származást, mint az ?ebek harmincadjára kerül? vagy a ?nevet, mint a fakutya? esetében.
Vannak olyan szólásaink, mint a ?zsindely van a háztetőn?, melynek magyarázatát Jókai regényében lelhetjük fel, de zenék, műalkotások ihletésére is születtek kifejezések. A Káldi és Károli biblia között nincs számottevő eltérés, bár az előbbi szövegét használta alapvetően Bárdosi. A szerző szólásokkal kapcsolatos munkája a megjelent kötettel egyelőre lezárult, de később lehet majd bővített kiadása, hiszen régi szólásaink, szállóigéink mellett mindig keletkeznek újabbak, mint a ?mindenki hozzon magával még egy embert?.
A bemutatót a Budapesti Vonósokból alakult kvartett Haydn-előadása, és Magyar Krisztina egyetemi hallgató felolvasása színesítette, aki Lackfi János külön erre az alkalomra írt, szólásainkat játékosan felhasználó versét is elszavalta.
A jelenlévők kedvezményesen vásárolhattak, dedikáltathattak a kötetből, a kiadó pedig egy hét múlva az Ünnepi Könyvhéten várja az olvasókat a Tinta kiadó pavilonjánál.
Csanda Mária
